A Becsület Arénája

321-es kaland

Előző éjszaka egy erdő mellett vertél tábort.
Nem tudtál sokat aludni, most is rémálom gyötört:
Az Ellenséggel harcoltok, és társaid sorra hullanak el mellőled.
Amikor felkeltél még mindig az álom járt a fejedben, az a borzalom, hogy akkor meghaltak a barátaid újra felszínre tört.
Miközben ezen töprengtél, mért pont ez az emléked tört elő, - hisz sok más is feljöhetett volna, olyan dolgok melyek segíthetik a harcot - egy hatalmas nyomra bukkansz.
Valósággal elképedsz, mekkora. És mivel éhes vagy eltökéled, hogy üldözőbe veszed a szörnyet, hisz aminek ekkora a lába, sok lélekenergiát birtokolhat.
A nyomok az erdőbe vezetnek, s ahogy mész beljebb úgy egyre sötétebb van.
Már kezded feladni, amikor egy épület tárul eléd, mely szinte ontja magából a fényt.
Arra gondolsz, hogy a lény már rég eltűnt, ezért bemész, szétnézni, hátha találsz bent valami hasznosat.
Ahogy belépsz az ajtón egy különös ember fogad:
- Üdvözöllek a Becsület arénájában végzetúr!
Te csak csodálkozol, hiszen még sosem hallottál erről a helyről és szinte biztos vagy benne, hogy más társad sem.
- Mi ez a hely? -kérdezed érdeklődéssel és gyanakvással is egyben.
A fura szerzet így felel:
-Itt a végzeturak próbára tehetik fizikai képességeiket, tanulhatják a fizikai harcot, valamint ha akarnak, olyan lénnyel is összemérhetik tudásuk, mely igen komoly próbára késztetik őt, a küzdelem persze nem halálig megy, csupán a befogott szörnyek pusztulnak el.
Ha Te állnál vesztésre, azonnal félbeszakítjuk, hisz a végzeturakból kevés maradt, az alsóbbrendű fajokból pedig túl sok van.
Ezért tart ilyen sokáig a bolygó regenerációja.
Alig, hogy ezt kimondta, egy öregedő veterán végzetúr jött hozzátok, ő is üdvözölt:
- Üdvözöllek nálunk, a nevem Goaloth, az egyike vagyok azoknak, akik itt képzik és próbára teszik az érkezőket.
Úgy gondolod, komoly bajod nem származhat belőle, ha itt legyőzöl egy pár szörnyet, hisz elég erős vagy, számtalanszor veszed energiáját alacsonyabb rendű lényeknek.
A veterán felé fordulsz, majd azt mondod:
-Azért jöttem, hogy próbára tegyem képességeimet!
A veterán elmosolyodik és azt mondja:
-Akkor kövess!
Számtalan folyosón mentek végig, mire végre kiértek az arénába.
Meglepően nagy és meglepően sokan gyakorolnak, vagy éppen próbálják képességeiket.
Goaloth így szól:
-Tedd le a fegyvereid, azzal küzdesz amit mi adunk!
Bár vonakodva, de átadod fegyvereid néhány csuklyás alaknak, akik nem sokkal később hoznak egy asztalt, egy homokórát, egy már horpadt pajzsot és egy láncos buzogányt.
- Próbálj meg minden ütést kivédeni, míg letelik az idő! - mondta az ősz veterán.
Ezzel a kezedbe nyomták a pajzsot, Goaloth megkapta a láncos buzogányt és feléd sújtott vele.

1. próba: Védekezés próba

Már nagyon elfáradtál mire elfogyott a homok, valósággal meglepődtél, hogy egy ilyen őszes, öregedő végzetúr valóban, ennyire próbára tudott tenni.
- Pihenj egy kicsit és szólj ha készen állsz! - mondta, majd hátat fordított, és felvette a pajzsot, eléd dobta a buzogányt.
Most abban voltál soros, hogy megmutasd, nem csak védekezni, de támadni is tudsz!
Kicsit még pihentél és mikor úgy érezted elég erőt gyűjtöttél, felvetted a fegyvert és azt mondtad:
- Készen állok! - és a buzogányt már lendítetted is.

2. próba: Támadás próba

Ütötted, ahogy csak tudtad Goaloth-ot, mégis csodálkoztál, hogyan képes ilyen ügyességgel hárítani a csapásaidat, ráadásul már időd is alig volt bizonyítani, hogy a támadásban is jeleskedsz.
Egy csapásod után, mintha kibillent volna az egyensúlyából.
- Ez az én esélyem! - gondoltad és hirtelen nem a testét, hanem a lábát vetted célba.
Talált!
A veterán összeesett, feltartotta a kezét és fájdalomtól telített hangon így szólt:
-Győztél!
A csuklyás alakok besiettek és egy gyógyitalt itattak meg vele.
A sebei abban a pillanatban összeforrtak és így szólt hozzád:
-Bizonyítottad, hogy tapasztalt és erős végzetúr vagy! Már csak egyetlen próba van hátra, melyben nem egyenként, hanem a kettőt kombinálva kell győzedelmeskedned.
Ellene is kiállsz?
- Természetesen! - felelted nagy eltökéltséggel és magabiztossággal.
Goaloth bólintott és a csuklyások elrohantak.
Pár pillanat múlva egy izmos, nagy testű lényt hoztak, az egyikőjük pedig visszaadta fegyvereid.
- Most már a sajátjaiddal harcolhatsz. - szólt Goaloth és félreállt, a lényt pedig kiengedték.

3. próba: Csata

Hosszú megerőltető csata volt, de sikerült! Legyőzted a lényt! Goaloth odament hozzád és azt mondta: - Ez elismerésre méltó teljesítmény, látom nincs mit tanulnod. Mivel Te különlegesen jól küzdöttél ez a jutalmad: Egy kis erszényt vett elő és még annyit fűzött hozzá: - Mi ezeknek nem tudjuk hasznát venni, de csak kint nyisd ki! És most kövess! Újra végigmentetek végtelen folyosókon egészen addig a bejáratig ahol beléptél. A személy aki fogadott még mindig ott volt. Goaloth pedig búcsúzott: - Ég veled végzetúr, remélem még találkozunk! Nem tudod mit mondj, de végül ennyit mondasz: -Én is remélem, hogy egyszer újra látjuk egymást. Hátat fordítottál és kiléptél az ajtókon. Kinyitod a kis erszényt amit kaptál. Úgy csillogott benne valami, hogy egy pár pillanatig nem is láttad mi van benne. Végül felismerted: Lélekgyémántokat kaptál!

Vissza a kalandokhoz

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License