A Gyávaság Ára

253-as kaland

Mostanában a tábori kocsmában új pletyka kapott szárnyra: Egy kutatóbrigád kissé őrült vezetője egy rég elfeledett csapdákkal teli barlangra talált. A kutatócsoport fele odaveszett a bejáratnál található első pár csapdán, a vezető most új csapatot gyűjt, hogy felfedezzétek a barlang titkát.

Rengeteg a jelentkező, gyorsan verbuválódik egy csapat majd a szokásos felszerelésekkel megindultok az ismeretlen kincset rejtő barlanghoz…

A vakmerőbbek be is rohannak bízván ügyességükben és természetesen elvakulva a kincs ígéretétől. nemsokára halljátok is halálhörgéseiket…

Te, megmaradt hét társaddal már óvatosabban indulsz befelé, fáklyátok fénye táncol a barlang falán ahogy éppen figyelemmel kíséred a falak vonulatát, egy hirtelen szitkozódás mindenki idegeit felborzolja.
-Áh! Csak beleléptem valamibe!
Kicsit enyhül a feszültség, ám úgy látszik egy csapda aktiválódott!
A barlang egyenesre vágott teteje - ezek szerint egy faragott tömb - hirtelen ereszkedik le rátok minden erőtök szükséges a megtartásához!

1. próba: Erő

Erőiteket összeadva sikerül megtartani addig a tömböt, míg társatok kiékeli a meneküléshez szükséges időre a tömböt, egyszerre vetődtök ki utánatok néhány szívverésnyi idő után roppan össze az ék. Ez közel volt!

Gyújtotok még egy fáklyát, hogy jobban belássátok a rátok leselkedő veszélyt… sikeresen kikerültök több elhelyezett csapdát, ám idővel társaid elől megakadnak. Tanácstalanul néznek egymásra, nem tudnak mit kezdeni a jelekkel a szerkezeten ami elállja az utat… közelebb lépsz a fáklyáddal és azonnal felismered az ábrákat.
- Gáthurok! Rég láttam ilyent… még a háború előtt volt ismert ez a játék… engedjetek közelebb!

2. próba: IQ

Amikor az utolsó jelet is a helyére ugrasztod a szerkezeten felül kinyúlik egy hosszú fémszerű rúd majd egy pillanat alatt elhamvasztja társaidat.

-Csak te léphetsz be! Te vagy méltó!
"Elég lett volna közölnöd… ez mégis kegyetlenség volt te átkozott" - gondolod magadban miközben a dühtől teljesen kezd elborulni az agyad…

Átlépvén a kapun egy egyszerű négyzet alapú faragott falú barlangterembe érsz, a terem túlsó részén egy férfi néz veled farkasszemet.

- Üdvözöllek galetki! - szól meglehetősen gúnyos hangon.
*földre köpsz* - Heh így se nevezett senki elég régóta. Egyáltalán ki vagy te? Magamfajta?
-Valaha az voltam, legalábbis nevezhettem magam annak… de ma már csak egy halált kutató szörny vagyok. - a mondata végén egy pillanatra elhallgat, majd fejhangon röhögve mondja a következőket:
- És most neked kell megölnöd!
Reagálásra sincs időd, neked ront. Közben testéből fénylő fehér energia kezd áramlani.
Felkészült a csatára!

3. próba: csata

Egy sikeres varázslat után sikerült megtörnöd ellenfeled auráját. Az eléd táruló látvány felforgatja gyomrod tartalmát.
Őrültségtől eltorzult vonalak, görcstől megkeményedett izmok fanatikus tekintet. Még a kínzókamrában megsebzett végzeturak sem bírtak ilyen ábrázattal, pedig te is átélted már a kínt ami az összes lélekenergia használatnál - legyen az csak előhívás, vagy elszívás - borzalmas kínt idéz használójának.
Dühöd lassan átmegy szánalomba, ellenfeled ezt a hirtelen figyelmetlenséged egy súlyos sebet okozó ütéssel díjazza.
"Remek, így szánakozzon az ember!" mérgelődsz enyhülve miközben villámgyorsan kikapod az első gyógyitalt övedből.

4. próba: gyógyital

Ellenfeled nem hagy sok időt ivászatra, újra neked ront!

5. próba: csata

Sikerül bevinni a végzetes csapást, egy védekezésből váltott támadás alatt sikerült ellenfeled mellkasát megnyitni, az ömlő vér közepette összegörnyedő ellenfeled arcvonásai megtisztulnak, szeme hirtelen értelmet sugároz. - Vége… a kínnak!….Köszönöm, galetki!… tudod, családom eme barlangok közé menekült a háború alatt… a kapuinkat betörték és énnekem kellett volna magamra vállal… vállalnom a halált, ezzel megmentvén a családomat… de… én gyáván elbújtam… halottaimat látván elpattant bennem az épeszűség húrja… bosszút akartam állni magamon és rajtuk… - És mi lett a támadókkal? - Mikor megláttam mit műveltem… elborult agyammal lemészároltam mindenkit ám az utolsó élő mágusuk olyan átkot bocsájtott rám, mely nem engedi, hogy önmagam ellen tehessek bármit… nem enged kést szúrni saját szívembe… nem enged éhenhalni… tudod te milyen kín az, ha már csak saját szeretteid húsa tart életben és minden keserű falattal büntetnek a további élettel?… el … el tudod képzelni?… - Nem - válaszolod csendesen, miközben az imént hallottak miatt újfent forog gyomrod tartalma, alig bírod visszafogni magad hogy ki ne ürítsd gyomrod tartalmát… - Kérlek… végezz velem! - Ám legyen, de lelked sose érhessen megnyugvást! Bolyongj eme barlangrendszerben az idők végezetéig és figyelmeztess mindenkit történetedre és tetted súlyára! Tanuljon mindenki a gyávaság áráról! Ezzel a mondattal ellenfeled szívébe szúrod a kardodat, keserves hörgés közepette vonaglik majd holtan rogy össze, testéből lassan elkezd kilépni a lelke. " Arra sem érdemes hogy kinyerjem a lélekenergiáját…" Gyors léptekkel kikerülvén a csapdákat elhagyod a barlangot. Fent az öreg kutató kérdez a kincs mibenlétéről, de te csak egy egyszerű választ adsz neki: - A mohók, s gyávák megfelelő fizetsége nyugszik lent.

Vissza a kalandokhoz

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License