A mesebeli hercegnő

453-as kaland

A szendergésedből kipihenten ébredve idilli látvány fogad. Kósza bárányfelhők díszítik a kék eget, csicseregnek a madarak, susognak a fák lombjai az enyhe szélben, még a nap is boldogan süt le Rád. Ennél nyálasabb napod nem is lehetne már, úgyhogy ideje valami véres témával is foglalkozni. Előző nap hallottad, hogy valami rémség kísért a közeli erdőben, riogatja az arra járó Végzeturakat, akik fejüket fogva, hanyatt-homlok menekülnek ki az erdőből. Pontosan ilyen testmozgásra van most szükséged, fogod hát a sátorfádat és becsörtetsz a rengetegbe. Erre a zajra biztosan megtámad a lény, ha van ott egyáltalán valami. Nem is kell sokat várnod, mikor a sűrű növényzetből Rád veti magát a mit sem sejtő áldozatod.

1. próba: csata

Hát ez az ellenfél biztos, hogy nem az erdei rém volt, még testmozgásnak is harmatos. Úgy tűnik, nem egy ostoba szörnnyel van dolgod, valami mást kell kieszelned. Hangosan kiáltozol, hátha meghallja valaki vagy valami, aztán meglátjuk hogyan tovább.
- HÉÉÉÉ, HAHÓÓÓÓ! Te ocsmány rém, gyere kapj el, ha tudsz! – rikkantod nevetve.
Nem várt felelet érkezik a felszólításodra.
- Segítség, megtámadtak! – hangzik a kétségbeesett kiáltás a közeli fák mögül.
Egy harc mindig jó móka, kivonod hát fegyvered és utat törsz a tölgyes alatti sűrű bozótoson. Ahogy sejtetted, egy vézna kezdő Végzetúr botlott bele egy komolyabb ellenfélbe. Mármint a számára komoly, Neked nevetségesen egyszerű lesz ismét. Ha másért nem, hát a vadból szerzett lélekenergiáért mindenképp megéri segíteni.

2. próba: csata

Néhány kecses szökellést, ügyes helyezkedést és pár erős vágást követően a szörny holtan terül el. Ez azonban még mindig nem a várva várt rém, így kérdőn pillantasz a halálra vált Végzetúrra.
- Kö-kö-kössszönöm! – rebegi reménykedve, mikor nem teszel felé támadó mozdulatot.
- Jól van, jól van! Most nem a Te lélekenergiádra vadászok, nehogy szívinfarktust kapj itt nekem! Legalábbis addig ne, amíg nem válaszolsz pár kérdésemre – szegezed neki könyörtelenül a célodat és információ éhségedet.
- Igen, igen! Hallottam, hogy van itt egy rém, de nem találkoztam még vele. – Már épp lépnél felé, hogy elhallgattasd a semmirekellőt, mikor látva mozdulatodat sietve folytatja:
– De láttam egy sikoltozva menekülő Végzeturat keletről nyugatnak rohanni azon az ösvényen! – mutat a fákon túlra.
Elnézel az adott irányba és valóban észreveszel egy ösvényt. Mire visszafordulsz, a halálra vált ifjú már kereket is oldott, csak a rémült zihálását és a fák közti csörtetését hallod. Csak legyintesz, hiszen az információt megszerezted. Ráállsz az ösvényre és elmormolsz egy keresővarázslatot.

3. próba: varázspont

Koncentrálásodat siker koronázza. A keresővarázs valóban keleti irányba mutat. Alig egy órás sétával egyre beljebb kerülsz az erdőbe. Sose gondoltad volna, hogy a növényzet ilyen sűrű is lehet, gyakorlatilag semmit sem látsz pár lépés távolságon túlra. Szerencsére az ösvény egyszer csak egy kőből épült magas toronyhoz vezet, mely körül apró tisztás és egy patakocska is található. Na meg az a marcona őr, aki nyomban fegyvert ránt érkeztedre.
- Végzetúr! Nincs itt semmi látványosság, kérem haladjon tovább!
És a nyomatékosság kedvéért harci pozíciót vesz fel.
- Kinek csobogsz kicsi patak?! – hördülsz fel a szemtelen felszólítás hallatán, és már puszta kézzel is széttépnéd az alávaló torzszülöttet!
Aztán győz a józan ész, és fegyvert rántva lerohanod az önkéntes halálraítéltet.

4. próba: csata

Kellemes testmozgás volt, mondhatni vérpezsdítő szórakozás. Most legalább van egy kis időd alaposabban is szemügyre venni a tornyot. A meglepő, hogy semmiféle bejáratot nem látsz, az első ablaka is legalább 3 ember magasan helyezkedik el. A falai az erdő kipárolgásától csúszósak, nyálkásak. Itt bizony még Te sem mászol fel segítség nélkül. Már éppen keresnél valami mászó alkalmatosságot, mikor egy szőke hajköteg omlik le a magasból melléd és csengő női hang hallatszik a torony felső szintjéről.
- Én hercegem, jóságos megmentőm! Tudtam, hogy eljössz értem! Kérlek, ragadd meg a hajamat és annak segítségével mássz fel hozzám! Szabadíts meg rémséges őrzőmtől!
Na végre – gondolod magadban –, ez lesz az a rém amelyik sakkban tartja a környéket! Megragadod hát a hevenyészett kötelet, és elkezdesz felmászni a torony oldalán.

5. próba: mászás

A fal valóban nagyon síkos volt, de a leengedett hajköteg segítségével könnyedén vetted ezt az akadályt is. Alig érsz fel, még ocsúdni sincs időd, mikor rémséges bűz kíséretében neked esik a torony őre.
- Pusztulj féreg, ez az én tornyom, Neked itt nincs keresni valód!
Messzire ható hónaljszagával már eleve előnnyel kezdi a csatát, de mikor szemügyre veszed keléseit, daganatait és ráncos, aszott bőrét, már majdnem legyűr a hányinger. Szerencsére régen volt a reggeli, így egyetlen falat sem maradt, ami távozhatna belőled. Erőt veszel a látványon, hogy eltöröld ezt a förmedvényt a világról egyszer s mindenkorra.

6. próba: csata

Amint elterül a ragyás förmedvény a padlón, a hercegkisasszony azonnal a nyakadba ugrik és vadul csókol ahol ér. Alig bírod eltolni magadtól, hogy legalább szemügyre vehesd Őnemességét. Ilyen súlyos hibát is régen követtél el, mert a „hölgynek” nevezett rút boszorkány inkább hasonlít az imént feldarabolt őrzőjére, mint a mesék csodabeli hercegnőjére.
- Kedves hölgyem, igazán örültem hogy segíthettem, akkor én most távoznék is – hebeged Neki, miközben az ablakkijárat felé oldalogsz.
- Ugyan hercegem, Te vagy a megmentőm, a jutalmad én vagyok teljes testi valóságban! Gyere, ölelj, csókolj, érezd szabadulásom minden háláját! – ezzel a két húshegynyi karjával megpróbál átkarolni.
Erősen el kell gondolkodnod, hogy milyen kibúvóval tudj lelépni innen olyan gyorsan, ahogyan érkeztél.

7. próba: IQ

- Nézze hölgyem, én nem vagyok nemesi származású, nincsenek sem birtokaim sem hatalmas vagyonom, így nem vagyok méltó az Ön kegyeire – mondod magadban mosolyogva ezen a frappáns kibúvón.
- Semmi baj szerelmem, fogd ezt a csomag lélekgyémántot amit hozománynak tett félre jó apám. A kufárnál szinte bármire becserélheted, hogy aztán élhessünk kettesben, boldogan nevelve fél tucat lurkónkat! – ezzel egy csomag lélekgyémántot nyújt feléd.
Egy pillanatra felvillan benned a kép, hogy életed végéig egy bibircsókos tehénnel kell 6-8 gyereket felnevelned. Kapálhatod a földet és nyelheted a szidalmakat, amik idővel akarva akaratlanul is előjönnek egy elkényeztetett hercegnőből… na neeeeem, erről szó sem lehet!
Kikapod a hozományt a rút rém kezéből, és egy kecses szaltót bemutatva kiugrassz az ablakon.

8. próba: Védekezés

Ösztöneid nem hagytak cserben, viszonylag puhán érkezel és kigurulod az esést, de azért így is tele vagy zúzódásokkal és horzsolásokkal. No sebaj, ezt még mindig könnyebben kihevered, mint a nászéjszakát a megmentett hölggyel. Fentről már hallatszik is a némber sipítozása, így gyorsan menekülőre fogod a dolgot az erdő igazi réme elől. Fejedet behúzva, mint a szélvész úgy menekülsz nyugatnak, kezedben a zsákmányolt lélekgyémántokkal.

Vissza a kalandokhoz

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License