Az odú titka

93-as kaland

mezo.jpg

Elégedetten, jóllakottan indulsz ideiglenes táborhelyed felé. Ma különösen jól sikerült a vadászatod. Ráadásul rábukkantál egy ellenséges horda néhány tagjának nyomaira, követted őket. Amikor megfelelő közelségbe értél, tudtad, hiába vannak hárman, nem képviselnek komoly erőt, pontosabban neked nem okoz gondot a legyőzésük.
Kihívást intéztél feléjük, gúnyos felhangok kíséretében, hogy biztosan a harcot válasszák. Rövid és kegyetlen küzdelem volt, minek során ketten a lábaid előtt hevertek ájultan, viszont a harmadik menekülésre fogta a dolgot. A legyőzött ellenfelekből beléd áramlott zamatos lélekenergia miatt frissnek érezted magad. Mivel állataid is nyüszítve adták tudtodra kedvük lenne az üldözéshez, és a harchoz a menekülő után eredtél. A hajsza hosszabb lett mint ahogyan gondoltad. Ez a végzetúr úgy látszik jobban szeret futni, mint harcolni. Már azon morfondíroztál, hogy feladod, amikor a szemed láttára bukott fel az üldözött, és fekve is maradt a földön. Fegyvered készenlétben tartva, ajkaddal egy varázslat bűvigéjét formázva közelíted meg. Intésedre állataid előrelódulnak, és acsarogva körülveszik a prédává vált végzeturat.
Rimánkodik ne bántsd! És önként engedi át majd összes lélekenergiáját. Mivel olyan jól sikerült ez a nap, nem bántod. Elégedetten fogadod "adományát", majd megvetően elfordulsz és elindulsz a táborhelyed felé. A gyáva végzetúr arcán elterülő gúnyos mosolynak nem tulajdonítasz jelentőséget. Olyan tájra tévedtél, ahol eddig még nem jártál….tudod bajban vagy, hiszen közeledik az éjszaka. Addigra viszont a táborhelyed védelmében kell legyél. Remek nyomolvasó képességeidnek köszönhetően hamar megtalálod nyomaid, ezeket követve sikerülhet ismerős helyre kerülnöd. Ám ekkor cseperegni kezd az eső, amiből olyan tomboló vihar kerekedik, hogy nemcsak a nyomaidat nem tudod követni, de az orrodig sem látsz. Bolyongsz a viharban, majdnem éjszakai sötétben, aminek mélyéről bármikor rád vetheti magát valami rettenet. Abban reménykedsz, hogy ebben az ítéletidőben senki és semmi nem vadászik.
Rémlik, hogy amerre jöttetek egy nagyobbacska sziklahalom mellett száguldottatok el, aminek sötét oldala valószínűleg egy kisebb-nagyobb üreget rejt. Ott meghúzhatod magad. Ha van már lakója valahogyan kikergeted. Más esélyed nincs.

1. próba: szerencse

Megszokott szerencséd ami már annyi rázós helyzetből segített kiverekedni magad ismét melléd szegődik. A sziklarakás, amit rohanás közben láttál, egy nagyobb kövében kis híján felbuksz. A köveket tapogatva megkerülöd a halmot. Ekkor jut eszedbe, hogy ez akár valami ősi lény temetkezési helye is lehet. Sebaj! Ha van az oldalán odú, ahogyan sejted, be tudsz húzódni a vihar elől. Rátalálsz az odúra. Mostanra azt kell gondold ez nem lehet a természet keltette vihar. Ahogyan tombol, üvölt és tépázza azt a néhány satnya fát, kezd meggyőződéseddé válni: ember szította, nem természetes jelenség ez. Újra látod a gyáva végzetúr gúnyos arcát. Sejted, csapdába csaltak. Csak még azt nem tudod hogyan végződik a kaland. Csak nem ezzel a viharral akarnak elpusztítani? Fegyvered előretartva veted be magad az odúba, ami jóval nagyobb annál hogy odúként említsd. Állataid szorosan a nyomodban. Szemed sarkából a felvillanó villám fényében jobb kezednél, ahol a tomboló orkán egy szikladarabot elmozdított mintha egy mágikus fénnyel ragyogó írásjelet látnál. Azonnal megszólal a vészriadó elmédben. De már késő nem tudod visszafogni a lendületed. Hirtelen semmihez nem fogható sötétség vesz körül. Inkább csak érzed mint tudod, hogy tested, felszerelésed őrült sebességgel pörög. Következik egy vakító villanás, majd keményen beütöd oldalad, térded ahogyan talajt fogsz valahol. Valami reccsen, pattan a lábadban. Mentális koncentrációval úrrá leszel a vágyon, hogy felüvölts kínodban.Tudod egy térkapuba vetetted bele magad, meggondolatlanul. Vajon hova vetett sorsod? Fogcsikorgatva előkaparod tarisznyádból az egyik gyógyhatású főzetet.

2. próba: gyógyital

csontfal.jpg

A gyógyital segített! Érzed ahogyan csökken a fájdalom, és térdedben egy újabb roppanás kíséretében a helyére kerül minden. A vihar nincs sehol. Ez jó. Viszont nem tudod merre, hol lehetsz. Ez nem jó. Miután újra tudod mozgatni a térded….azért még tompa sajgással figyelmeztet, ne erőltesd nagyon…állataid felé fordulsz. Azok nyüszítve kuporognak lábaidnál. Teljesen megzavarodtak. Hűségesen vetették magukat félelmük dacára az "odúba". Most azonban eluralkodott rajtuk a pánik. Ahogyan számtalan helyzetben az ő bátorságuk, erejük, kitartásuk segített neked, tudod most ők szorulnak a te figyelmedre.
Szükséged van meggyőzőkészségedre, hogy lelket rázz beléjük. Újra elöntse szívüket megszokott bátorságuk, és féktelen vadságuk.

3. próba: meggyőzőkészség

zombi.jpg

Kedvenceid újra feszülten a veszélyt, az ellenséget keresve vizslatják a környezetet. Itt az ideje, hogy te is megvizsgáld hová is kerültél. Mi is legyen a következő lépés. Egy barlang. Nem is barlang inkább egy folyosó, annak viszont széles. Falai furcsán darabosak, mintha a felszín fáinak gyökerei lógnának, tekerednének egymásba kusza összevisszaságban. Nem látod jól. Nem tudod kivenni rendesen mi is az amit a barlang falán látsz. A kevéske fény ami csak homályos foltokat enged látnod a hely sajátosságaiból nem elég. Mindenesetre fegyvered készenlétben tartva elindulsz az egyetlen fényforrás felé, ami úgy tűnik nincs is messze. De közel sincs, hiszen nem ad elég fényt.
Hirtelen az oldaladon lopakodó állatod, az amelyik a legkifinomultabb érzékekkel rendelkezik, megáll majd elkezd a barlang egyik fala felé morogni. Koncentrálsz, hogy észrevedd mire akar figyelmeztetni a jószág. Legnagyobb megdöbbenésedre azt látod, megmozdul a fal. Ekkor hallod meg a csikorgást is. Mint amikor csont dörzsölődik csonthoz. Közelebb kerültél már a "folyosó" végéhez, ezért rémülettel látod, nem a felszíni fák gyökerei alkotják a falat, hanem csontvázak. Valamelyikről még nem hiányzik az összes hús sem. És már nyújtogatják felétek a kezüket. Hű állataid azonnal az elsőként a falról "leváló" borzalomra vetik magukat. Ha felveszed a harcot, veszítesz, hiszen nem tudod mennyien lesznek. Lehetsz bármilyen erős, ügyes a tömeg végül legyűr. Egyetlen esélyed van! A folyosó végén a fény forrása felé rohansz. Állataid egy füttyentésedre követnek. Őrült rohanásba kezdesz. El kell érned a fényt. Minden reményed abban van, hogy az egy kijárat. Futás közben vadul csapkodsz a feléd nyúló karok, végtagok felé. Kezd eluralkodni rajtad a pánik. Nem fog sikerülni! Még egy utolsó erőfeszítés és mégiscsak meglesz. Most már látod valóban kijárat lehet. Nem nagy, de ahhoz elegendő, hogy átpréseld magad rajta. Vadul, örjöngve csapkodod magadról a dögöket, és reménykedsz nem lesz egyik állatod számára sem sírbolt ez a förtelmes hely… Igen! Sikerült! Ritkulnak a feléd markolászó kezek, a folyosó fala is inkább már szikla mintsem élőhalottak. Mielőtt azonban elérnéd a rést, a fényt eltakarja egy árny. A mozgásából, és a szagából tudod egy rothadó húsú zombi az. Vele mindenképp meg kell küzdj!

4. próba: csata

tenger.jpg

Óriási harcban szerzett rutinod, és állataid ereje, vadsága most is győzelemre segít. Nagyobb sérülések nélkül kerülsz ki a küzdelemből. Szerencsére kedvenceid sem sérültek meg. Átpréseled magad a nyíláson. Párharcod színhelyéhez képest itt vakító világosság fogad, és egy különös látvány tárul a szemed elé. Egy föld alatti hatalmas tóra bukkantál. Kristálytiszta vize szikrázón szórja vissza a furcsa mód a mennyezetről sugárzó borostyán sárga fényt. A víz kristálytiszta. Olyan régen oltottad szomjad, és a rohanásban meg utána a harc során annyira kiszáradtál, hogy hasra veted magad, és mint mohó állat inni kezded a hűs vizet. Már a második kortynál tudod újabb hibát követtél el. A víz mérgező. Talán különös íze, talán a kissé későn bekapcsoló hatodik érzéked figyelmeztet. Azonnal abbahagyod az ivást. Mentálisan koncentrálsz, hogy legyőzd a mérget. Talán kiváló egészséged segít.

5. próba: egészség

magus1.jpg

Erős vagy és fiatal! Kiváló egészséged, és a mentális koncentráció segített. Észre sem vetted, hogy közben összegörnyedtél. Fejed lehajtottad. Mikor újra felegyenesedsz az erőlködéstől könnyes szemed csak homályosan engedi látni, valaki vagy valami áll előtted. Fegyveredhez kapsz. És köpenyed sarkával törlöd meg szemed. Ekkor megszólít az idegen.
- Felesleges a fegyveredhez kapkodni ifjú. Én nem akarlak bántani.
Látod egy fekete köpenyes kopasz galetki áll előtted. Nyájasan mosolyog. Csodálkozol, állataid miért nem kezdték szaggatni, tépni az idegent. Körbepillantasz, és látod azért nem, mert olyan áhítattal nézik, mintha nem is te lennél a gazdájuk, hanem az idegen.
- Mit csináltál az állataimmal?
- Semmit ifjú.
- Csak megnyugtattam őket mielőtt nekem eshettek volna. - De mond csak hogyan kerülsz ide?
Arra gondolsz, nem kéne ellenségesen viselkedni. Mégiscsak a te véredből való galetki. Nem látod rajta egyik horda jelvényét sem. És lehetséges Ő tudja innen a kiutat, ha van egyáltalán.
Elmondod hát idekerülésednek körülményeit.
- Nos ez valóban remek teljesítmény ifjú. Még nem volt senki, aki áttörte volna védelmi vonalamat, vagy ne pusztult volna el tavam vizétől.
Elmeséli, hogy amikor az összes galetki a föld alá menekült, ő és rendje nem követték a többieket. Elbizakodottságukban azt hitték egymaguk varázserejükkel legyőzik az Ellenséget. De csalatkozniuk kellett. Ő maradt meg egyedül. Megtalálta ezt a barlangot, ahová lemenekült. A folyosón a csontvázak az ő társai, és a néha betévedő galetkik hullái. A zombi akit legyőztél rendjének kapitánya. És reméli nem tettél benne nagy kárt.
-Most te vagy soron, ifjú, mondd el, mi a helyzet a felszíni világon.
Elmeséled hogyan is állnak a dolgok. Nem kisebbítve magad érdemeit. Majd megkérded hatalmában áll esetleg, hogy segítsen visszajutni tieid közé.
- Mivel igen kiváló harcos vagy, és talán te vagy a galetki nemzet reménye, hogy egyszer eljön a béke odafönt, és talán akkor én is visszatérhetek….
Igen tudok segíteni! Előbb azonban meg kell felelj egy kérdésemre. Ha jól felelsz, és elmondod hová is szeretnél jutni megteszem amit kérsz. Hatalmamban áll.

6. próba: kvíz

Még szerencse, hogy nem csak a varázslatok kimondására pallérozod elméd, hanem olvasgatsz is. Így meg tudod válaszolni a kérdést. A furcsa Galetki mosolyogva bólogat. -Írd hát le nekem hová is szeretnél kerülni innen. Miután elmondod bonyolult köröket és ákombákomokat rajzol a levegőbe. Számodra ismeretlen szavakat mormol. Először elönt a méreg. Lehetséges gúnyolódik itt veled? Aztán látod, hogy a varázsló - hiszen már annak hívod magadban - mellett a levegő fodrozódni kezd. Éppúgy mint amikor a vízbe kavicsot dobsz. Egyre táguló körökben fodrozódik és már vibrál is a levegő. Először hangokat hallasz, a felszín hangjait. Aztán egy halk pukkanás, és a saját táborodat látod a megnyílt térkapun keresztül. - Indulj hát Ifjú. Teremts rendet odafönn! Hátha én is mehetek majd utánad, és társaim örök nyugalomra lelnek. Vidd ezeket a lélekgyémántokat magaddal, én semmi hasznukat nem látom. Átlépsz a kapun, állataid füttyszavadra követnek.

Vissza a kalandokhoz

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License