102. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Egy voltál a gyengék közül…

- Igen, ugyanolyan gyenge és védtelen voltál, mint ezek az apró, mulatságos kis teremtmények, a galetkik. Hiszen te magad is az voltál. Sérülékeny, törékeny, és könnyen manipulálható. A Hegy sötétjében elhitették veled is, ahogy világszerte a földalatti menedékek kapujában sorakozó sok tízezernyi társaddal, hogy van esélyetek legyőzni az Ellenséget! Azt az Ellenséget, amelyik egykor egyszerűen elsöpörte, maga alá gyűrte, és elemésztette isteni hatalmú őseinket. Te pedig boldogan otthagytad a sötétben rejlő, jól ismert biztonságot, hogy gyatra kis fegyvereddel a kezedben, vállvetve légiónyi társaddal fel gyere az ismeretlen és gyilkos lényekkel teli felszínre. Feljöttél, harcoltál… mégpedig bátran, a halálraszántak elszántságával, és ami a legmeglepőbb, győztél. Legyőzted az ellenséget, pedig vele még az ősi istenek sem bírtak. Csak közben szembesültél a Borzalommal, és megváltoztál…

Karc, a Borzalom Szívének ura elhallgatott. A fülledt félhomályban vastag patakokban izzadtság folyik le széthízott, tésztaszerűen löttyedt arcán. Te még mindég megbabonázva bámulod a sötét nagyúr mellkasába ágyazódott hatalmas, mélyvörös színű drágakövet. Karc hájas húsa szinte teljesen körbenőtte a Borzalom Szívét. Amikor először megláttad, majdnem elhánytad magadat.

De csak majdnem. A fehérre festett képű, vad galetkik és az emberbőrcafatokba burkolódzott, vöröslő szemű orglingok alighanem azonnal darabokra szaggattak volna. Vagy, ha nem téptek volna apró darabokra, akkor te is arra a sorsra jutottál volna, mint a kint, a barlang hosszú, széles folyosóján a kőlapokra láncolt, fogoly végzeturak vagy a barlangokban őrzött megcsonkított xenomorfok. Karc őrült szolgái lassan, elevenen felfalják őket, miközben a nagyúr mágusai vagy talán az ősi hegyvidékben rejtőzködő természetes mágia egészen addig életben tartja őket, míg végül valaki ki nem harapja a szívüket.

Karc úgy beszél a borzalomról, mintha az egy személy lett volna…

- De te legalább nem veted meg azt, ami voltál. Ritka ez egy végzetúrban…

Karc püffedt szemhéja alatt ugyanolyan vöröses fényben ragyog a szeme, mint a mellébe ágyazódott kődarab. Pillantása L'Tanra esik. Az őrült végzetúr elvigyorodik, kivillantja véres agyarait, és mélyen meghajol.

- Ritka, de nem ismeretlen - folytatja Karc.

Hátad mögül zaj hallatszik. A festett képű emberevők újabb foglyokat hurcolnak be a terembe. Nem ismered őket, de a nyakukba kötött fehér kendő elárulja, hogy a Szent csatlósai, agymosott, hordájukat eláruló végzeturak.

Karc már nem figyel rád. Letelepedsz a fal mellé, a sötétbe, és felidézed, hogyan kerültél le ide, a pokol kapujába…

L'Tan társaságában sokáig üldözted a menekülő halálmágust. Ha a pokoli teremtménynek nem kellett volna táplálkozni, talán nyomát vesztettétek volna. Így azonban áldozatait megtalálva sikerült egyre közelebb érni hozzá. A Borzalom Szívét átjáró ősi erő nem engedte, hogy a káosz kegyetlen teremtménye valamilyen undorító varázslat segítségével átlépjen egy másik létsíkra. Kénytelen volt a fizikai valóságban menekülni.

Persze még így is könyörtelen ellenfélnek bizonyult.

Üldözés közben ráadásul végig azt vártad, mikor próbálja meg L'Tan letépni a fejedet. Új társad bűzlött a tébolytól. Vadászat során nem érte be azzal, hogy kiszívja zsákmánya lélekenergiáját, de kisebb álatokat fogott el, és azokat elevenen, rágás nélkül lenyelte. Szeme ilyenkor vöröses fényben ragyogott.

A halálmágus elleni harcban azonban megállta a helyét. Nem láttál még végzeturat ilyen elszántsággal küzdeni. Persze te sem hagytad magadat. Bosszút álltál a lemészárolt, rabszolgasorba tartott kis lényekért. A halott halálmágus egyszerűen semmivé foszlott, nem tudtátok tetemét Karc nagyúr elé vinni. Az emberevők főhadiszállásán elég sokat kellett várakoznod, míg L'Tan szólt, hogy a sötét nagyúr beszélni akar veled. Azóta többször is leszálltál a homályba.

És egyetlen alkalommal sem voltál biztos abban, hogy ép elmével ki tudsz majd jönni…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License