104. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Halálos szépség…

A Borzalom Szívének határvidékén lapulsz, és a környező, sűrű, magas fűvel benőtt vidéket figyeled. Nem azon az oldalon rejtőzködsz, ahol a Szent csapatai sorakoznak, hanem az őrület birodalmának másik határsávjában, ott, ahol véget ér az erdő. A horizonton kavargó káosztornádókat látsz. Az elmúlt időszakban olyan sokat harcoltál a rabszolgavadász karavánokkal, hogy nem ért meglepetésként, amikor kiderült, hogy itt, a szavannán is seregek gyülekeznek. A Borzalom tébolyodott gazdájának, Karcnak sok az ellensége. A Szent portyázói ugyanúgy rabszolgákat akarnak, mint ez az ismeretlen, déli hatalom. Pár nappal az után küldtek a határra, hogy L'tant megkötözve, betömött szájjal be kellett dobni egy kiszáradt kútba. Teljesen úrrá lett rajta a téboly. Helyét Karc mellett az a barna szemű, hosszú barna hajú végzetúrnő vette át, aki valamiért nagyon ismerősnek tűnt neked. Még nem volt alkalmad beszélni vele, és egy ideje már Karc közelébe sem engedtek.

Mögötted két századnyi vadember várja a parancsaidat. Nagy szerencséd, hogy nem egyedül jöttél a határra. Útközben kétszer is vándorló xenomorf csapatokba futottatok. Az Ellenség férgeit az utolsó szálig ki kellett irtanotok, mert nem lehetett megfutamítani őket. Amerre a rabszolgavadászok járnak, ott ezek a férgek is felbukkannak, hogy a holtakból és a sebesültekből lakmározzanak. Harc közben rengeteg bátor galetki vadember halt meg melletted.

Az erdő teremtményei is egyre vadabbá váltak. Amikor magányosan vadásztál, nem csupán tőzegelementálokkal, de egy kronoszaurusszal, majd egy keleti sárkánnyal és egy szibarita vázzal is meggyűlt a bajod. A váratlanul rád törő lángelementállal viszont viszonylag könnyen végeztél, mert ismét szakadni kezdett az égből a víz. A galetkik ezt úgy nevezik, hogy eső. Az apró, gyenge lények nagyon gyorsan alkalmazkodnak. Új szavakat találnak ki vagy olyan ősrégi dolgokat fedeznek fel, amelyeket a te erős, büszke társaid már régen elfelejtettek.

Egyedül indulsz felderítőútra. Bőrödön érzed, ahogy kijutsz a Borzalom Szívének védelme alól. Egy éjszakán át haladsz az ismeretlen hatalom központja felé. Számtalan irányból érkeztek ide rabszolgakaravánok. A látóhatáron egyre több épület magasodik. Nem városok, hanem a küzdelemre készülő végzeturak építményei. Hajnalban romok közé érsz. Itt pár napja kegyetlen csata tombolhatott. Lerombolt őrtoronyok, védőfalak, halottakkal teli gyakorlótér, vízzel elárasztott aréna és megfeketedett falú mágustoronyok. A messzeségben több Pusztítás Citadellája magasodik a felhők közé. Rengeteg végzetúr gyülekezhet ott.

A romoktól nem messze pihensz le. Alkonyat előtt ismerős illat ébreszt fel. Elvigyorodsz, kinyitod a szemedet, és nem is lepődsz meg azon, hogy ki ül háttal neked egy hatalmas kövön, szájában pipával.

- Drakin! Az ősök legyenek veled! Hát nem hittem volna, hogy egyszer ennyire fogok örülni neked!

Régi ismerősöd megfordul, és biccent feléd. Valahogy megváltozott. Mintha talán egy kicsivel fiatalabb, kicsivel magasabb lenne? Vagy csak a furcsa öltözéke miatt tűnik annak?

- Te orgling ruhát hordasz mostanában?

- Örülök, hogy a ruhám a legnagyobb bajod. Már a végzet legsötétebb felhői gyülekeznek a világ felett, erre te a öltözködésemet kritizálod! Egyébként mostanában elég sok időt töltök az orglingok és a szabad galetkik között, ezért nem csoda, hogy rájuk hason… hogy az ő adományaikat viselem. Na de inkább meséld el, mi történt mostanában veled!

Beszámolsz mindenről a különös öregúrnak. Úgy érzed, hogy megbízhatsz benne. És talán segíteni is tud, mert sokkal erősebb annál, mint amilyennek mutatja magát.

A végén kérdéseidet meghallgatva Drakin mindentudóan bólint.

- A minap olyanokat kérdeztél, hogy hol rejtőzik az Uralkodó? Meg az a féreg, Wyhetrqaxx? Hogyan pusztíthatnátok el a xenmorfokat? Van-e még remény a Császár megmentésére? Mire készül Alvariel úrnő és a kristály horda? Ha mindenre megadtam volna a választ, talán ma már halott lennél. Így viszont dicsőséges győzelmeket arattál hordáddal együtt, és rengeteg dolgot tanultál. Most sem mondhatok el neked mindent, mert azzal a végzetedet okoznám. De pár dolgot azért tudnod kell.

A ráncos képű vénség magyarázni kezd, te pedig növekvő döbbenettel hallgatod az összefüggéseket.

Biztosra veszed, hogy ebből még kellemetlenségei lesznek…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License