105. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Hát akkor legyen harc…

Eleged van a rejtőzködésből! Eleged van abból, hogy hordád beépített ügynökeként ellenségeiteket kell szolgálnod! Hogy olyan torz lelkű, torz testű végzeturak társaságában töltöd napjaidat, akikkel legszívesebben azonnal és könyörület nélkül végeznél. Szerencsére eljött a képmutatás vége. Holnap újra azt teheted, amihez a legjobban értesz?

Harcolni fogsz.

Hatalmas erejű, a fegyverforgatásban és a hadimágiában egyformán jártas végzetúr vagy. Elszánt, könyörtelen harcos, aki az igaz ügyért fog küzdeni. A kezedben tartott fegyver az Ősök akaratát hajtja végre.

Holnap szembeszállsz a világ ellenségeivel. Holnap történelmet írsz!

Felemeled a fejedet, és büszke tekintettel körülnézel. Egy maggoth párduc még meleg teteme mellett állsz. A bestia jól küzdött, de te nem adtál esélyt neki. Erősebb vagy mint valaha. Szabad galetki kísérőid rajongva, mélységes tisztelettel néznek fel rád. Olyan lehetsz a szemükben mint a régi világ valamelyik legendájának a hőse. A bátor, de gyenge lények nem követnek, amikor jóllakottan visszavonulsz barlangodba, hogy meditálva felkészülj a harcra.

Az ősi légzőgyakorlatokat elvégezve megnyugszol, és elcsitul elméd háborgása. Tiszta gondolatok és érzések töltik meg elmédet. Felidézed magadban azt a sok furcsa, megrázó dolgot, amit az elmúlt hetek során tudtál meg, hogy leszűrve a megfelelő következtetéseket, felkészülhess a nagy összecsapásra.

Meg fogod ölni Karcot, a Borzalom Szívét.

Vagy tíz napja ismét találkoztál a világ furcsa vándorával, a bölcs, de kiismerhetetlen Drakinnal. Rengeteg dolgot kérdeztél tőle, és ő szokásának megfelelően többnyire ködös válaszokat adott. Ennek ellenére igencsak felkavart az, amit megtudtál.

- Válaszúthoz érkezett a világ - mesélte az öreg. - A halandók szemétől elrejtve félelmetes dolgok kezdtek működni. Nem csoda, hogy a végzeturakat rémálmok gyötrik. Ezeket nem az Uralkodó küldi, de nem ám.

- Akkor kicsoda? Csak nem Wyhetrqaxx?

- Nem, ifjú barátom. A sok rémálom Zarknod felébredésének a következménye. Zarknod öntudatlanul keresi a helyét az új világban, és olyan ereje van, hogy annak töredékei is megérinthetik, kizökkenthetik még a legerősebb halandókat is.

- Azt hittem, ő a mi pártunkon áll!

- Zarknod túl hatalmas ahhoz, hogy bárki oldalára álljon. Egy óriás sem állhat be táncolni a hangyák közé. Ő egy világkorszakon keresztül a jég fogja volt. Megbomlott az elméjének egysége. Két részre hasadt, és önmagával társalogva vészelte át a rabság évszázadait. Így ma ő egyszerre lehet jó és rossz is. Mindkét aspektusa félelmetesen erős. Jelenleg a teremtő, életet adó része van ébren.

- Miatta esik az eső? Neki köszönhetjük a sivatagok feléledését?

- Nem, ezeket a dolgokat akaratlanul ugyan, de ti, végzeturak hoztátok működésbe. Zarknod kiszabadításakor felolvasztottatok egy földrésznyi méretű jégkolosszust. A víz nem tűnt el. A szelek szárnyán eljutott olyan helyekre is, ahol évezredek óta nem esett az eső. Beindult egy megállíthatatlan, életet adó körforgás.

- Szóval mi hoztuk vissza az életet? Nem valamilyen régi istenek?

- Ó, azért ők is besegítettek. A maguk módján. De jobban teszitek, ha még egy jó darabig nem az ősi, tiszteletre méltó istenek segítségében reménykedtek, hanem a saját erőtökre számítotok. A hordáitok vezetői is ezt teszik.

- Mit tudsz róluk?

- Eljött az ideje annak, hogy a hordák egyesítsék erőiket, és leszámoljanak a Szenttel. Valaki a Szent álarcába bújva hozta létre a Tanítványok testvériségét. Ezek a megtévesztett végzeturak megtagadták addigi hordájukat. Nem csoda, hogy a hordaparancsnokok a halálukat akarják. A Szent három dologgal állítja híveit a maga oldalára. Egy eljövendő, ezeréves birodalom minden kincsét, korlátlan hatalmat ígér nekik. Az alantas ösztöneikre hatva hízeleg nekik, elhiteti velük, hogy felsőbbrendű lények, akiknek mindent szabad.

- Azt láttam, hogy lebontja a gátlásaikat.

- Így igaz. Varázserejével elnyomja bennük a Fertőzést, ezért hívei azt hiszik, hogy máris úton vannak a kiválasztottság felé. Pedig a pusztulás felé menetelnek. A világ szabad végzeturai összefogtak, és nemsokára egyesült erővel csapnak le rájuk.

- Ezért jártak a hordák követei Borzalom Szívében?

- Azt hiszed, megpróbálják Karcot a maguk oldalára állítani? Csak cselszövés az egész. A halálát akarják, nehogy hatalmas erejét a Szent szerezze meg. Ellenségem ellensége nem a barátom, hanem zsákmány. Olyan préda, amitől a hordák még erősebbé válhatnak a nagy összecsapás előtt. Mindenki a maga módján készül a harcra.

Miután elbúcsúztál Drakintól, a határsávból visszatértél a Borzalom Szívébe. Érdekes, hogy az öreg ott bent, a furcsa, elemi varázserő hatókörén belül nem tudott megkeresni. Karc főhadiszállása körül folytatódott a lázas építkezés, viszont alig láttál harcosokat. A katonák nagy része a határsávokba vonult, hogy megállítsák a két irányból támadó ellenséges erőket. Amikor éppen leakarsz pihenni a számodra kijelölt szálláshelyen, váratlan látogatód érkezik.

Az a magas, büszke tartású végzetúrnő áll az ajtódban, aki mostanában mintha már Karc jobb keze lenne. Az ismeretlen elhúzza arca elől a sisak rostélyát. Döbbenten felkiáltasz, és mélyen meghajolsz:

- Alvariel úrnő!

- Fontos feladatom van a számodra NÉV. Még néhány nap, és megküzdesz világunk egyik legfélelmetesebb lényével. Dicsőség vagy halál vár rád.

Létezik ennél jobb választás?

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License