108. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Egyszerű, sima élethalálharc…

Az öt horda egyesített vezérkarának mágusai hatalmas erejű varázslattal tették még erősebbé a bal kezedben tartott pajzsot. Zek mágus persze a lelkedre kötötte, hogy a csata után azonnal add vissza nekik. Mégpedig sértetlenül, ha lehet…

Ezt mondta! És látszott rajta, hogy komolyan is gondolja a dolgot.

Ha nem éppen egy erősen bizonytalan kimenetelű csata előtt álltál volna éppen, akkor igen durván megmondtad volna neki a véleményedet. Meg persze, ha nem lett volna olyan nagyhatalmú mágus, aki egyetlen csettintéssel le tudta volna égetni a húst a csontjaidról. Így aztán csak hallgattál.

Ez lesz a második komolyabb összecsapás, amióta visszatértél hordád területére a Borzalom Szívéből. Egyből a háborús készülődés kellős közepén találtad magadat. A látóhatárig terjedő síkságon katonai sátrak ezrei sorakoznak. A tábort mágikus erőtől valósággal vibráló alacsony falak és tornyok veszik körbe. A magasban a kristály horda fekete korongjai köröznek, rajtuk mágusokkal, és válogatott, harcedzett végzeturakkal. A hordák legerősebb varázstudói hatalmas térkaput nyitottak nem messze tőletek. Ezen keresztül nem csak különös ruhát viselő végzeturak csapatai, de zárt alakzatba rendeződött galetki katonák menetoszlopai is csatlakoztak hozzátok. Megdöbbentél a kis galetkik nagy létszámát látva. Mennyien lettek ezek! Ilyen rövid idő alatt!

A fő tábort egy kis folyó választja el a kristályhorda különítményének szálláshelyétől. Senkit sem engednek a fekete korongok közelébe. A folyó innenső partján pedig azok a végzeturak kaptak helyet, akiknek sikerült megszelídíteniük egy-egy hatalmasabb élőlényt, állatot, szörnyeteget.

Megdöbbentél, amikor először láttál a magasba emelkedni egy olyan ifjú sárkányt, aminek egy állig felfegyverzett végzetúr ült a hátán. Most már legalább három tucatnyi sárkánylovas van a táborban, de eddig még nem tudtál beszélni velük. Szinte el sem mozdulnak félelmetes hátasaik mellől, és ha valami dolguk is akad a táborban, akkor sem állnak szóba a közönséges végzeturakkal. Éreztetik, hogy mindenkinél többre tartják magukat. A fekete korongok mestereivel különösen feszült a viszonyuk. Az eget bámulva már többször is akaratlan tanúja lehettél annak, hogy a korongok és a sárkányok majdnem összeütköztek odafent, mert egyik sem akart utat engedni a másiknak.

Pedig innen lentről elég tágasnak tűnik az égbolt.

Nem lehetett egyszerű megoldani egy ekkora haderő ellátását. A tábor közepén emelkedő mágustornyok árnyékában persze rengeteg lélekkristályt halmoztak fel, de ezekből a strázsamesterek nem nagyon szeretnek senkinek sem adni. A környéken már alig maradt levadászható élőlény, és a parancsnokok szigorúan megtiltották, hogy a végzeturak a többi horda tagjaitól vegyenek el lélekenergiát. Persze, amikor valaki egyedül megy ki a sivatagos dombvidékre mászkálni, akkor történhetnek balesetek. Az elmúlt napok során téged is kétszer megtámadtak ismeretlen végzeturak, állítólagos szövetségeseitek. Szerencsére elég kemény fickó vagy már ahhoz, hogy ne okozzon gondot elbánni egy-két ilyen zabolátlan vetélytársaddal.

Viszont tegnap majdnem ott hagytad a fogad, amikor egy portyázó végzetúr rád uszította ősöreg góliátját. Amikor pedig ma hajnalban jóllakottan visszatértél a táborba, látótávolságnyira a jól őrzött kaputól egy csáplord támadt rád. Megúsztad, de csak azért, mert a kapuőrök elkezdték tűzgömbökkel bombázni a szörnyszülöttet.

Kezdesz arra gyanakodni, hogy Alvariel úrnő tényleg csak azért nem tépte le múltkor a fejedet, mert hagyni akarja, hogy más végzeturak ennél jóval kegyetlenebb módon bánjanak el veled.

De mitől lett hirtelen ennyi ellenséged?

Szerencsére a hordád visszafogadott, és már senki sem gondolja rólad azt, hogy a félelmetes Szent kimosott elméjű rabszolgája lennél. A mágusok alaposan megvizsgáltak, de nem találtak semmi olyasmit rajtad, ami megszállottságra utalt volna. Kimerítő kalandjaid nem maradtak jutalom nélkül. Hordád vezetője irtózatos haragra gerjedt, amikor az úrnő mindenki füle hallatára megfenyegetett. Csak azért is megjutalmazott, hogy lássák, ki nálatok a főnök. Uriás mester viszont azt a tanácsot adta, hogy most egy darabig ne nagyon mászkálj egyedül a sötétben, és ha lehet, maradj mindig hordád hadiszállása közelében.

Mivel a legtöbb társadnál már valamivel erősebb és jóval tapasztaltabb vagy, ezért az egyik elit támadóosztagba soroltak be. A parancsnokok tanácsa persze nem kötötte az orrodra, miért kell nekik a Borzalom Szíve, mire akarják felhasználni, de egyenlőre nem is nagyon izgat a dolog. Megpróbálsz életben maradni, megpróbálod túlélni az egymást követő könyörtelen összecsapásokat. Már csak rövid idő kérdése, hogy megütközzetek a Szent főseregével. Kegyetlen összecsapásra, iszonyatos vérfürdőre számítasz.

És akkor Zek arról beszél, hogy ne tedd tönkre a pajzsodat…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License