110. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Csak egy kés van nálad, meg az Ősök áldása, de ez is elég lesz…

Nesztelenül lépdelsz a mély hóban. Nincsen szükséged mágiára, ha becsukod a szemedet, a benned tomboló Bestia kiterjeszti érzékeit, a te érzékeidet, és pontosan érzi, érzitek, hol vannak az Ellenség őrszemei. Könnyedén el tudod kerülni őket, és megközelíted a szikla peremét. Lekuporodsz, és szétnézel.

A völgyben csak megfeketedett gerendák állnak ki az embermagasságú hóból. Az orglingok faluját már régen elpusztították. Szemben viszont, a csillogó fekete jéggel borított szikla csúcsán ott sötétlik az éjfattyú citadellája. Oly hosszú keresés után eljutottál ide, és most csak rajtad áll, hogy kiderítsd az igazságot.

A helyet olyan erős seregek, könyörtelen lények, félelmetes mágia övezi, hogy azzal még a legerősebb hadseregnek is meggyűlhetett volna a baja. De egy magányos végzetúr? Mágikus, könnyen észlelhető fegyverek nélkül? Ellenségeitek hatalmas szárazföldi és légi támadásokra készültek fel. Halványan izzó tetejű kőoszlopokat emeltek szerte a hegyek gerincén, amelyek megakadályozták, hogy bárki is térkaput vagy dimenziórést nyisson. A sziklák tetején katapultok, csataskorpiók és balliszták várják a kristályhorda korongjainak felbukkanását. Idomtalan testalkatú, görnyedten álló íjászok fürkészik az eget a csontburkolatú bástyák tetején. Valóságos óriás mind, nyílvesszőik hossza meghaladja az átlagos végzetúr magasságát. Nem kételkedsz abban, hogy a hatalmas termetű lények feladata a sárkánylovasok leterítése lenne.

Keskenyre csiszolt lencsét emelsz a szemedhez. A halványkék lencse kicsit megváltoztatja a környék képét. Bár nincsen benne egy szemernyi varázserő sem, a hétfejű hidra szemlencséjéből metszett korong megmutatja neked a közelben lévő mágiahasználókat. Alaposan szemügyre veszed vele a környéket, és itt is, ott is felfedezed az ellenség szolgáit. Nem csak halandók gyülekeznek a falak árnyékában, az biztos.

Már régóta készültél arra, hogy eljutsz ide. Amikor a hordafőnökök tanácsa felajánlotta neked a lehetőséget, azonnal lecsaptál rá, pedig alig álltál a lábadon a hosszú hetek folyamatos küzdelmétől. A hordák serege négy nagyobb csatában ütközött meg a Szentet követő csőcselékkel. Túlzás lenne azt állítani, hogy győztetek. A frontvonal most jó harminc mérfölddel hátrább húzódott, mint a harc kezdetekor, de legalább még tartottátok magatokat. A hátatok mögött a messzeségben már látszott Rúven fenséges csúcsa. Csak nem hátráltok egészen odáig? Csak nem szorítanak vissza benneteket a felszín alá?

Iszonyatos veszteségeket okoztatok az ellenséges erőknek, de minden egyes levágott áruló végzetúr vagy agyonvert, alantas, torz lény helyére három-négy állt azonnal. És ami a legszörnyűbb, a legválságosabb pillanatokban újra-és újra kiderült, hogy valamelyik bajtársatok áruló! A Szent aljas ügynökei remek munkát végeztek. A hordák tagjai alig akartak szóba állni egymással, és még az azonos hordához tartozó végzeturak is gyanakodva figyelték egymást.

Éppen a sebeidet látták el, mert reggel kicsit lebecsülted a hátad mögött felbukkanó magmaelementál gyorsaságát. Megúsztad a dolgot, de nem volt éppen jó kedved, amikor egyszer csak ott állt előtted Uriás mester, hordád kémfőnöke. Nemsokára a fővezérek tanácskozósátra előtt találtad magadat. Archaix, Terrgath, Magirox és Edralian ugyan nem méltatott arra, hogy személyesen is találkozzanak veled, de már azt is elismerésnek kellett tekintened, hogy Zek és Mafelon, a hordák két beképzelt, ugyanakkor kegyetlenül erős mágusa hajlandó volt szóba állni veled. Amikor tőlük kapsz feladatot, az többnyire nagyon közel jár egy halálos ítélethez. Kezdtél arra gyanakodni, hogy két mágus Alvariel úrnő megbízásából próbál meg feltűnés nélkül a pokolba küldeni.

A pokolba vagy legalábbis az előcsarnokába…

- Minden a terveknek megfelelően alakul - lelkesedett Zek. - Az ellenség besétált a csapdánkba.

- A látszat ellenére csak taktikai visszavonulást hajtottunk végre, hogy megadhassuk nekik a kegyelemdöfést - vágott a szavába Mafelon. - Nem igaz, hogy elfogytak a tartalékaink, és hogy a vezérek már a menekülést készítik elő.

- Mindazonáltal, itt az ideje egy elterelő hadműveletnek - folytatta Zek. - Tudtam, hogy számíthatunk rád.

Értetlen arccal néztél rájuk. A magmaelementál alaposan ellátta a bajodat, ezért nem tartottad kizártnak, hogy a fejedet ért ütések miatt egyszerűen lemaradtál a párbeszéd egy részéről.

Most pedig itt hasalsz a szikla peremén, és arra készülsz, hogy lemássz a tükörsima falon, kijátszd a lenti őrszemeket, feljuss valahogy a fekete bástya oldalára, és bent a citadellában végezz az erőd urával.

Egy éjfattyúval…

Bizonyára a fejedet ért ütések utóhatása, hogy nem emlékezel arra, mivel is vettek rá erre az őrültségre…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License