112. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Gyilkolni jöttél, nem beszélgetni.

Most mégis megtorpansz, és a döbbenten bámulod a trónon ülő alakot. Döbbenten és csodálattal.

Emlékek ébrednek benne, és elmédben hirtelen elhallgat a bestia hörgése. A benned élő szörnyeteg zavarba jön, mert csodálatos emlékeid őt is lenyűgözik.

Életed legnagyobb szerelme, az egykori, régi igazi párod néz rád szemrehányóan. Lassan feláll, és elindul feléd. Pontosan tudod, ha odaér, minden meg fog változni.

Minden jobb lesz. Boldog leszel.

A varázslatos emlékek régi sebeket szakítanak fel. Mintha csak kinyílt volna egy ajtó az elmédben. Már nem végzetúr vagy, hanem az a fiatal galetki, aki arra készül, hogy egy napon majd társaival együtt visszatérjen a Felszínre. Hogy újra lássa a napot. Hogy visszaszerezze Ghalla világát a Felszínen lakótól…

Az Ellenségtől…

Valami nagyon nincsen rendben itt…

Vagy minden a legnagyobb rendben lenne? Kedvesed közeledik, és mosolyog. Mintha nem telt volna el annyi év. Mintha nem alakult volna át tested és az elméd. Mintha még mindig fiatal és ártatlan lennél. Nem pedig egy viharvert, félelmetes erejű végzetúr.

Egy véreskezű gyilkos. A Bestia hordozója. Fertőzött szörnyeteg.

A világ megmentője… Háborúk hőse… Hordád bajnoka… Vadász… A lélekenergia zabálója…

Végzetúr!

Egykori kedvesed már majdnem odaér hozzád. Arca szomorú, szája széle megremeg. Valamivel nagyon megbánthattad. De talán még nem késő jóvátenni a hibát…

Nem emlékszel, mi is volt az a bűnöd, ami miatt annyira elkeseredett ez a csodálatos, angyali szépségű lény. Már majdnem odaért hozzád. Bárcsak hozzád érne… Szomorú tekintete valósággal megdermeszt, vágysz rá, hogy itt legyen melletted, de ugyanakkor mintha valami nem lenne rendben…

Az Ősök ma veled vannak.

Mert a benned élő szörnyetegnek nincsenek kétségei. A Bestia ugyanolyan ösztönöknek engedelmeskedik, mint egy vadállat. Ott is felismeri a veszélyt, ahol az érzések megzavarják egy közönséges halandó elméjét.

Szép kedvesed már közel hajol hozzád, már majdnem átölel, amikor a Bestia a magasba rántja a jobbodat. A borotvaéles penge a bordák alatt hatol a húsba, és azonnal eléri a szívet. A Bestia megcsavarja a pengét, mert nem akar esélyt adni ellenfelednek…

Kedvesed halálsikolya darabokra szaggatja a meghitt félhomályt. Arcvonásai megroggyannak, és a csodálatos mosoly mögött egy ősöreg elf ráncos képe bukkan elő. Kirántod a kést, és megpördülsz. A hipnotizőr teteme is a fekete kőre hullik, társai mellé.

Most már emlékszel.

Behatoltál az ellenség fellegvárába, hogy vakmerő támadásoddal eltereld a figyelmét. Itt bent nem csak tér torzult el, de az idő is furcsán viselkedik. Hős társaid a Rúven árnyékában talán már meg is indították a nagy, végső ellentámadást, és csak rád meg néhány hozzád hasonló bajnokra várnak, akik gondosan kiválasztott pontokon marnak bele ellenfeletekbe.

Olyan helyeken, ahol az nagyon fáj.

Mindenki olyan célpontot választott ki, ami különösen erős érzelemmel töltötte el. Hideg, acélkemény gyűlölettel. Bosszúvággyal. Amire szükséged is lesz, ha győzni akarsz.

Az Éjfatty citadellájában elf tükörjárókkal találkoztál. Azt hazudták, hogy közös cél vezet benneteket. Egy ideig együtt küzdöttetek, de sejtetted, hogy a hegyes fülűek árulásra készülnek. Megelőzted őket, de ez a hullabűzű lélekferdítő nálad is gyorsabb volt. Majdnem elhitette veled, hogy rég látott kedvesed jön feléd.

A Bestiát azonban nem lehet ilyen egyszerűen becsapni.

A Bestia erőssé tesz…

Sietve folytatod utadat az embertelen szimmetria szerint kialakított folyosókon. Egy hegyi patak hideg, de keserű illatú vízében lemosod magadról az elfek híg vérét. Lélekenergiájuk erőssé és gyorssá tesz. Nem félsz az összecsapástól.

És nemsokára ott állsz az igazi trónteremben. Türelmesen állsz egy meggyalázott szobor árnyékában, és kivárod, hogy bent véget érjen az undorító szertartás. Amikor a szolgák elvonulnak, és eltűnnek a lüktető, fekete gömbök is, ellenfeled egyedül marad. Habozás nélkül elindulsz feléje.

Áldozatod megérzi, hogy közeledsz. Megfordul, és rád mosolyog:

- Tudtam, hogy meg fogsz látogatni NÉV végzetúr. A szagod alapján remekül szórakozhattál.

Maga a Szent áll előtted, hófehér ruhában, derékig érő szénfekete szakállal. A szájából azonban a Fehér Lovag hangja hallatszik.

Most te is elmosolyodsz, és felkészülsz rá, hogy örökre megsemmisítsed.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License