114. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Csodálatos dolog újra látni…

Egy égbetörő tűszikla tetején állsz. A karcsú vártoronyra emlékeztető sziklaképződmény olyan magas, hogy átszeli a felhőket és csúcsán, amelyet valaki laposra faragott és egy kényelmes, trónusra emlékeztető ülőhelyet alakított ki, rád zúdul a nap ragyogó, csodálatos meleget adó tiszta fénye. Visszatértek a felhők és rendszeressé váltak az esők. Odalent kizöldült a táj, és az újjáéledő természet visszafoglalta a sivatagot, és kezdte eltüntetni az Ellenség pusztításának nyomait. Újjáéled a világod. és ebben neked is részed volt.

Saját erődből, egyedül jutottál fel a szikla csúcsára. Sokáig feküdtél a föld alatti istápolyban, Rúven-hegye alatt, ahol a hordák legügyesebb gyógyító mágusai és a galetkik orvosai próbálták meg többé-kevésbé működőképes állapotba hozni testedet…

… és az elmédet.

Állítólag ez utóbbi sokkal nehezebb feladat volt.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban visszatért az életerőd és az élni akarásod. Kevés olyan végzetúr akad, aki szembeszállt magával az Ellenséggel, és utána még élt olyan sokáig, hogy megbánhassa elhamarkodott és meggondolatlan döntését. Savanyúan elmosolyodsz, és kezeddel leárnyékolod szemedet, mert a messzeségben a felhők fölött gyorsan közeledő apró pontokat vettél észre. A sárkánylovasok észrevették, hogy feljutottál ide, és most félelmetes hátasaik nyergében ülve körberepülik a csúcsot. Most vidáman integetnek neked. Híre ment annak, hogy milyen nagy hőstettet hajtottál végre. és a hősök barátságát mindenki keresi.

Pedig, ha tudnák az igazságot…

Az igazságot azonban maguk alá temették az éjfatty citadellájának romjai. A hordák vezetői, Terrgath, Magirox, Edralian, Archaix és persze Alvariel úrnő nem akarják, hogy bárki is megtudja, hogyan végeztek az Uralkodóval. Kiomló véred segítségével kaput nyitottak a szörnyeteg erődjébe, és Urgol, a valaha élt leghatalmasabb Thargodan máguskirálya legősibb mágiáját felhasználva csináltak valamit az Uralkodóval. Amennyire meg tudod ítélni, elpusztították az ellenséget vagy legalábbis elűzték egy olyan távoli létsíkra, ahonnan soha nem térhet vissza. A te szereped csupán annyi volt, hogy eljuttasd a véredet az Uralkodó közvetlen közelébe, hogy aztán megnyílhasson a valóságba metszett ajtó.

Ellentétben veled, az acélfegyverekkel felszerelt, vaspáncélba bújtatott hordavezérek rengeteg mágikus tárgy védelmében indultak csatába. Biztosra veszed, hogy mindegyik gondoskodott egy egérútról, ám erre végül nem volt szükség, mert együttes erővel legyőzték a gyűlölt ellenséget.

Azt mesélik, hogy az Uralkodó halálának a pillanatában mintha csak jeges szél söpört volna végig a csatatereken. A hordák ellen küzdő áruló végzeturak, meg a sok förtelmes, eltorzult lény azonban csak megingott, de nem adta fel a küzdelmet. Persze ez a pillanatnyi megingás is elég volt ahhoz, hogy a hűséges végzeturak és a velük szövetséges galetki légiók rengeteg ellenfeletekkel végezzenek. A hatalmas kiterjedésű, látóhatártól látóhatárig tomboló csatát ugyan megnyertétek, de a háborút még nem.

Az ellenséges seregek megfutottak ugyan, de nem semmisültek meg. A mutánsok és az egyéb szörnyetegek fejvesztve menekültek a hegyek és a sötét erdők irányába. A lázadó végzeturak az Uralkodó alvezéreinek irányításával igyekeztek rendezetten visszavonulni. A hordák harcosai túlzottan kimerültek voltak ahhoz, hogy sikeresen üldözzék őket.

Biztosra veszed, hogy a háború még folytatódni fog és még számos kellemetlen meglepetést tartogat a számotokra.

A te számodra meg mindenképpen.

Miközben a kórházban lábadoztál és lassan visszanyerted erődet kénytelen voltál felismerni, hogy legutóbbi hőstetted ellenére nagyhatalmú ellenfeleid továbbra sem bocsátottak meg neked. Alvariel úrnő is meglátogatott, de csak azért, hogy jelezze még mindig rajta vagy a halállistáján. Aznap éjjel egy negatív elementál bukkant elő kórtermedben, majd pár nappal később egy kígyósárkány támadott meg.

Na, ennyit a nagyok és hatalmasok hálájáról. Segítettél nekik megmenteni a világot, ismét majdnem elpusztultál, és ők még csak annyira sem méltatnak, hogy töröljék állítólagos vétkeid listáját. Ha hordád vezetője és néhány nagyhatalmú mágus nem állt ki volna melletted, már rég nem élnél. Most azonban itt ülsz a ragyogó napsütésben a felhők fölött, és felemelt kézzel üdvözlöd a sárkánylovasokat. Számukra te igenis legyőzhetetlen hős vagy. Olyan bátor harcos, aki még a legfélelmetesebb ellenségtől sem riadt vissza.

Erős, szilaj és vakmerő…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License