< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
Ez itt az ellenség, de hova tűnt a sivatag?
Előző este, közvetlenül napnyugta előtt még ellenőrizted a Középső Város előretolt helyőrségének őrszemeit. A kristálytiszta levegőben egészen a látóhatárig elláttál. Fenséges, de kihalt táj vette körül a parányi erődet. Egy pillanatig úgy érezted, hogy te is csak egy parányi porszem vagy a kietlen pusztaság végtelenjéhez képest. Más volt ez a sivatag, mint az a könyörtelen csatamező, ahol annak idején, talán egy teljes világkorszakkal ezelőtt a felszínre támadó galetkiknek, a majdani végzeturaknak meg kellett küzdeniük az Ellenséggel. Rúvel hegye körül egykor virágzó tájak terültek el, amelyeket csupán a végtelen messzeségből érkező élősködő szörnyetegek hada pusztított el. Ez a sivatag viszont az idők kezdete óta kietlen, halálos pusztaság volt.
Aki bejött ide, az soha többé nem került elő…
És most bármerre is nézel, nyomát sem látod az okkersárga kő- és homoktengernek, mert mindent elborítanak a vérszomjas támadók hordái. Nagy harc vár rád. Végre megmutathatod a Középső Város lakóinak, hogy bizony igaz az a sok legenda, amit a végzeturakról hallottak. A helybeliek ámulva nézik, ahogy megigazítod fegyvereidet, majd egy könnyed mozdulattal felszökkensz a mellvéd tetejére. Ez az alacsony fal őket teljesen eltakarja, neked viszont csak a derekadig ér. Fent kihúzod magad és keresztbe fonod a karodat a melleden.
Elképesztően hősies látványt nyújtasz, de hát pontosan ez is a célod. Bátor, tapasztalt harcosok sorakoznak fel a hátad mögött, akiknek csupán egy parányi bíztatásra, egy apró reménysugárra van szükségük ahhoz, hogy szembe merjenek szállni a közeledő förtelemmel. Amikor az erőd parancsnoka megkért arra, hogy állj a csapatai élére, egy picit csodálkoztál a dolgon. Hiszen a helybeliek úgy ismerték a sivatagot, mint a tenyerüket. Amióta feltámasztották a városukat majd ezer alkalommal csaptak már össze a nomádokkal és a dűnék mélyéből előtörő mind nagyobb és mind félelmetesebb szörnyetegekkel.
Ez a támadás azonban jóval nagyobb volt bármelyik korábbi összecsapásnál. A sivatag nomádjai különös módon éppen akkor próbálták meg megsemmisíteni a galetki civilizáció legjelentősebb napkeleti hídfőállását, amikor te megérkeztél a városba. Csak remélni tudod, hogy az egybeesés a véletlen műve. Nem igazán hinnéd, hogy annyira fontos szereplője vagy az itteni eseményeknek, hogy a kedvedért valaki háborút robbantana ki. Ugyanakkor viszont a nyugati végzeturak közül te jutottál el először a remény nélküli sivatagba, a városba, amelyik mellett eltörpülhet a nyugat összes települése, és amelyik félúton fekszik Rúvel hegye és a titokzatos elveszett hegyvidéki királyság között.
Ma azért állsz itt az erőd falán, mert fontos megbízatást kaptál a hordád vezetőjétől. Edralian utasítására egy sárkánylovas hozott el a sivatag közepére. El kell jutnod a messzeségben rejtőző elzárt birodalomba, hogy kiderítsd, annak urai vajon tényleg leigázták a xenomorfokat?
Az neked is feltűnt, hogy ezek a különös és félelmetes lények egyre több helyen felbukkantak. Támadásaik gondot okozhatnak, főleg ha magányos végzeturakra vagy a galetkik elszigetelt, aprócska településeire csaptak le. Ugyanakkor viszont a xenomorf bolyok felszámolása nem okozott komolyabb gondot a végzeturaknak vagy a mágusoknak.
Hordád parancsnoka azonban mégis úgy ítélte meg, hogy foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Persze ki mást küldött volna a veszélyes vállalkozásra, mint téged. Utad eddig nem volt hosszú, de máris vagy fél tucatnyi alkalommal próbáltak meg megölni.
És 2-3 alkalommal csak egy hajszálon múlott az, hogy életben maradjál.