Ismét az álmok kínoznak, amikor hirtelen felébredsz, és azonnal fegyvert rántasz. De mielőtt lesújtanál, visszafogod az ütést. Az apró alak, aki fölötted állt, és alvás közben nézett, nem más, mint Drakin.
- Nem hittem volna, hogy ismét keresztezik egymást az útjaink. - mondja az öreg. Fogatlan vigyora határozottan visszataszító.
- Vigyázz, apó, a tűzzel játszol. Egyszer már megkíméltem az életedet, de nincs semmi garancia arra, hogy ez ismét így lesz.
- Nem félek sem tőled, sem a haláltól - ingatja a fejét Drakin. - Tudom viszont, hogy beszéltél a hadúrral, és ha nem is hiszel nekem, már a kétség magja szárba szökkent benned is. Mielőtt a hosszú útra indulnál, keresd fel az Orákulumot! És óvakodj a fehér páncélos lovagtól, korántsem annyira ártalmatlan, mint amilyennek látszik.
- Várj csak öreg, nem szeretem, ha rébuszokban beszélsz! Épp elég nehézséget okoz a saját álmaim megfejtése, és a múltamra való visszaemlékezés, nem kérek többet. Ki az az Orákulum és a fehér lovag? - a nyomaték kedvéért a fegyvert a torkának szegezed, de láthatóan nem ijed meg.
- Az Orákulum egy ősi entitás, amely itt volt már a Száműzetés előtt, sőt, a régi világ hajnalán is bábáskodott tanácsaival birodalmak születésénél és bukásánál. Az Orákulum sok mindent tud, és a tudását szívesen meg is osztja bárkivel. Két nehézség van csak. Az egyik a megtalálása, a másik a válaszainak a megértése. A megtalálásban véletlenül tudok segíteni, innen két napra északra van egy óriási kráter, amely az Ellenség csapásától származik. Ereszkedj le oda, és ott meg fogod találni az Orákulumot, ha sietsz. A fehér lovag pedig… róla nem tudok többet. Járj szerencsével. - azzal hátat fordít neked, és komótos léptekkel elsétál. Higgy ennek a nyomorultnak? Milyen más választásod van?