120. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Eljött az ellentámadás ideje…

A domb tetején lángban áll a Középső Város előretolt helyőrsége. Az alacsony falak tövében halomban hevernek a sivatagi nomádok és furcsa, torz segítőik holttestei. A védők íjászai és mágusaik iszonyú mészárlást rendeztek a támadók soraiban. A sivatagi hordák azonban olyan túlerővel csaptak le rátok, hogy végül egy titkos alagúton keresztül túlélő társaiddal kénytelen voltál elmenekülni az erődből.

Most itt állsz az öklömnyi kövekkel borított völgy mélyé és figyeled, ahogy a Középső Város két mágusa befejezi az előkészületeket. Egyikőjük a sivatagi település uralkodó osztályának jellegzetes képviselője. Az átlagos galetkinél alacsonyabb, fekete hajú, fekete bajszú és szakállú férfi. A sárgásbarna bőrű, rituális sebhelyekkel borított arcú férfi mandulavágású szeméből elképesztő akaraterő áradt. Népe már az Ellenség támadása előtt is évezredeken át uralta ezt a vidéket. Később ők zsarnokoskodtak a túlélők fölött, a titkos menedékhelyeken és visszatérésük, a város újjáépítése után is vaskézzel ragaszkodtak a hatalomhoz. Társa nála három fejjel magasabb, fakó szőke hajú, szürke szemű óriás volt. Szeme formájából és kiugró pofacsontjából azonban jól látszott, hogy azok közé tartozik, akinek ősei között egyaránt megtalálhatóak az egykori zsarnokok és a valamikori alávetett népcsoportok képviselői is.

A Középső Városban mindenki gondosan számon tartja az őseit. Az egykori uralkodótörzs már régen nem különül el a régi rabszolgák tömegétől. A leigázott szőke óriások leszármazottai még a mágusok zárt rendjébe is bejuthattak. Ugyanakkor jól emlékszel arra, hogy a város urai kivétel nélkül mind az egykori hódítók, tigrisszemű leszármazottai közül kerültek ki.

Az alacsonyabb mágus befejezi az előkészületet. Int társának, aki hátrahúzza köntösét bal karjáról és egy fekete csiszolt kőből készült pengével mély sebet ejt a csuklója belső oldalán. A világos vér élénkvörös sugara elmossa a homokra terített bőrköpenyre rajzolt bonyolult ábrákat. A köpeny felett remegni látszik a levegő és érzed, hogy körülötted valósággal sistereg minden. Az alacsonyabb varázsló most az erőd felé fordul. A dombról hömpölyögve közeledett a túlélő nomádok serege. Még most is elképesztő túlerőben vannak. Ekkor azonban megrendül alattatok a föld és közvetlenül a bőrköpeny előtt egy repedés jelenik meg a talajban. Nem nyílik szakadék vagy valamilyen hatalmas árok előttetek, de a következő pillanatban hajszálvékony rések ezrei tűnnek fel a domboldalon. Ilyen varázslatot korábban még nem láttál. A szilánkokra hasadó földsáv villámgyorsan eléri a domb tetejét, az erőd füstölgő romjait. Iszonyatos zaj hallatszik és újra megremeg alattatok a föld. Az alacsonyabb varázsló kerek dobot vesz elő. Amikor hetedszer is rávág, a domboldalon elszabadul a pokol. Mintha csak fekete felhő emelkedne a magasba. A kősivatag sziklái parányi borotvaéles szilánkokra hasadnak és az utolsó dobszó elhangzásakor valósággal szétrobbannak. A nomádok támadása megtörik, a domboldal megtelik cafatokra szakadt holttestekkel.

A magasabbik mágus most feléd fordul. Népe között valóságos óriás lehet, hiszen neked is majdnem a válladig ér.

- Itt az idő NÉV végzetúr! Tedd meg, amit megígértél, és mi is betartjuk az adott szavunkat.

Bólintasz és két kézzel a fejedre húzod a városban kapott nehéz, gondosan megmunkált sisakot. Bár nincsen rajta szemnyílás, mégis mindent tisztán és világosan látsz. A sisak megmutatja, melyik ellenfeled lehet még veszélyes és azt is, hogy hol vannak a támadók mágusai. A szájadat nem fedi el a vastag fémréteg. A város harcosai így jól hallják csatakiáltásodat.

Két kézzel megragadod fegyveredet és bömbölve elindulsz felfelé az összezavarodott, megtizedelt ellenség felé. A városi gyalogság harcosai kezükben hosszú két kezes fejszével mennydörgő csatakiáltással a nyomodba erednek. Különös sisakod segítségével pontosan látod, ahogy az arisztokrata íjászok a kristálytiszta ég fele fordítják és megfeszítik bivalyszarvra emlékeztető íjaikat. Fekete, kampós hegyű nyílvesszők fellege emelkedi fel a hátad mögött. Még félúton sem jársz a dombtető felé, amikor az első nyílzápor lecsap a nomádokra. Mire felérsz a domb tetejére, a város urai már ötödszörre zúdítanak össztüzet a fosztogatókra.

A nomádok első néhány sora alig tanúsít ellenállást. Legtöbbjük kerek pajzsából 2-3 nyílvessző áll ki. Könnyedén keresztülverekeded magad rajtuk. A domb túlsó oldaláról azonban előbukkannak azok a lények is, akik megúszták a sziklaszilánkok felrobbanását és a nyílzáporokat is.

Még sosem láttál ilyen teremtményeket. A rongyok, a mocskos bőrdarabok és a durván megmunkált fémlemezek alól nem csak emberi végtagok, de csápok, karmok és furcsán hajló lábak bukkannak elő.

Elmédben üvölteni kezd a fenevad, aki valósággal megmámorosodik a küzdelem lehetőségétől. Eszed ágában sincs visszatartani, engeded, hogy kitombolja magát. Győzelemre fogod vezetni a város seregét, ők pedig cserébe átvezetnek a halálos sivatag útvesztőjén és megmutatják, hogy merre van a titokzatos hegyvidéki királyság egyetlen kapuja.

A terved jónak tűnik. Feladatot végrehajtásához nem is kell már más, minthogy túléld ezt az összecsapást meg még azt a néhányat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megtisztítsátok a sivatagot.

Az elméd kiürül, a bestia átveszi az irányítást. A nomádok elit katonái indulnak meg feléd. Hörgő üvöltéssel köszöntöd őket. nagyszerű küzdelem vár rátok. Élvezed a harcot.

Hiszen végzetúr vagy…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License