122. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Komolyan azt akarja, hogy gyalogolj bele a tükörbe?

Az Egyetlen Kapu Őre a csiszolt márványlapra öntötte a nyakában lógó mocskos zacskó tartalmát és a barlang hátsó falát beborító tükör felé biccentett…

Már majdnem két hét telt el azóta, hogy megérkeztél a hegyek lábához. Amikor nem vadásztál, hogy elegendő lélekenergiához juss, akkor megpróbáltad meggyőzni az elmeháborodott vénembert arról, hogy segítsen bejutni a Jáde Hercegségbe. Néha már úgy érezted, mintha szitával akarnál vizet hordani az üstbe. Az öregről leperegtek az érveid és néha azt vetted észre, hogy üveges tekintettel a semmibe bámul, miközben te javában beszélsz hozzá. Máskor meg szó nélkül felállt és elsétált mellőled, miközben te magyaráztál neki valamit. Amikor erre egyszer határozottan, de udvariasan rákérdeztél, az átjáró őre megvonta a vállát, beletúrt hosszú, mocskos hajába és szinte kisfiús mosollyal arról kezdett el beszélni, hogy valamilyen sokkal fontosabb dolog jutott az eszébe.

Kezdetbe még megpróbáltál jó benyomást tenni rá, hogy elnyerhesd a rokonszenvét. A sötét, büdös barlangban ülve órákon át hallgattad, ahogy elmeséli neked elképesztő ötleteit. Némelyik ötlete nem is tűnt annyira ostobaságnak. Főleg, amikor olyan dolgokról mesélt, amihez te nem értesz. De aztán egyik este ugyanolyan lelkesedéssel és határozottsággal kezdett el szónokolni arról, hogy milyen politikát kellene követniük a nyugati végzeturaknak, ahogy korábban téged is majdnem meggyőzött arról, hogy dzsinnek segítségével kell a távoli tengerek vizét elvezetni a sivatagba. Mivel amit a végzeturakról mondott, az az első szótól az utolsóig ostobaság volt, gyanakodni kezdtél arra, hogy esetleg a többi ötlete se annyira ésszerű, ahogy azt az első pillanatban gondoltad.

Ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy a vénségnek esze ágában sincs megmutatni neked a bejáratot.

Amikor azonban ma délután visszajöttél a vadászatból, és odalökted a rengeteg öklömnyi xenomorfnak az átoksárkány maradványait, azt láttad, hogy ott ül egy penésszel borított sziklán a barlangja bejárata előtt. Csak ritkán volt alkalmad fényes nappal is találkozni vele. Rongyait madár- és patkánykoponyák, xenomorf csontok, karmok és fogak díszítették. Ócska sapkája valamikor egy nomád fejedelem díszes süvege lehetett, de már rég elvesztek róla a drágakövek, megkopott a bársonya és az elhagyott díszítést xenomorfok csontdarabkáival pótolták. A beesett arcú, sovány fickó egy hatalmas rovarra emlékeztetett.

Rosszkedvűen közeledtél felé, ám ellenszenved szinte azonnal semmivé foszlott, amikor közölte veled, hogy ma bejuthatsz a Jáde Herceg birodalmába. Azt gondoltad, hogy hosszú, földalatti út vár rád a hegyek alatti örök sötétben, az égbe törő kőóriások gyökerei között. Ehelyett az öregember elvezetett egy közeli ősi épület, ahogy ő mondta, egy templom romjai közé, és rámutatott a pince alatti helyiségben rejtőzködő széles, zöldes fényű tükörre.

Most pedig gyanakodva bámulod a kőpadlóra szórt csontokat, karmokat, agyarakat, furcsa megzöldült húscafatokat. Az öreg kinyújtja egyik hosszú, mocskos körmű karomra emlékeztető ujját és kavargatni kezdi vele a sok szemetet. Elég sokat küzdöttél már mágia ellen ahhoz, hogy megérezd a hirtelen feltámadó varázserőt. A furcsa szemét valamilyen módon megszólította a tükröt, amelynek felszíne mintha megmozdulna.

Talán csak képzelődsz?

Úgy érzed, mintha a tükör középpontjából lassan hipnotikus ütemben koncentrikus hullámok indulnának ki. A szoba elsötétedik. Az öregembert elnyeli a sötét, csupán a szeme világít a homályban. Megerősödik a tükör zöldes ragyogása. Mintha már nem is csiszolt üveglap, hanem fényes selyemfüggöny lenne előtted. A homályból ekkor meghallod a kapuőr hangját.

- Indulhatsz NÉV végzetúr. Lépj át a fátylon, és nézz szembe a végzeteddel.

Elmédben felüvölt a bestia. Csapdától tart. Arra próbál rávenni, hogy megforduljatok és a lehető leggyorsabban elmeneküljetek erről a furcsa helyről. Te azonban összeszorítod a fogadat, kihúzod magad és elindulsz a selyemfüggöny felé. Egy pillanatig sem habozol, hiszen a fajtád nem ismeri a félelmet. Bátor vagy, elszánt és szinte legyőzhetetlen.

Végzetúr.

Félresöpröd a smaragdzöld, csillogó, leheletkönnyű függönyt és keresztüllépsz a tükör felszínén.

A következő pillanatban már a Jáde Hercegség lakóival nézel farkasszemet.

Nem tűnnek túl barátságosnak…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License