< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
Szívós szörnyeteg, de fej nélkül ő sem az igazi…
Hátra ugrasz és elismerő pillantást vetsz a kezedben tartott nehéz, kampós pengéjű alabárdra. A borotvaéles bronzpenge egyetlen csapással lemetszette a xenomorf szörnyeteg visszataszító fejét. A lelátón újra felhangzik a taps. Itt az egész település, mind a három tucatnyi család. A nézők még hangosabban, még lelkesebben kántálják a nevedet. Nem mintha a hordád tagjai, régi jó harcostársaid megértették volna, hogy mit zúgnak biztatóid. A Jáde Birodalom lakói olyan különös módon ejtik ki a galetki nyelv szavait, hogy azt az idegen kezdetben egyáltalán nem érti. Neked is igencsak hosszú időbe bele tellett az, hogy felfogd végre az itteni, egyszerű emberek szavait, pedig te már gyakorolhattad nyelvérzékedet, amikor hosszú időt töltöttél el a Középső Város szintén igen furcsán beszélő nemes urai között. Érkezésed után azért nem okozott gondot a megértés, mert kezdetben csak a nagy Am Ban két főemberével találkoztál. Ők nagyon jól beszélték a Középső Város dialektusát.
És éppen ez volt az egyik oka annak, hogy nem hittél nekik, amikor arról beszéltek, hogy semmilyen kapcsolatban sem állnak a külvilággal. Igyekezted a lehető legjobban megismerni ezt a mindentől elzárt birodalmat. Első benyomásaid - már eltekintve attól, hogy a helybeliek azonnal megpróbáltak megölni, ahogy felbukkantál - elég kedvezőnek bizonyultak.
A tisztviselők szerint a Hercegségben hihetetlenül sok alattvaló él. Hogyan lehetséges ez? Kérdéseidre csak a vállukat vonogatták. Nem engedtek beljebb a birodalomba. Érveik elfogadhatónak tűntek. Nagyon féltek attól, hogy rettenetes betegségeket hurcolsz be a félelmetes külvilágból. Ezt a határállomást éppen azért hozták létre, hogy itt tartsák az esetleg betévedő idegeneket. A gyerekeik már itt születtek. Még sohasem jártak a folyón túl, ahol a sárgás ködfal mögött állítólag elképzelhetetlen jólétben élnek a falvak és a városok lakói. A felnőttek nem hajlandóak a hercegségről beszélni. Félnek a kémektől.
A Tudás Házában viszont láttad a hatalmas fali képeket. Ezeken virágzó településeket, gondosan megművelt termőföldeket pillantottál meg. A nyílegyenes csatornákon lassú uszályok haladtak. Ezeket láncra vert, óriási termetű, lomha xenomorf lények húzták. Még sohasem hallottál arról, hogy bárkinek is sikerült volna megszelídíteni a xenokat. Elismeréssel adózol a hercegség tudása iránt.
Itt, a határsávban viszont a legkisebb fényűzésnek sincsen nyoma. A maroknyi itt élőnek keményen kell dolgozniuk. A felnőttek napi 14-16 órát töltenek a földeken vagy a műhelyekben. Harcosaik egész nap gyakorlatoznak és kölykeik egymással vadul versengve készülnek a felnőtté avatás szertartására. Minden felnőtt súlyos arany nyakláncot, vagy inkább nyakörvet visel. Nem is láttál olyat, aki ne hordta volna magán a birodalom e különös jelképét. Újdonsült barátaid, a gyermekek mind arról a napról álmodoztak, amikor majd ők is méltóak lesznek arra, hogy elnyerjék ezt a kitüntetést. Amikor majd igazából a Nagy Közösség tagjává válhatnak.
Úgy tűnt, hordád vezetője ezúttal tévedett.
Ez a birodalom nem jelent fenyegetést a nyugati végzeturak számára. A Hercegség teljes mértékben beéri azzal, ami a falai között található. Eszük ágában sincsen kidugni az orrukat a hegyeken túlra. A borostyánsárga égbolt sárgás fényében elégedett, kiegyensúlyozott alattvalók és magabiztos, nyugodt tisztviselők élnek. Ez a szín kezdetben zavart egy kicsit. Meg azt sem értetted, miért a zöldes színű jádekőről kapta a nevét ez a föld, amikor itt minden ebben a fülledt sárgás fényben fürdik. Zavarnak az épületeik is. Mintha nem is építették, hanem valamilyen sűrű folyadékból, masszából öntötték volna őket. Ha megérinted ezt az anyagot, az meleg. Szaga pedig kifejezetten idegessé teszi a Bestiádat. Emlékezteted magadat arra, hogy erre is rákérdezz az Am Ban egyik tisztviselőjétől.
Azért élő xenomorfokat is láttál. A tisztviselőkre igen kedvező benyomást tett az, hogy milyen kiváló harcos vagy. Felkértek, hogy a település földbe vájt arénájában mutasd be tudásodat. Ezzel több céljuk is volt.
Félelmetes külsőd kellőképpen elborzasztotta a békés alattvalókat. Mintha csak annak a bizonyítéka lettél volna, hogy a falon túl tényleg nincs semmi, csak rettenetes szörnyetegek. Másrészt pedig tudósaik - ezek olyan mágusfélék lehettek - állítólag újabb és újabb xenomorf harci fajtákat tenyésztettek ki. Neked jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezek erejét és ügyességét teszteld. Egyre nagyobb szörnyetegekkel küzdöttél meg, de mindeddig te arattad le a diadalt. A nézők mindinkább megkedveltek. Győzelmeidet harsogó lelkesedés fogadta.
A harci gödörben persze nem táplálkoztál.
Hányingered támadt, ha xenomorfokból próbálták meg lélekenergiát kivenni. Mintha lámpaolajat ittál volna. Vendéglátóid azonban elfogott vadállatokkal és kártevőkkel kedveskedtek neked. Egy idő múlva már az ellen sem volt kifogásuk, hogy néhány katonájuk társaságában vadászni indulj. Persze csak a folyó innenső oldalán. A hidat gondosan őrizték. A vadakat elejtve te jól lakhattál lélekenergiával és a kártevők már nem fenyegették a jól őrzött nyájakat.
Úgy érezted, hogy megtaláltad a legtökéletesebb életmódot.
Jókedved persze nem tartott soká…