< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
Szörnyűségekre számítottál, de ezen azért meglepődtél…
Egy magas sziklacsúcs tetején fekszel a magad alá terített állatbőrön. Szemben veled ott tornyosul Jakupkán, a hatalmas galetki mágus szobra, aki állítólag leigázta a xenomorfokat. Undorodsz attól, hogy megérintsd a sziklát borító sárga vagy fekete színű sima réteget. Amikor először értél ehhez a különös, szinte már testmeleg anyaghoz, elmédben valósággal felüvöltött a Bestia. A határállomás bástyafalait, épületeit is ez a zsíros, kellemetlen szagú váladék borította. Az itt élő családok teljesen természetes dolognak tekintették. Sem a felnőttek, sem barátaid, a gyermekek nem csodálkoztak miatta. Egy idő múlva már a te orrod sem érezte a bűzét.
Itt viszont, a határsávot a Jáde Birodalomtól elválasztó, elképesztően gyors sodrású folyó túlsó partján egyre nagyobb mennyiségben bukkantál erre a furcsa, megkeményedett váladékra.
Nem lett volna szabad idejönnöd.
Az átkelést megtiltotta neked az Am Ban, határozottan ellenezték a tanácsadói, a felnőtteknek pedig azonnal üvegessé vált a tekintetük, ha szóba hoztad a folyón túl elterülő titokzatos birodalmat. Erről a témáról egyedül a gyerekekkel tudtál beszélni. Amióta legyőzted azt a lávagólemet és végeztél az ogythhal, valósággal rajongtak érted. Tágra nyílt szemmel, nagy átéléssel meséltek az ottani csodákról, a gazdagságról, a jólétről és a boldogságról. Jakupkánról, a sivatagból érkezett varázslóról, aki mennyei békességet és páratlan jólétet teremtett. A kölköket hallgatva azonban rájöttél, hogy a kicsik csupán azokról a faliképekről beszélnek, amelyek a Tudás Háza, meg a gyerekszobák falait díszítik. Rájöttél, hogy a határállomás egyetlen lakója sem járt még a folyón túl.
Ettől kezdve nyitott szemmel jártál. Megnézted, mit esznek az itteni galetkik, milyen ruhát hordanak, milyen felszerelési tárgyaik vannak. Kis idő múlva felfedezted, hogy ez a parányi közösség teljesen önellátó. Semmit sem kapnak a birodalomból vagy éppen az egyetlen bejáraton túl elterülő külvilágból. Nagyon vigyáznak jó minőségű, de igen kopott holmijaikra. Mintha csak egy magányos szigeten éltek volna, miközben mindenki szent meggyőződése az volt, hogy ők egy hatalmas, erőtől duzzadó birodalom előre tolt helyőrségét védelmezik.
Egyre nagyobb gyanakvással figyelted a felnőttek vastag, arany gallérját. A Bestia halkan morgott, valahányszor egy-egy felnőtt közelébe kerültél. Mintha nagyon halványan valamilyen különös, oda nem illő szagot érzett volna.
Bár nincsen sok alvásra szükséged, egy kevés időt azért neked is pihenned kell. Éjszakánként mind gyakrabban riadtál halk, surrogó neszezésekre. Mintha valami mozgott volna a falban vagy a csillogó anyaggal borított mennyezet deszkái fölött. Amikor reggeli gyakorlataid elvégzése előtt magányosan a falu szélén meditáltál, a szemed sarkából nem egyszer mozgást érzékeltél. Amikor azonban odafordultál, nem láttál semmit. Egyik éjjel álmodban mintha egy menetelő sereg dobogását hallottad volna. Sok ezer, egyszerre lépő lábat. A bezártság úgy látszik kezdett az idegeidre menni.
Igaz, másnap reggel mintha csak letarolták volna a falu környékét. A hatalmas kapu előtt egy fa vagy egy fűszál sem maradt azon a helyen, ahol a Hercegség földjére léptél.
Sáskajárvány?
Az Am Ban hajthatatlannak bizonyult. Az alacsony, viaszsárga arcú, betegesen csillogó szemű férfi minden alkalommal megígérte, hogy folytathatod utadat, ha majd arra megjön az engedély a fővárosból. Azt nem tudta megmondani, hogy erre mikor kerül sor. Azzal érvelt, hogy csak a nagy tudású bölcsek dönthetik el, mikor léphetsz úgy a birodalom ősi földjére, hogy a magaddal hurcolt esetleges betegségek, a külvilág szennye, az Ellenség fertője ne okozzon tömeges járványokat.
- Az Ősök szerelmére, NÉV, nem lehetünk elég elővigyázatosak. Pár éve itt még jóval többen éltünk, de aztán egy járvány elvitte a lakosság nagy részét. Ha majd átkelsz a hídon, a folyón túl láthatod a romokat. Iszonyatos ott a pusztulás. Nem is tudtuk eltemetni azt a sok holtestet.
- Gyakran járnak erre látogatók a külvilágból, nagyúr?
- Dehogy is, még csak az kéne! Jakupkán óta te vagy a harmadik, vagy a negyedik, akit beengedett az a háborodott vénember.
A település lakói egyre levertebbnek, fásultabbnak tűntek. A felnőttek mind gyanakvóbban néztek rád. Már nem engedték meg, hogy a gyerekekkel játsszál. Lehet, hogy mégis behurcoltál valamilyen kórt ide? A láz hamarosan leverte a lábáról a katonákat. Néhány alkalommal egyedül mentél vadászni, és amikor jóllakottan visszatértél, az Am Ban mindig aggódó tekintettel ott vár a kapuban.
Aztán eljött a nap, amikor korgó gyomorral jöttél vissza a településre. Nem találtál vadállatot. Elfogyott a zsákmány. Csak xenomorf nyomokat találtál mindenütt. Mégsem ezért keltél át minden tilalom ellenére a folyón.
Hanem egy megrázó élmény miatt…