< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
Páncélkesztyűbe bújtatott kezeddel összeroppantod a parányi szörnyeteg fejét…
Forró sárga váladék fröccsen vértedre, talán a féreg vére. Ha nem lettél volna elképzelhetetlenül gyors, ez az undorító teremtmény belefúrta volna magát a nyakadba. Halála, mintha jelet adott volna a többieknek. A kisebb-nagyobb szörnyetegek halkan sziszegve, de üvöltözés vagy hörgés nélkül megindulnak feléd. Tíz-húsz ilyen nagyságú xenomorftól nem ijedtél volna meg. Játszi könnyedséggel eltaposod őket. Ezek a férgek azonban több százan vannak, és te azt látod, hogy a barlang falát elborító tojásnyi lyukakból újabb és újabb hullámuk bukkan elő. Még egy pillanat és elérnek. Még egy pillanat és borotva éles csontkampókban végződő lábaikkal villámsebesen felkapaszkodnak a combodon, hogy beléd marjanak aránytalanul hatalmas álkapcsuk tűhegyes fogaival.
Ezek a lények annyira torzak, hogy képtelen vagy felfogni, miként képesek egyáltalán életben maradni. Ahogy közelednek, színük borostyán sárgáról egyre sötétebbé válik. Már tudod, hogy ilyenkor a páncéljuk is megkeményedik. Pont olyan lesz, mint a sziklákat vagy a határállomás épületeit borító kőkemény, büdös váladék.
Más talán kétségbe eshetne egy ilyen helyzetben, de te nem teszed.
Te végzetúr vagy.
Számtalan szörnyeteget és félelmetes harcost győztél már le. A xenomorfok felett is rengeteg alkalommal arattál diadalt. Most is legyőzöd őket, mert életben akarsz maradni. Nem csupán a puszta túlélés kedvéért, hanem mert erre utasít a kötelesség szava.
Az ősök szerelmére, ki fogsz jutni innen, és beszámolsz Magirox részére arról, amit itt tapasztaltál! Arról, hogy ez nem a Jáde Hercegség, hanem maga a pokol! Hazugság volt a sok mendemonda. Nem igaz, amit a nagy mágusról meséltek. Nagyon nem igaz…
A határfolyón túl talált borzalom felülmúlta minden képzeletedet. Sok jóra már akkor sem számítottál, amikor a Till-li felnőtté avatását követő éjszaka megszöktél a településről. Az eleven tekintetű, csillogó szemű, okos nagyfiú azon a reggelen még ott beszélgetett veled a fal tövében. Századszorra is elmesélte mennyire örül annak, hogy ma megkaphatja a felnőttek arany nyakörvét. Aztán amikor este előjött a templomnak nevezett épületből, alig állt a lábán. Nyakára szorult a vastag, nehéz arany ékszer és Bestiád azonnal megérezte a vér szagát. Odarohantál a gyerekhez, de az csak kifejezéstelen arccal bámult rád. Tűzforró homlokáról izzadság csepegett és nem ismert meg. A nyakörv szélét alvadt vér és bűzlő sárga váladék borította.
Valamiért úgy érezted, hogy egy apró lény neszezését hallod. Egy féreg gyűrűdző mozgását.
Éjjel beosontál a halottak termébe. A díszes, de erősen kopott ravatalon ott feküdt az egyik katona holteste. A betegség az előző nap végezhetett vele. Megálltál mellette, megragadtad a nyakörvét, majd iszonyú erővel szétfeszítetted. Bestiád valósággal megvadult, amikor megpillantottad a férfi nyakában tátongó kétujjnyi széles, váladékkal borító, rohadó nyílást. Egy órával később átkeltél a folyón, mert eldöntötted, hogy egyszer és mindenkora kideríted a Jáde Hercegség titkát.
Most pedig itt állsz a csapdában és már csak pillanatok kérdése, hogy elérjenek a szörnyetegek. Egy hatalmas, idegen értelem agyatlan rabszolgái akarnak végezni veled. Érzed rajtuk az Ellenség bűzét. Újra meg kell vívnod a végzeturak nagy csatáját. Mindjárt bezárul a kelepce.
Csak, hogy ezt a csapdát te állítottad.
A kezedben tartott koponyányi méretű kristálydarabot a magasba emeled. A mennyezeten keresztül beszűrődő zöldessárga fénysugár valósággal lángra lobbantja a csiszolt kődarabot. A szerteágazó fénysugarak megérintik a barlang falát és mennyezetét elborító hajszálvékony olajos fonatokat. A fekete váladék izzani kezd, majd a következő pillanatban beteges, kénes lánggal meggyullad. A támadó férgek hulláma alig néhány lépésnyire jár tőled, amikor elborítják őket a lángok. Néma haláltusájukban néhány eljut hozzád, de őket visszarúgod a tűzbe. Egy nagyobb xenomorf harcos koponyáját a kristálydarabbal loccsantod szét.
Elégedetten megfordulsz. Ezekkel végeztél. Bestiád szűkülni kezd, és döbbenten látod, hogy a lángok elzárták az utadat. Kicsit nagyobb tüzet gyújtottál annál, mint amilyent kellett volna.
Van ez így…
Viszont hiába győztél, ha most szénné égsz.
Persze nem adod fel, és innen is ki fogsz jutni.
Hiszen Végzetúr vagy…