13. fejezet
l13.jpgMivel úgysincs más dolgod, elindulsz, hogy megkeresd a krátert. A két nap talán az öreg tömzsi lábainak szólt, neked nem egészen egy napba telik, amíg rábukkansz az óriási szakadékra. Irtózatosan nagy, a túlsó vége több órányi járásra van, és nagyon mély. Nem tudod, az ősi időkben miféle fegyver állt az Ellenség rendelkezésére, amellyel ekkora krátereket tudott ütni, de hálát adsz az ősöknek, hogy amikor visszafoglaltátok a felszínt, már nem állt rendelkezésére ez az eszköz, különben a csatát nem nyerhettétek volna meg. A kráter oldala meredeken lejt, de nem függőleges, ha nem is könnyedén, de le tudsz mászni, mondjuk eltart egy darabig.

Két óra múlva lehuppansz a kráter alján levő, fényesre olvadt sziklára, és megtörlöd izzadt homlokodat. Idelent jóval hűvösebb van, a kráter aljára jórészt árnyék vetül. Furcsa, deformált alakú kövek vannak mindenhol, mint megannyi kővé vált furcsa teremtmény. A kövek közt mintha mozogna valami, vagy csak a szemed játszik veled ostoba játékot? A fegyveredet mindenesetre előhúzod, jó lesz figyelni.

A térség közepének irányából éles, pendülő hangot hallasz, így arra indulsz, hogy megvizsgáld a hang forrását. A kövek közt egy átlátszó, szellemszerű alak lebeg.

- Tudtam, hogy jönni fogsssz… - susogja. A hang a fejedben szól, nem mondja ki hangosan.

- Te vagy az Orakulum?

- Igennn… Kérdezz, és ha tudok, válaszolok…

- Mit tudsz az Ellenségről?

- Az Ellenség… egy mérhetetlenül idegen faj, világokat felzabáló sáskahad… Amikor csupaszra rágták ezt a világot, egyszerűen továbbálltak. Az a néhány egyed, aki hátramaradt, az elkövetkezendő évszázadokban az életenergia utolsó morzsáit is kipréselte a földből… A hatalmas háborútok, amelyben legyőztétek a nagyhatalmú Ellenséget, egy évezrednyi felkészülés után, csupán ezt a néhány őrszemet pusztította el. És még így sem sikerült tökéletes munkát végeznetek. Az őrület ott van mindannyiótokban…

- Őrület? Miféle őrület? - kérded félve, de valójában tudod, hogy miről van szó.

- Ne mondd, hogy nem vagy tisztában vele… csak egyikőtök sem hajlandó elhinni. Az Ellenség, egyfajta végső csapásként, megfertőzött benneteket. Ezért fordultatok egymás ellen, ezért lett belőletek gyűlölködő végzeturak mindent elpusztító hordája.

Nagyot nyelsz.

- Ez a fertőzés… lehet valahogy gyógyítani?

- Minden betegségre van gyógyír… kérdés, hogy hajlandó vagy-e megfizetni az árat.

- Lehetne egy kicsit konkrétabban?

Hosszú szünet következik, már azt hiszed, visszaéltél az Orákulum türelmével, és megharagudott rád. De végül megszólal a fejedben a hang.

- Ha egy betegséget meg akarsz gyógyítani, először nézz utána, volt-e már hasonlóra példa, és ha igen, akkor hogyan kezelték a dolgot. Térj vissza a bölcsődhöz, és ott megleled a választ!

Az Orákulum eltűnt, de már nincs is szükséges rá. Megkaptad, amit kerestél. A hadúr után most az Orákulum is a hegyekhez irányított. Nincs hát más választásod, arra kell majd indulnod. Amint felkészült vagy az útra.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License