14. fejezet
l14.jpgHátrahagyod búvóhelyedet, a készleteidet biztonságos helyre rejted, és elindulsz a hegyek felé. Többnapos út, amely többnyire nyílt terepen vezet át, nem valószínű, hogy eseménytelenül fog telni. Ellenőrzöd fegyvered, páncélod, pajzsod, és mindent rendben találsz. A megszokott vadászterületet elhagyva, sivatagos vidéken kelsz át. A területet kiszáradt vízmosások és folyómedrek szabdalják, bizonyítva, hogy ez a terület nem mindig volt sivatag. Egy-egy árnyékosabb mélyedésben látsz néhány csenevész bokrot, szárazságtűrő növényeket: a természet lerázta az Ellenség rabigáját, és lassan kezd magához térni. De ki tudja, mennyi időbe telik, amíg itt újra füves síkság, vagy esetleg buja erdő lesz megint, ha lesz valaha egyáltalán. Délután elkap egy rövid zápor: szádat az ég felé tartva iszod be a friss nedűt, bőrkulacsaidat is feltöltöd.

Amikor sötétedni kezd, táborhelyet keresel. Az egyik homokdűne túloldalán sziklás dombra bukkansz, a tövében álló hatalmas köveket még az évszázadokig tomboló szél- és homokviharok sem tudták elmorzsolni. Talán valaha egy sír volt itt, vagy egy torony, fogalmad sincs, de nem is érdekel. A kövek közt tábort találsz, itt rejtve vagy a széltől, és a váratlan meglepetésektől. Mielőtt továbbmennél, vadásznod kell, egyre jobban hiányzik a lélekenergia.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License