Bár nem olyan helyen bukkantál fel, amely azonnal ismerős lenne, hamar sikerül tájékozódnod. Az emlékek könnyedén törik át a háború által okozott sokk homályának burkát. Néhány óra, vagy talán egy fél nap múlva - az időérzékkel mindig is gondok voltak idelent - feltárul előtted egy hatalmas barlangcsarnok, amelyet a galetkik lakószintnek neveztek. A termet néhány nagyméretű milgand világítja be. A falak mentén feketén ásító lakóüregek sorakoznak, középen pedig gigantikus cseppkövek állnak, melyek belsejébe a szintet irányító épületek belsejét vájták. Újkarióta, így hívták a helyet. Ez volt a legközelebb a felszínhez, a háború után innét költöztek ki a galetkik leghamarabb, nem csoda, hogy most már senki sem él itt. Egy darabig csak kószálsz a városban, az emlékeid után kutatsz, amelyek közül egyre több tér vissza. Most már emlékszel, innét továbbköltöztetek a Némaság Szintjére, és az offenzívák onnét indultak. Emlékszel is, merre kell menni. Akkor hajrá!
Újabb néhány órányi bolyongás a sötét járatokban, míg elérsz a következő szinthez. Ez a lakószint egy föld alatti tó - olyan nagy, hogy sokan tengernek hívták - mellett van. A szint jóval kihaltabbnak tűnik, mint amikor utoljára jártál itt, de azért látsz galetkiket. Ahogy döngő léptekkel megközelíted a lakóbarlangokat, a lakók ijedten elhátrálnak, elrejtőznek. Hatalmas páncéloddal, rettenetes fegyvereddel valóban félelmetes látványt nyújthatsz. Megállsz a főtéren, a palotaegyüttest magába foglaló óriási cseppkő előtt. Hosszú ideig állsz ott, türelmesen várakozol, míg végül az árnyékból előcammog egy idős galetki.
- Thaur apó… - suttogod önkéntelenül. Az öreg tanítómester korábban jelentős szerepet játszott az életedben, de most nem tudod hová tenni.
- Ifjú tanítványom, ezek szerint még emlékszel a nevemre. Ez is valami - mosolyodik el az öreg. - Gyere, keressünk valami kényelmesebb helyet!
Követed az öreget a barlangjába. Jóféle galetki étel szagát érzed, milyen rég nem ettél már ilyet! Összefut a szádban a nyál. Thaur apó hellyel kínál, és szed neked az ételből. Míg eszel, az öreg beszélni kezd.
- Nem hittem volna, hogy bármelyikőtök visszatér ide. Talán a fertőzés mégsem olyan súlyos, mint hittük. Amikor felbukkantál, azt hittük, lemészárolsz minden élőt vak dühödben…
- A fertőzésről én is tudok, és épp azért jöttem, mert válaszokat keresek. Elismerem, néha vak düh uralkodik el rajtam, gyakran harcolok fajtársaimmal és más teremtményekkel, és soha nem éreztem magam olyan jól, mint a vérontás közben. De láttam más társaimat, és tudom, hogy ez egyre rosszabb lesz. Felkerestem az Orákulumot, aki szerint van segítség, és azt itt kell keresnem!
- Jól tetted, hogy idejöttél! A Fertőzés még korábban, a Felszín visszahódítása előtt is felbukkant, épp ezen a szinten, de jóval enyhébb formában. Akkor sikerült legyőznünk, de komoly összefogással, és jelentős áldozatok árán. Most jóval nehezebb dolgod van. De talán sikerülhet. Talán igen, ha eléggé elszánt vagy!
- Alig várom, hogy elkezdhessük!
- Én is, főleg, mert minél többet várunk, a folyamat annál nehezebben visszafordítható. De most nem maradhatsz itt, a Hegyben. Menj el, én előkészítek mindent, és három nap múlva térj vissza, akkor kezdetét veszi a kezelés!
A galetkik sötét pillantásai kísérnek, ahogy távozol. A végzeturak már rég elvesztették a hegy mélyén maradó kisebbség bizalmát, az tisztán látszik. Reméled, hogy a dolgok hamarosan rendbe jönnek.