21. fejezet
l21.jpgIsmét álmodsz - ez egyike a szokásos visszatérő álmoknak. Kint vagytok a felszínen, a csapatotokkal együtt, és egy romváros felé mozogtok. Társaiddal együtt legyező alakban szétterültök, megpróbáljátok bekeríteni a középső, erődítményszerű építményt. Mindenkinek a teste vibrál az erőteljes védő- és erősítő mágiától. Érzed, hogy pörög benned az adrenalin, az érzékeid élesebbek, mintha ébren lennél. Az erődítmény falai ekkor szétnyílnak, és kiemelkedik egy hatalmas fekete gömb. A támadók egy része azonnal varázsolni kezd, mások egy-egy hihetetlenül nagy ugrással a levegőbe szökkennek, és valószínűtlenül nagy, mágikusan izzó fegyvereiket és végtagjaikat felemelve, lecsapnak a gömbre, majd könnyedén földet érnek. A gömbből fekete sugarak csapnak elő, egy társad, aki melletted áll, egyszerűen szétfolyik, amikor egy sugár eltalálja, hiába a védővarázslatok. Te csak dermedten nézel, mozdulni sem bírsz, ahogy a gömb egyenként végez társaiddal. De végül megtörik a támadások nyomán, a gömb felszíne több helyen felhasad, mint egy gyümölcs héja. Még egyszer utoljára megpróbál feljebb emelkedni, aztán lezuhan a földre. Lassan mozdulsz, közelebb próbálsz menni, ahogy néhány gyémánt jelvényt viselő katona közelebb lép, hogy kivégezze az Ellenséget. Ekkor a fonnyadó gömbhéjak közül kiemelkedik valami iszonyat. Védőpajzsát elveszítve, az idegen teremtmény látványa is olyan, hogy néhány másodpercre mindenki bénultan áll. A fekete teremtmény kinyúl nyálkás csápjaival, és eltöri a gerincét két mellette álló katonának. A többiek azonban lecsapnak. A lény sikolya szinte megsüketít, a földre rogysz. Aztán mintha egy óriási tűzgömb robbanna fel, forróságot érzel, és a légnyomás hátrarepít. Tűznek azonban nyoma sincs, csak valamiféle fekete nedvesség borít be mindent. Sok társad mozdulatlanul fekszik, mások üvöltenek és a fejüket fogják. Te nem érzel semmit, de aztán az arcodhoz nyúlsz, és látod, hogy folyik le rajta valami fekete. Ez a valami belefolyik a szemedbe, nem tudsz ellene tenni, és a szemeden keresztül egyenesen a fejed belsejébe. Te is üvöltenél, de képtelen vagy, és jön a sötétség.

Verítékben úszva riadsz fel. Mindig ez az álom, szörnyű. A csata tényleg megtörtént, de persze nem bámultál dermedten, magad is részt vettél benne. Egyike voltál a szerencséseknek, aki túlélte a dolgot. A harcban nem folyt valójában semmi a szemedbe - de könnyen lehet, hogy a tudatalattid így emlékszik arra, ahogy a fertőzés elterjedt. Osztagotok még számos más teremtménnyel is végzett: az "Ellenség" egy gyűjtőfogalom a bolygótokat ezer éven át megszálló idegen lényekre. De sorban, egyenként elpusztítottátok mindet, nem volt kegyelem. És ahogy egyre újabbakat támadtatok meg, egyre kevesebb volt a veszteségetek, a gyilkolás szinte rutinná vált. De a fertőzés ott volt, talán nem mindegyik lény, de a legtöbb mind elszórta spóráit, mielőtt meghalt volna.

A seregben mindenki alapos képzést kapott arról már korábban is, hogyan kell az Ellenséggel harcolni. A Hegy mélyén találhatóak voltak olyan lények, amelyeket az Ellenség esszenciája megfertőzött, sőt át is alakított, uralta az elméjüket. Az ezekkel a szörnyekkel vívott csaták megtanítottak arra, hogy mik a gyenge pontjaik, és mik az erősségeik. A Thaur apóval való találkozásig sosem gondoltad volna, hogy az így szerzett ismereteket - "inimíciát", az Ellenség ismeretét - arra is lehet használni, hogy a fertőzést megakadályozd. Őszintén reméled, hogyha működik a kezelés, és a fertőzést sikeresen visszaszorítod, a rémálmok is eltűnnek.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License