22. fejezet
l22.jpgAz eget egész nap szürke porfellegek borítják, sötét van és a levegő nagyon száraz, nincs túl jó hangulatod, ahogy észak felé mész. A sivatagos vidéken rejtekhely sem kínálkozik, ezért amikor a távolban feltűnik három alak, döntened kell, hogy menekülsz, vagy találkozol velük. De ugyan ki árthatna neked? A végzeturak mindig magányosan portyáznak, ezek legfeljebb valamilyen alsóbbrendű faj képviselői lehetnek, legfeljebb lélekenergiájukat veszed. Ők is észrevesznek téged, és feléd veszik az irányt.

Ahogy közelebb érnek, meglepődve látod, hogy hozzád hasonló végzeturakkal találkoztál. Azaz, a pontosság kedvéért, egyikük végzetúrnő. Gyanakodva látod, hogy nem viselnek hordajelvényt. Ahogy hallótávolságba értek, a férfiak lassan előhúzzák fegyverüket, a nő pedig jól láthatóan varázsolni kezd, a kézfején kék szikrák jelennek meg.

- Kik vagytok? - szólítod meg őket, miközben te is előhúzod fegyvered, mert már sejted a választ.

A nagyobbik termetű férfi válaszol.

- Végzeturak, akárcsak te.

- Melyik hordába tartoztok? És hogyhogy csapatban vadásztok? Talán nem vagytok elég erősek egyedül, hogy meg tudjátok védeni magatokat?

A sértésre a nő arca eltorzul, és felemeli kezét, de a nagydarab végzetúr leinti.

- Az erőnkkel nincs probléma… de emellett bírunk egy másik jó tulajdonságot, a bölcsességet is, veletek ellentétben. Amit egyedül valószínűleg le tudok győzni, azzal hárman biztos elbánunk.

- Velünk ellentétben… renegátok vagytok, megtagadjátok a népeteket?

- Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy a felszínre törő őrült sereg katonáin kívül nincs senkinek joga idekint lenni. Mi is galetkik vagyunk, a Hegy mélyén éltünk. Most újra szabad a felszín - birtokba vettük hát, veletek együtt. Nem tartozunk egyetlen hordához sem, tehát szerintetek renegátok vagyunk. Na és? Minket a szerencsétlen Egyezményetek sem köt, így aztán jóval több lélekenergiát tudunk szerezni!

Az utolsó szónál a nő meglendíti a kezét, és máris repül feléd egy villámcsapás varázslat. Kiváló reflexeidnek köszönhetően már egy látványos gördüléssel méterekkel odébb vagy, mire a villámok becsapódnak. A két férfi üvöltve ront rád. Az első néhány ütésváltás után látod, hogy tapasztaltabb vagy náluk, hiába vannak többen, le fogod tudni győzni őket. Ekkor a nő kiált valamit, a két férfi elfordítja a fejét, és hirtelen éles fény gyúl közvetlenül a szemed előtt. Félig vakon tántorogsz, fegyveredet védésre emeled, de csak megérzés alapján. A hátadra egy iszonyú erejű csapást mérnek, és a földre rogysz. Védekezőn felemeled a pajzsodat, de egy újabb csapás félresöpri, és a következő ütés hatására, amely a karodat éri, majdnem elveszíted az eszméletedet. Bénult kezedből kiesik a fegyver. A három renegát vigyorogva magasodik föléd.

- Itt a vége, barátom! Egyenként levadászunk titeket, mint ti a szörnyeket, a hordátok eltűnik, mint az eső a földben. - kinyújtják tenyerüket, és érzed, hogy a sebeken keresztül a lélekenergiádat próbálják elrabolni. Felkészülsz a végre, de ekkor valami megváltozik. A levegő megdermed, támadóid elfordulnak tőled, és felnéznek. Egy gigászi test jelenik meg fölöttetek, a sárkány, amit néhány napja láttál, ismered fel. Hosszú nyakával lenyúl, és amúgy röptében elkapja az egyik végzeturat, majd egy roppantás után lenyeli, páncélostul, mindenestül. Támadóid már rohannak is, ellenkező irányba. A sárkány üldözőbe veszi őket, és hamarosan felfalja őket is. Te még hosszú ideig mozdulatlan vagy, halottnak tetteted magad. A sárkány ügyet sem vet rád, jóllakottan, lusta szárnycsapásokkal távozik.

A renegátok problémája megoldódott, bár nem téged illet érte a dicséret. De ez is csak egy nap volt, túlélted az életveszélyt, az ősöktől ismét megkaptad ajándékba az életed további részét…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License