25. fejezet
l25.jpgAhogy közeledsz a hordaparancsnok tábora felé, kellemetlen szagot hoz feléd a szél. Egy olyan szagot, amit már rég nem éreztél. Az orglingok nyomorult teremtmények, a Hegy mélyén annak idején rabszolgaként szolgálták a galetkiket. Minden piszkos munkát elvégeztek, ennek az volt az ára, hogy el kellett viselnetek bűzüket. És az ismerős szag most megint itt van.

Meglepődve állsz meg. Az egykori tábor helyén most nyüzsgés fogad. Orglingok serege sürgölődik, falat emelnek és követ hordanak néhány végzetúr felügyelete alatt. Egy hatalmas testű harcos sétál eléd, ahogy közelebb érsz. Hordád jelvényét hordja, a hordaparancsnok arany szegélyével. Ahogy leveszi a sisakját, megismered őt. Bár a nevére nem emlékszel, tudod, hogy a parancsnok egyik helyettese volt.

- Uram… - hebeged.

- A hordaparancsnok meghalt. Én vagyok az új parancsnok, a nevem Magirox. Mi járatban vagy?

Beszámolsz neki a küldetésedről, a renegátokról, és az Ellenség rejtőzködő fattyáról, és megemlíted utadat is a hegyekbe, nem hagyva ki a fertőzést sem. A parancsnok szúrós szemmel méreget.

- Vagy élénk fantáziád van, vagy egyik igen értékes tagja vagy a hordánknak. Szükségem van értékes harcosokra. A belső viszály meggyengített minket. - körbemutat - Először is, egy erődöt építünk, egy bázist, ahonnét a tevékenységeinket koordinálhatjuk. Az elsődleges feladatunk, hogy megvédjük magunkat a többi hordától, és minél hamarabb képesek legyünk válaszcsapásokra! Egy központi szövetséget alapítottam, remélem számíthatok rád?

- Köszönöm, uram, de már elköteleztem magam… - a parancsok összevonja a szemöldökét, mire a szót más témára tereled. - Uram, mi legyen az Ellenség teremtményével? Azonnal meg kellene semmisítenünk, mielőtt erőre kap! Ha az éjszaka leple alatt megtámad minket… vagy még rosszabb, értesíti a saját fajtáját!

A parancsnok elmosolyodik.

- A saját fajtáját… Nem véletlen, hogy az inváziós horda többé nem tért ide vissza, fiam. A bolygó felzabálása után néhány egyedet hagytak csak hátra, amelyek mindegyike hatalmas területet ellenőrzött, az élet minden csíráját megpróbálta felkutatni és felzabálni. Itt hagyták őket, és sosem jöttek értük, mi pedig egyenként vadásztuk le őket. A fajuk fő serege ki tudja hol jár, melyik univerzum világait fosztogatja. De ide már sosem jönnek vissza, abban biztos lehetsz. Legalábbis, a tudósaink a háború előtt ezt állították. Az pedig, hogy egy magányos, sérült egyed megtámadjon minket… Mi voltunk azok, akik elpusztítottuk őket, emlékszel? És ha idejön, most végleg megsemmisítjük, és ezt ő is tudja. Nem, ez a probléma várhat! Ha sikerült megerősíteni a pozíciómat, akkor majd odamegyünk egy osztaggal, és végzünk vele.

- És a harc a fertőzés ellen?

- Ha egyáltalán igaz, amit arról állítasz, hogy "meg vagyunk fertőzve"… Nos, én teljesen egészségesnek érzem magam, még sokkal egészségesebbnek, mint amikor a sötét járatokban rejtőztünk, férgekként… Szóval, ha tényleg van is valamiféle fertőzés, nem jelent komoly veszélyt. A táboromban vannak gyógyítók is, szívesen megvizsgálnak téged is! Aggodalomra tehát semmi ok. De térjünk vissza az eredeti témára. Megértem, hogy nem csatlakozol a szövetségemhez, ha nem is örülök neki. De mint hordaparancsnokodnak, akkor is engedelmességgel tartozol nekem. Tudom, hogy az elődöm is adott neked feladatokat, és én is fogok. Most a legfontosabb, hogy információt szerezz az ellenséges hordák közeli táborairól!

Bólintasz, miközben igyekszel eltitkolni a benned gyűlő keserűséget. Micsoda egy pökhendi fráter… De egyelőre nincs jobb, aki megkísérelné összefogni a hordát. Ez is valami, talán idővel jobb belátásra tér. Addig is, engedelmeskedsz neki, de közben a saját céljaidra is fókuszálsz.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License