Az utóbbi napokat az ellenséges szövetségek erődítményeinek felderítésével töltötted. Meglepő volt, hogy egyes szövetségek már milyen komolyan kiépített bázissal rendelkeznek. Mágustornyok, vibráló energiakupolák, hatalmas védőfalak mindenhol. Most is épp a dombok közt lapulsz, és egy ilyen erődítményt figyelsz. Odabent valamilyen új, hatalmas épületen dolgoznak, de innen sajnos nem tudod megfigyelni, mi az. Ekkor valami mozgást érzel oldalirányból. Villámgyorsan pördülsz, és már rántanád elő a fegyveredet, de ekkor egy hosszú kard hideg fémpengéje szorítja a mellkasodat a földhöz.
- Ne olyan hevesen! Még észrevesznek.
- Felnézel, és meghökkenve bámulod a pökhendi hang forrását. A fehér lovag az, az elf, akivel korábban találkoztál, de most nem visel páncélt, csak egy fehér szaténruhát. Ennek ellenére sem lett volna szabad képesnek lennie ilyen észrevétlenül megközelítenie! Gyűlölködve szólítod meg.
- Nocsak, a fehér lovag. Most mi lesz, megölsz?
Az elf felkacag, aztán a fegyverét az övébe csúsztatja.
- Ugyan! Csak nem akartam, hogy a magadfajták hirtelen reflexeivel elvágd a torkomat, mielőtt még beszédbe elegyedhetnénk. - azzal, mintha mi sem lenne természetesebb, leül veled szemben, és arcátlan módon téged is hellyel kínál. Mit tehetnél? Buta arckifejezéssel, ülő helyzetet foglalsz el az elffel szemben.
- Nem mintha megbíznék benned… - sziszeged.
- Nem is vágyom a bizalmadra, végzetúr barátom! Viszont figyelemmel kísértelek az utóbbi időben, és örömmel láttam, hogy utánajártál dolgoknak! Megtaláltad az Ellenség barlangját, igaz?
Kelletlenül biccentesz.
- És az új rátarti főnököd… Nem érdekli a dolog, ugye?
- Ehhez aztán végképp semmi közöd! Meg fogjuk oldalni a dolgot, hidd el!
- Meg ám, ebben biztos vagyok! Csak nehogy közben egy-két faj kipusztuljon… Például az enyém. Olyan jól átvészeltük az utóbbi ezer évet, nem szeretném, ha most ezen az egy éven múlna a dolog. Beszéltél a császároddal?
- Kid vagyok én neked, hogy be kelljen számolnom? A császárunk olyan hatalmú teremtmény, hogy még a nevét sem lenne szabad a szádra venned!
- Nos, jól van. Óriási szerencséd, hogy fajod végtelenül pökhendi és rátarti tagjai közül még te vagy a legkevésbé pökhendi és rátarti. Tudod mit? Tárgyaljunk kellemesebb körülmények között! És hogy lásd, én tényleg megbízom benned: elárulom, hol van a rejtett völgyünk, ott meglátogathatsz minket, és megláthatod, hogy nem a levegőbe beszélek!
A fehér lovag ezután pontosan elmagyarázza, hol találod a helyet, amit az elfek a magukénak mondanak. Ez tényleg egy bizalmi gesztus, hiszen nincs semmiféle garanciája, hogy nem rohanjátok le őket! Az elf ezután búcsút int, a gondolataid pedig már egészen máshol járnak, mint az ellenséges hordák erődítményei.