27. fejezet
l27.jpgFeltárul előtted a völgy, amiről a fehér lovag beszélt, és kifut az arcodból a vér. A fickó átvert. Persze, hogy átvert, hogyan is bízott volna meg benned! A völgy ugyanolyan kősivatag, mint a környező vidék, még egy kiszáradt fát sem látsz. A töredezett talajból időnként forró gőzgejzírek törnek elő. A hely életveszélyes, ide teremtett lélek nem teszi be a lábát!

Talán azért, mert semmiféle további kapaszkodód nincsen, talán azért, mert még mindig van egy szikrányi hited az elfben, mégis megindulsz a völgy közepe felé. Egy gejzír közvetlenül melletted tör a magasba, érzed a forró hullámot. Ez nem tréfadolog, ideje lenne visszafordulni… Ekkor a lábaddal valami furcsát, puhát tapintasz. Ahogy még egy lépést teszel előre, minden átmenet nélkül a táj megváltozik körülötted, mintha másik világba érkeztél volna. Gyönyörű, zöld fű borítja a földet, virágzó fák mindenhol, a völgy közepén tiszta vizű patak folyik át, a fák között pedig vidám színekkel befestett házak bújnak meg. A levegő illata bódítóan kellemes, pillangók manővereznek a hideg szellő hátán, a fák között pedig madarakat is látsz. A patak partján néhány elf beszélget, ahogy megpillantanak téged, abbahagyják a társalgást, és komoran bámulnak az irányodba. Ekkor előlép közülük a fehér lovag. A többiekkel ellentétben ő vidáman mosolyog, és integet neked.

- Ne aggódjatok! Ez a komor páncélzatú bádogember a barátom! Látjátok, egyedül jött, tudtam, hogy meg lehet benne bízni! Kerülj beljebb, nemes végzetúr!

Az elfek kissé talán fenyegetően körbevesznek, a lovag azonban igyekszik oldani a feszültséget. Megtudod, hogy őt Alenelielnek hívják, a társaid is sorban bemutatja. Nincs más választásod, te is megmondod a nevedet. Az elfek egy tisztáshoz vezetnek a fák között. Zsong a fejed a tiszta, páradús levegőtől és a kellemes illatoktól. A tisztás közepére fából készített ülőalkalmatosságokat készítettek a tábortűz köré, ahol most is sül a nyárson valamilyen állat. Bár a tápláló lélekenergia fogyasztása óta keveset eszel, azért összefut a szádban a nyál, és elfogadod a falatot, amit feléd nyújtanak. Helyet foglaltok, és beszélgetni kezdtek.

Megtudod, hogy az elfek nagy hatalmú illúzióvarázst alkalmaznak a völgyük elrejtésére. Végzeturak és szörnyek, számos veszély fenyegeti a parányi közösséget. Amit végbevittek a természet revitalizációjával, hihetetlen, és persze rengeteg mágiát igényelt. Még mindig nem hiszed el, hogy ez a valóság, és a kősivatag az illúzió: fordítva jóval egyszerűbb lenne.

- Miért nem teszitek az egész földet ilyenné? - mutatsz körbe.

- Bár ilyen egyszerű lenne! - sóhajt Aleneliel. - Nemcsak, hogy kevés a varázserőnk ehhez… a világ még nem áll készen rá. A végzeturak prédaként tekintenének rá, mint ahogy a legtöbb teremtmény is. Nem, ennek a változásnak lassan kell bekövetkeznie, a természetes úton. Mi mindent megteszünk ahhoz, hogy ez a folyamat azért ne tartson túl sokáig. Ez az, amihez mi értünk. A harc, a világ megvédése azonban a ti dolgotok, ti ebben vagytok felülmúlhatatlanok. A világ megvédése helyett azonban egymással marakodtok.

Felemeled a kezed.

- Én már megértettem, amiről beszéltél, és meg is tettem a szükséges lépéseket. De a változásokra, ahogy te is mondtad, a világ még nem áll készen.

- Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy nem te vagy az egyetlen végzetúr, aki megpróbálja meggyógyítani magát? Aki az igazságot keresi? Aki tud az Ellenség túlélőjéről? És nemcsak a te hordádból, vannak mások is! A harc helyett össze kell fognotok! Olyan változások előtt állunk, amelyeket az értelmes fajok csak együtt tudják átvészelni. Látod, mi megteszünk mindent, erőnkön felül is. Most rajtatok a sor! Keresd fel a császárodat. Ő népetek vezetője, tudni fogja, mit kell tenned!

Még hosszú ideig vendégeskedsz az elfeknél. Jól esik a dolog a vadonban töltött mérhetetlenül hosszú idő után. Amikor reggel felébredsz, teljesen más helyen találod magad, és képtelen vagy visszaemlékezni, merre volt a völgy. Csak az ő érdekükben - mosolyodsz el. Az elfek mágiája tiszteletreméltó, még szerencse, hogy nem harcra használják. Erről az egészről nem beszélhetsz viszont senkinek. Élned kell tovább az életedet, mint annak előtte, hogy a többi végzetúr ne gyanítson semmit.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License