30. fejezet
l30.jpgTársaiddal együtt a barlang felé tartotok, ahol az Ellenség fattyát láttad. Útközben igyekszel mindent elmondani nekik, felkészíteni őket a konfrontációra: még az érzéseidet és félelmeidet is megpróbálod átadni. Nehezíti a dolgot, hogy a huszonnégy harcosból csak öt hozzád hasonló veterán végzetúr van, a többiek újoncok, akik soha nem harcoltak még az Ellenséggel, és bár szegről-végről ismerik az inimíciát, a tudásuk könnyen lehet, hogy kevés lesz egy ilyen konfliktusban. Magirox ellátott benneteket varázsitalokkal és védőrúnákkal, de azért korántsincs meg az az erőfölény érzeted, amivel vissza akartál térni ide.

A dombokat végül megtaláljátok, rábukkantok a megfeketedett tisztásra is - de az egész nem annyira fenyegető, most valahogy nem ül a tájon az a nyomasztó árnyék, mint előző látogatásodkor. No persze, akkor egyedül voltál. Amikor közelebb mentek, és a megfeketedett földet tapossátok, már tudod, hogy valami nincs rendben. A barlangba egymást fedezve, fegyvereteket markolva léptek be. Kizársz minden külső ingert, és a belső inimíciára koncentrálsz, úgy nyúlsz le a barlang mélyéig. Úgy van, ahogy gondoltad - az Ellenség már nincs itt.

- Elkéstünk… a teremtmény felépült, és elszökött. Kutassátok át a barlangot! - többektől hallod a megkönnyebbült sóhajt, de te tudod, hogy a probléma ezzel távolról sincs megoldva. Hamarosan a milgandok ragyogó fénye világítja be az egész járatot. A nem evilági, orrfacsaró bűz még mindig érezhető beljebb, de a hegyek mélyén épp elég ocsmányságot szagoltatok ahhoz, hogy ez ne zavarjon túlzottan. A lény fészkében hatalmas mennyiségű csontot találtok - állatokét, de vannak közte galetki csontok is. Az egyik végzetúr megérinti a falat, és sikoltva esik össze, keze, majd karja megfeketedik, és az egész pillanatok alatt átterjed a testére is, míg megfeketedett csonkként zuhan a földre.

- Gyorsan, kifelé innét! - utasítod a többieket. - Nincs itt már semmi keresnivalónk, nincs itt más, csak a halál.

Odakint azért alaposan körülnéztek, hátha van valami nyoma annak, hogy merre, és hogyan távozott a teremtmény, de nem találtok sokat. Visszatértek a hordaparancsnokhoz, jelentést tenni.

- Túl sokat késlekedtünk, uram… Amikor a hírt hoztam, akkor kellett volna lépnünk! Mostanra talán már felépült a lény. A háború alatt meglepetésből támadtunk minden alkalommal. Nem tudjuk, mire képesek úgy, hogy felkészülnek a harcra!

Magirox idegesen vakkant egyet.

- Nem tűröm, hogy kioktass! Továbbra sem érzem súlyosnak a fenyegetést, de természetesen értesítem a hordánk többi tisztjét… - találkozik a tekintetek, és gyorsan hozzáteszi: - értesítem minden horda parancsnokát a veszélyről.

- Lehet, hogy esetleg egy időre fel kellene hagynunk a csatározással, és összefogni, hiszen a háború során is a hordák együttes csapatmunkájára volt szükség az Ellenség elpusztítására!

- Nem hiszem, hogy ebbe a többiek belemennek, de meglátjuk. Most pedig menj a dolgodra, végzetünk!

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License