31. fejezet
l31.jpgÉpp egy jelentős mennyiségű lélekenergiával kecsegtető teremtmény nyomait követed, amikor valami egészen másra bukkansz. Drakin az, az öreg galetki, és megint csak egy hajszálon múlik, hogy a lélekenergiáját vegyed.

- Többet kéne foglalkoznod a fertőzés elleni harccal, ifjú végzetúr! Még mindig a gyilkolási vágy az úr a reflexeid felett.

- Mit akarsz, öreg? Épp vadásztam, és most miattad veszítem el a zsákmányomat!

- Majd találsz másikat. Hallottam, hogy a tehetetlenségetek miatt elszalasztottátok az utolsó lehetőséget, hogy veszteség nélkül megszabaduljatok a legnagyobb fenyegetéstől.

- Kicsit túl sokat is tudsz, öreg! Törődj inkább a gyökerek felkutatásával és kiásásával, különben éhen pusztulsz!

Drakin figyelmen kívül hagyja a szavaidat.

- Valamit nem megtenni mindig egyszerűbb, mint megtenni. Csakhogy vannak dolgok, amiket ha nem teszel meg most, később már túl késő lesz! Még mindig vadászgatsz? Portyázgatsz? Nem kellene valakinek inkább cselekednie? Nézz körül! Mostanra már minden galetki, aki a háború alatt vagy után kiköltözött a felszínre a nyomotokban, elkapta a fertőzést! Igen, ez nemcsak egy egyszeri dolog volt, azért hívják fertőzésnek, mert fertőz! Igen, én is elkaptam. De ha rajtam eluralkodik a káosz, legfeljebb a bogarakat leszek képes eltaposni. Tudtad, hogy a császár legfőbb mágusai ott maradtak, vele együtt, a hegy mélyén, biztonságban. Nemrégiben azonban egyikük mégis kilépett a felszínre, egy bizonyos Xantilleas nevű. Pökhendiségében azt hitte, a fertőzés rá nem fog hatni… De a téboly most már az ő elméjét is uralja. Az egy dolog, hogy ti, egyszerű katonák lassan megőrültök, és egymást pusztítjátok. De mi fog történni, ha a nemzet leghatalmasabb mágusa az általa birtokolt energiákat eszeveszett pusztításra használja, hmm? Nézz csak oda!

Az öreg nyugat felé mutat. A horizonton kavargó káosztornádókat látsz, de most mintha tényleg megváltozott volna valami. Ha nem hangzana őrültségnek, azt mondanád, hogy a tornádók lassú, ritmusos táncot járnak, körbe-körbe egy bizonyos pont körül.

- Xantileas kísérletezik… őrült dolgokkal próbálkozik, amiből nagyon nagy baj lehet. Bizonyára láttad már te is a hasadásokat a tér szövetén, a rövid időre megnyíló dimenziókapukat. A világunk történetében nem volt semmilyen invázió, amely iszonyatosabb lett volna az Ellenség támadásánál, de jó ha tudod - volt azért korábban is olyan háború, ami ha eljut erre a létsíkra, majdnem annyira pusztító lett volna. Világunk hősei ezt a háborút a Sötét Föld nevű síkon vívták meg, a démoni Thargodanok földjén. De nem a Thargodanok voltak a fő ellenségek, hanem az éjfatty nevű teremtmények, más néven tl'urlangok, amelyek az Ellenséghez hasonlóan, szintén egy még távolabbi világból érkeztek. Bár legyőzni őket teljesen nem sikerült, a cél nem is ez volt. Mindössze azt akarták elérni, hogy az éjfattyak soha ne legyenek képesek átlépni a mi világunkra, Ghallára. Ezt a célt sikerült is tartani, közel kétezer évig. Most azonban a vortexek egyre szaggatják a béklyót is, ami megköti az átjárót. Xantileas, ez az eszement pedig épp ezt a folyamatot gyorsítja meg, tudtán kívül!

- Ahhoz képest, hogy csak egy egyszerű remete vagy, meglehetősen sokat tudsz a világ történelméről, és a nagyok játékáról!

- Régen nemcsak egy senki voltam. Jól jegyezd meg, a látszat néha csal, senki sem az, akinek látszik! Emlékszel, amikor azt mondtam, a fehér lovag veszedelmesebb, mint gondolnád? Sose feledkezz meg erről!

- Őrült egy öreg vagy, abban egyetértünk, hogy a fertőzést te is elkaptad…

- Bah… menj, és koncentrálj arra, ami valóban fontos! Az ősök legyenek veled!

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License