Ha minden jól megy, a mai napon végre találkozhatsz a császárral! A procedúra ugyanaz, a katonák elveszik a fegyveredet, és közben jelentős távolságot tartanak. Ha nem is ismerik a fertőzés pontos mibenlétét, annyi bizonyos, hogy hallottak valamit. Végigmentek a folyosókon, aztán feltárul egy hatalmas ajtószárny, és a császár színe előtt vagy! A teremben számos őrt, mágust és udvaroncot látsz, de a méretei alapján sokkal több galetkire méretezték. A terem hátsó végében egy díszes aranytrónuson pedig ott ül a császár. Szemkápráztatóan gyönyörű a ruhája és a koronája, de magát a galetkit, aki viseli, ilyen távolságból nem tudod rendesen megfigyelni. Az őrök körbefognak, és kinyújtott kézzel fegyvert szegeznek rá. Ebbe az igencsak szúrós karanténba fogva vezetnek be a terembe. A galetkik félrehúzódnak az utatokból. A császár lábánál, egy külön, kisebb trónuson a tanácsadó foglal helyet.
- Elég, ne hozzátok közelebb! - int a katonáknak. - Végzetúr, tudjuk, hogy a felszínen valamiféle fertőzés tombol, ezért óvatos legyél, egy lépéssel se gyere közelebb a császárhoz, különben a katonák végeznek veled! Most pedig mondd el gyorsan, amit mondani akartál, a császárunk ideje drága.
Mélyen meghajolsz a császár felé, ahogy tanították, majd beszélni kezdesz.
- Felséges uram! A nevem Asmodeus Mortimer, követ vagyok a felszínről. Azért járultam eléd, hogy tájékoztassalak az odakinti helyzetről. Felség, valóban igaz, hogy a harcosok megfertőződtek, ez azonban nem testi betegség - az elméjüket uralja! Katonáink egymással csatáznak, egymás lélekenergiáját rabolják el. A hordák a többi, felszínre költözött galetkit is besorozták, nincs senki, aki a városokat újjáépítse, a földeket megművelje. A felszínen káosztornádók tombolnak, feltépve a tér és idő szövetét, a szakadásokon keresztül pedig borzalmas teremtmények lépnek át más dimenziókból. Az Ellenség egy lénye túlélte a háborút, és a válaszcsapásra készül. Felség, tennie kell valamit, kérem, térjen vissza a felszínre, és vezesse a népét!
- Végzetúr, nem mondhatod meg a császárnak, hogy mit tehet és mit nem! - torkol le a tanácsadó, majd a császár füléhez hajolva, suttogni kezd. Fejedet lehajtva várakozol.
- Köszönöm a híreket, végzetúr. Most pedig menj. - szólal meg a császár. Hangja halk, majdhogynem azt mondanád, beteg. Nincs mit tenned, a katonák gyűrűje körbefog, és kiterel. Odakint egy alacsonyabb rangú tisztviselő várakozik, akivel beszélgethetsz.
- Most mi lesz? A császár nem is kérdezett tőlem semmit! - panaszkodsz neki. A tisztviselő megvonja a vállát.
- A császár bölcsessége megkérdőjelezhetetlen. Hamarosan választ fogsz kapni, csak légy türelemmel!
A katonák szívélyesen kitessékelnek a szintről. Visszatérsz Thaur apóhoz. Ő vigasztalni próbál, amikor látja, hogy mennyire kétségbe vagy esve.
- Én a helyedben még ennél is kevesebbre számítottam volna! A császár legalább meghallgatott. De ő már csak egy báb, árnya korábbi önmagának. Úgy hírlik, a háború után azt mondták tanácsadói a császárnak, hogy a háború elveszett, ezért is zárták le a kijáratokat. Az igazságot persze nem lehetett a végtelenségig rejtegetni, de még a mai napig is igencsak torz elképzelése lehet a császárnak arról, hogy mi van odakint.
- De hát miért? Győztünk, nem? Ez kellene, hogy legyen történelmünk legbüszkébb pillanata!
- A fertőzésről és az őrületről szóló hírek elrettentették a tanácsadókat. Attól féltek, hogy ők maguk is elkapják a betegséget, és elpusztulnak. Ezenkívül, a felszínre költözéskor, a kinti társadalom hierarchiájának kialakításakor sokkal kisebb hatalmat kaptak volna, mint aminek most birtokosai. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de a császár közvetlen környezetében sokan vannak, akinek egyáltalán nem volt érdeke, hogy ezt a háborút megnyerjük.
- De valahogy csak fel lehet nyitni a császár szemét!
- Sajnálom, gyermekem. A császár azokban bízik, akikkel sok-sok éve körülvette magát. A problémádra nem a császár jelenti a megoldást, ő már elveszett a népe számára.
- Most már értem, miért mondta ezt a kristály hordából származó végzetúr…
- Igen, elveszett, ha nem is olyan értelemben, mint elsőre gondolnád. Ezeket a dolgokat elmondhattam volna akár az első látogatásodkor is, de úgysem hittél volna nekem, amíg saját szemeddel nem látod. A császár színe elé akkor pedig nem is engedtek volna, a fertőzés miatti hisztéria még nagyobb volt.
- Akkor most mit tegyek?
- Keress egy vezetőt odakint, akiben megbízol, egyedül túl kevés vagy ehhez!