35. fejezet
l35.jpgBár Thaur apó nem sok lelkesedést öntött beléd, azért még reménykedsz. Először is, Aleneliel azt mondta, a császár segíteni fog. Másodszor is, a tisztviselő a tróntermen kívül azt mondta, a császár választ fog adni. Lehet, hogy Thaur apó sem tud mindent! Már napok óta várakozol a hegyen kívül, az idődet vadászással és portyázással töltöd, de eddig még semmi. Talán mégis vissza kéne menni, megpróbálni audienciát kérni… De aztán, épp, mikor a nap lenyugodni készül, feltűnik a táborodnál egy egyszerű barna vászonruhát viselő galetki. Megismered, a tisztviselő, akivel utoljára találkoztál a tróntermen kívül.

- Üdvözlet, végzetúr! Köszönöm a türelmedet. A császár most fogad téged!

Teljesen megdöbbensz. Erre azért nem számítottál! Könnyen lehet, hogy ez az egész csapda. Thaur apóban jobban bízol, mint a hegyből bárkiben, és ő azt mondta, nincs remény. De mit veszíthetsz? Végül is ezért jöttél ide!

- Rendben van, követlek!

A megszokottól eltérő helyen léptek be a hegybe, és a tisztviselő ismeretlen ösvényeken és barlangjáratokon vezet keresztül. Annyira azért tudsz tájékozódni, hogy a császári szint felé tartotok. Nyilvánvalóan közeledtek az út végéhez, mert itt a járatot már mesterségesen alakították ki, az egyenesre csiszolt falakat apró milgandok díszítik, amelyek közül csak némelyik világít, sejtelmes félhomályba borítva a járatot. Végül egy létrához értek, amelynek tetején csapóajtó nyílik. Felmásztok rajta, és egy apró terembe juttok. Két katona van itt, a fegyvereidet náluk kell hagynod. Újabb folyosó következik, amely egy kisebb, de fényűző szobába vezet. Egy pillanatra eláll a lélegzeted: odabent egy emelvényre állított kényelmes fotelen maga a császár ül, egészen közel hozzád! A szobában rajtatok és a tanácsadón kívül csak két testőr tartózkodik. Mélyen meghajolsz, üdvözlöd a császárt.

- Hagyjuk a formaságokat, végzetúr. Nehéz idők járnak, amelyek nehéz döntéseket igényelnek - a császár hangja most sokkal erőteljesebb, nincs nyoma benne betegségnek. Így közelről megfigyelheted alaposabban. Egy nagyon markáns arcvonású, sötét bőrű galetki, apró, zöld szeme mérhetetlen intelligenciát sugároz. - Kérlek, ülj le - mutat egy egyszerű kőszékre. - sokáig leszel itt, nem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedj, amíg elmondod a híreket. - Intésére egy szolgáló frissítőket hoz.

- A trónteremben nem volt lehetőség, hogy rendesen beszélhessünk. De most meghallgatlak, kérlek, mondj el mindent, amit tudsz!

Nagy levegőt veszel, és hozzálátsz, hogy beszámolj mindenről. Mesélsz a háborúról, az Ellenségről, a győzelemről, és a fertőzésről. Leírod a harcokat követő káoszt, a csatákat, a káosztornádókat, a térkapukat. Beszámolsz a hordák által alapított szövetségekről, a harcot túlélő ellenségről, a renegátokról, a kristály hordáról, a xenomorf kaptárakról, sőt, említést teszel az őrült mágusról, Xantilleasról is. Egyetlen dolog van, amiről nem beszélsz, az elfek völgye.

Amikor befejezted, a császár hosszú ideig nem szól semmit, emészti a hallottakat. Végül így szól.

- Köszönöm, hogy vállaltad a viszontagságokat, és beszámoltál nekem! Hosszú éveken át voltam a galetki nép abszolút hatalmú uralkodója, mégis, úgy tűnik, amikor eljött a pillanat, amire harminc generáción át minden császár várt, félretájékoztattak, megtévesztettek. De most eljött az ideje, hogy felébredjünk! A népemnek szüksége van rám. Tudnod kell, hogy életveszélyben vagy itt, ha meglátnak, meg fognak ölni, ezért távoznod kell. De szerencsére vannak még hűséges alattvalóim, visszaállítjuk a korona hatalmát, és kezünkbe vesszük a dolgokat.

A beszélgetésnek nyilvánvalóan vége, felállsz, meghajolsz, és távozol. Szívedet boldogság járja át, elérted, amit akartál!

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License