4. fejezet
l4.jpgMa távolról megfigyelhetted két végzetúr csatáját. Egyikük, a rubin horda tagja, láthatóan komolyabb vértezetet viselt, fegyvere is - amelyet nem ismertél fel - tiszteletet ébresztett. Ellenfele, egy nyurga zafír, oldalán egy idomított macskapárduccal vetette magát a csatába. A rubin hatalmas, és kétségkívül megsemmisítő erejű csapásait a zafír rendre elkerülte, gyakorlatilag csak a védekezésre koncentrálva, miközben állata bele-belemart a rubin bokájába. A nagy testű harcos próbálta fegyverével odébb hessegetni a párducot, de láthatóan nem volt meg a szakértelme ahhoz, hogyan kezeljen egy ilyen helyzetet. Végül a saját nehéz felszerelésének köszönhette vereségét: kimerült, ütései egyre fáradtabbak voltak, amikor is a zafír egy precíz döféssel leterítette. Az idomított párduc gazdája parancsára azonnal visszahúzódott. A zafír felemelte kezét, és a ziháló, magatehetetlen harcosból kavargó lélekenergia-felhő áramlott bele, majd már futott is tovább. Amikor eltűnt, egy pillanatra felmerült benned a gondolat, hogy odamész a sérült harcoshoz, és te is lélekenergiáját veszed - de ekkor nehézkesen feltápászkodott, és láthatóan átkozódva, elindult a másik irányba. Biztos vagy benne, hogyha a rubin harcosnak is lett volna saját idomított lénye, a harc másképpen alakul.

Talán itt az ideje, hogy te is elgondolkodj azon, hogy ejthetsz csapdába egy lényt. Talán egy álcázott verem lenne a legegyszerűbb, vagy kötelet készítesz, és ráveted a teremtményre. Még nem igazán tudod, meg az állattól is függ, de biztos vagy benne, hogy meg fogod oldani a problémát. Kérdés az, hogy utána mit kezdesz vele? Hogyan bírod rá az engedelmességre?

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License