42. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

l42.jpgA császár csapata utáni kutatásod a kelleténél tovább tartott, mivel a déli lejtőkön, és a hegytől délre keresgéltél, hiszen te is arról érkeztél, és az általad ismert bejárat is ott volt. A sereg azonban észak felé távozott, egy ottani kijáraton. Rengeteg nyom és eldobált szemét - el sem lehet téveszteni. Akár ezer galetki is vonulhatott erre. A nyomokat fáradhatatlanul követed, míg másfél nappal később egy sziklás völgybe érsz. A szagot előbb érzed, mint ahogy megpillantanád a látványt. A völgy egy szörnyű csatatér, elesetteket látsz mindenhol. Arcod elé kötsz egy kendőt, és úgy merészkedsz közelebb. A csapattal számos katona tartott, de a galetkik nagyobb része fegyvertelen civil volt: a galetki hadsereg legnagyobb része még a felszín visszahódításakor, vagy közvetlenül utána elhagyta a hegyet, leginkább olyanok maradtak hátra, akik féltve megszokott egzisztenciájukat, nem akartak az ismeretlennek nekivágni. A látvány rettenetes, de azért erőt veszel magadon, hogy körbevizsgálódj. Az áldozatok között nemcsak galetkik vannak: kifordult szervű amorfeáták, denevérszerű chyrropteodok, glaidata pókok és hernyószerű, tüskés eruacidus tetemét látod mindenhol. A harcosaitok nem adták olcsón az életüket.

Ezek a szörnyetegek annak idején az Ellenség fertőzése nyomán ébredtek tudatukra, és szerveződtek a szintjeiteket támadó, pusztító hordává. Csatlósoknak neveztétek őket, az Ellenség csatlósainak - annak ellenére, hogy az Ellenség talán a létezésükről sem igazán tudott. Egy nagy hatalmú, szintén fertőzött teremtmény, az Uralkodó szervezte őket hadsereggé. Az Uralkodó egy rettenetes erejű, démoni teremtmény volt, aki a háborúk végén elpusztult, a csatlósok nagy részével együtt. Így különösképp nem tudod mire vélni az egészet. Valaki újból összegyűjtötte és hadsereggé tette a csatlósokat… nagy, és ütőképes sereggé. Talán az Uralkodó mégsem pusztult el? Persze, a nagy testű démonnal már korábban is több alkalommal konfrontáltak saját várában a galetkik, és hiába volt, aki legyőzte, a teremtmény mindig életre kelt. Egyszer valakinek már véglegesen meg kellene semmisítenie ezt a szörnyeteget. Majd egy óráig botorkálsz a csatatéren, de a császár testét nem találod. Pedig van egy díszes hordszék, amelyet tucatnyi orgling szolga cipelt, ha valahol, a császárnak ennek közelében kell lennie.

A csatateret végül elhagyod, és felkeresed a hordaparancsnokod.

Magirox szomorúan hallgatja a beszámolód, és azonnal kiküld egy csapatot a holtak elföldelésére és a csatlósok elégetésére.

- Ismét rossz hírt hoztál, Asmodeus Mortimer! A remény, hogy a császár rendet teremt, semmivé foszlott.

- Még van remény, Magirox! A császár holttestét nem találtam meg. A támadók valószínűleg elhurcolták!

- Többet tudunk majd meg, ha a csapatom visszatér, ők azt is kiderítik, hogy vannak-e túlélők! Remélem, hogy akad ilyen, és akkor mindjárt többet fogok tudni. Addig is, pihenj le nálam, #nev!

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License