43. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Jelentkezel a hordaparancsnokodnál. Magirox gondterheltnek látszik.

- Asmodeus Mortimer, sajnos a felderítőink semmi jó hírt nem hoztak! Túlélőket nem találtak, és még arról sincs pontos információnk, merre hurcolhatták el a császárt. Kérlek, te is vegyél részt a keresésben, mert kevés a rendelkezésemre álló ember!

Bólintasz. Ha Magirox nem kér meg rá, akkor sem hagytad volna a dolgot annyiban - a császár sorsát a szíveden viseled. Portyázásaidat, vadászataidat úgy időzíted, hogy közben felderíthesd a csatatér környékét. Egyre távolabb kutatsz, de egyenlőre nem bukkansz nyomra - másra viszont igen. Az egyik domboldalban váratlan ismerősre bukkansz.

- Drakin! - kiáltasz fel meglepődve. - Rég nem találkoztunk. Nem gondoltam volna, hogy még életben vagy!

- Neked is jó napot, ifjú Asmodeus Mortimer! A túlélés nem a legnagyobb problémám, de azért boldogulok, köszönöm. - az öreg ruhái szakadtak, de látszik, hogy jó bőrben van, nem éhezik. Az ő fizikai erejével - vagy inkább annak hiányával - csak az ősök tudják, hogy mit eszik. Te inkább nem vagy erre kíváncsi. Az öreg is kutatólag mér fel téged. - Mintha a fertőzés már nem uralná annyira az elmédet, mint korábban. Csak nem léptél a gyógyulás útjára?

- Tanultam egyet s mást… - teszel kitérő választ.

- Nos, ez a te problémád, neked kell megbirkóznod vele, nem is ezért futottunk össze. Mert azt nyilván tudod, hogy nem véletlenül találtál rám: ha vannak is véletlenek, azokat mindig a sors irányítja.

- Hát, ha a szokásos, hasznavehetetlen célozgatásnál tartunk: Xantilleassal kapcsolatban volt némi igazad, de jobban örülnék, hogyha most is van valamid, ami használható, akkor rögtön konkrétumokat mondanál. A császárunkat elrabolták, méghozzá minden jel arra utal, hogy az elvileg halott Uralkodó serege tette. Meg kell őt találnom, mielőtt megölik - ha ugyan még nem tették meg!

- Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, fiatal barátom. Valóban sokat tudok, de nem vezethetlek kézen fogva. Az Ellenség távozásával a régi istenek ébredeznek, és kíváncsian figyelik, mivé lesz a világ, mikor jön el a pillanat, hogy visszatérjenek. Ők bizony nem néznék jó szemmel, ha közvetlenül beavatkoznék a dolgokba…

- Haha, te, vén őrült galetki, meg az istenek. Ugyan mit érdekled őket? Több vagy, mint akinek mutatod magad? - fenyegetően előhúzod a fegyveredet. - Lássuk, mit tudsz tenni az ellen, hogy most elvágjam a torkodat?

Drakin rezzenéstelenül figyel, még csak egy lépést sem hátrál a torkát csiklandozó fegyver elől.

- A fertőzés… azért még ott van benned, ez jól látszik. De szerencsére, te uralod őt, nem ő téged. Különben most aggódnom kellene az életemért… Akárhogy is, az istenek vissza fognak térni, de ha nem hisztek benne, akkor ez kicsit tovább fog tartani. Addig sem ártana rendbe hozni a dolgokat. Szóval elrabolták a császárodat, meg akarod találni igaz? Miért nem kérdezel meg valakit, aki biztosan többet tud nálam? Rendben, konkrétabb leszek: mikor voltál utoljára az Orákulumnál?

Megrázod a fejed.

- Egyszer, Drakin, el fogsz mondani nekem mindent. Hogy ki vagy, mit tudsz, és honnan tudod. Ha kiderítem, hogy az Ellenség ügynöke vagy… bármekkora hatalmat is kaptál vagy hiszel, hogy birtokolsz, megtalálom a módját, hogy megöljelek.

- Ez egyenes beszéd! - bólint Drakin, szája szélén mosoly bújkál. No mire vársz még? Indulj, vár az Orákulum!

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License