44. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

A krátert megtalálod, reméled, hogy az Orákulum megidézése sem lesz nehezebb, mint utoljára. A meredek falak vetette árnyékban botorkálsz, a szikák visszaverik kiáltásaidat:

- Orákulum! Kérlek, mutasd magad! A tanácsodra van szükségem!

Az Orákulum azonban nem mutatkozik. Egy órányi kóborlás, kiáltozás után fáradtan leülsz egy sziklára. Tényleg ez a kráter volt? Tényleg itt találtad? A nap megfelelő szakában jöttél? Jéghideg fuvallat borzolja meg a hajad. Összerázkódsz, amikor közvetlenül előtted felbukkan a semmiből a szellemszerű jelenség.

- Hát ismét teee….

- Üdv, Orákulum! A tanácsodért jöttem!

- Nem támaszkodhatsssz rám halandó folytonnn-folyvássst…

- De hiszen hónapokkal ezelőtt voltam itt! Kérlek, segíts, fajunk túlélése a tét! Az Ellenség szolgái elrabolták császárunkat. Tudnom kell, hová vitték!

- Az elmúlt ezer évben létezésem töretlen volt, hiába semmisített meg minden életet az Ellenség… Most azonban olyan erőkkel játszadozik valaki, amely még az én létezésem síkjának szövetét is felszaggatja. Keresd meg a mágust, és állítsd meg! Állítsd meg MOST, és akkor majd válaszolok a kérdésedreeeee…!

A szellem egy dühödt szisszenéssel eltűnik. Na, kellett ez neked! A nyom egyre inkább kihűl. Lehet, hogy nem kéne foglalkoznod Drakinnal, az Orákulummal, csak menni az orrod után. Az alternatíva? Hogy konfrontálsz a varázslóval? Na abból nem nagyon kérsz. De lehet, hogy nem lesz más választásod.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License