48. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Magirox elszörnyedve hallgatja beszámolódat.

- Elfekkel barátkoztál, és nem szóltál róla? Azok a fattyak már a Hegy mélyén is épp elég gondot okoztak nekünk, a Felszínre lépés után mindenképp csak annyit érdemelnek, hogy levadásszuk őket!

- Uram, épp ezért nem akartam a dologról beszélni, mert én nem így gondolkozom. De ez most nem is lényeges. Aleneliel lehet, hogy nem az, akinek mutatja magát, mindenesetre a válaszokat nála kell keresnem. Utálom az öreg Drakint, de eddig sajnos túl sok mindenben volt igaza. A dolog mindenesetre veszélyes, nem biztos, hogy egyedül boldogulok, ezért kérem a segítségét. Adjon mellém egy csapatot, hogy elkísérhessenek!

Épp eleget tettél már azért, hogy elnyerd hordaparancsnokod bizalmát, ezért nem kell sokat győzködnöd, kapsz egy tucatnyi végzeturat, akik elkísérnek az elf táborába. A kősivatagot és a völgyet megtalálod, a gejzírek most is forrón törnek a magasba. Nem tudod, mit kellene tenned: a rejtekhelyet akkor találod meg, amikor elég közel vagy hozzá, vagy csak az elfek akaratától függ, hogy felfedik-e előtted az illúziót? Hosszadalmasan kutattok, de semmi nyomát nem találjátok rejtett ligetnek.

- Itt kell lennie! - mondod a többieknek. A csapat vezetője szomorúan rázza a fejét.

- Nincs itt semmi. Ha lenne itt egy rejtett völgy, amit illúzióvarázs rejt, hidd el, megtalálnánk! Zalenei - mutat az egyik katonára - mestere az illúziók felfedésének. Ráadásul tudjuk, mit keresünk!

- Nem értem - rogysz le egy kőre. - Akkor hogyan…? - a homlokodra csapsz. - Maga a liget volt az illúzió! A fák, a madarak, a víz… talán a többi elf is? Aleneliel becsapott. Vagy talán hívjuk az Uralkodónak? Ki a csapatban a legjobb nyomkövető?

Minden szem egy alacsony, vágott szemű végzetúrnő felé fordul. Ő biccent, és a talajt vizsgálva megindul. A többiek is szétszélednek. A várakozás idegőrlő percei következnek, míg végül Liandraxa - így hívták a nőt - a völgyet délről határoló domb tetejéről integetni kezd. Te nem látsz semmilyen nyomot, de nem véletlenül ő a legjobb a csapatban.

Két napig követitek a nyomokat, csak rövid pihenőkre álltok meg. Végül úgy tűnik, elértétek úti célotokat: egy hatalmas citadella magasodik előttetek a távoli dombokon.

- Az ezeréves pusztulás ellenére igen jó állapotban van… valaki elég szépen rendbe hozhatta. - jegyzi meg Liandraxa.

- Tábort állítunk fel - rendelkezik a csapat vezetője. Mindenki fáradt, pihenjetek, vadásszatok, portyázzatok, gyűjtsetek erőt, aztán bemegyünk.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License