49. fejezet
l49.jpg

Miközben a hajnalt várod, azon töprengsz, mi mindent is tudsz az Uralkodóról. Amikor még a föld alatt éltetek - mintha évtizedekkel ezelőtt lett volna - volt egy történet, amit eleinte csak suttogva mertek továbbadni a legmerészebbek. Egy rejtett völgyről szólt a hegy mélyén, egy titokzatos helyről, ahol nagyhatalmú torzszülöttek, fajaik legendás vezetői rejtőztek. A galetkik kíváncsiságának nem volt határa, és ahogy az ősi tabuk jelentőségüket vesztették, úgy indultak a felderítő csapatok, hogy megtalálják a Legendák Völgyét. A keresésben sokan odavesztek, de végül megtörtént az, amit mindenki lehetetlennek hitt: a völgy nemhogy létezett, de rá is bukkantatok. Számos csatát vívtatok a völgyben, míg eljutottatok a rejtett város fölé magasodó citadelláig, amelynek őrei rosszabbak voltak mindenféle fenevadnál. Amikor pedig végül bejutottatok a Citadellába, ott valami olyan borzalom várt rátok, amire senki sem számított. Egy ősi démon, amelyet megfertőzött az Ellenség esszenciája, és így még hatalmasabbá tett. A teremtmény egyszerűen csak Uralkodónak hívta magát. Ekkor döbbentetek rá, hogy bármilyen hatalmasak is vagytok már, az Ellenség teremtményeit megsebesíteni sem vagytok képesek, ha nem ismertétek ki teljességgel idegen természetét. Az inimícia, vagyis az "ellenség ismerete" volt végül a kulcs az Uralkodó legyőzéséhez, és egyúttal ez jelentette a megoldást is a Felszín visszahódítására. Az Uralkodót akkor véglegesen nem sikerült elpusztítani, és később csatlósai élén visszatért, hogy bosszút álljon, amiért a galetkik elűzték a Legendák Völgyéből, de ekkor is kudarcot vallott. Azóta nem hallott róla senki.

Közelebbről nézve, ez a citadella túlzottan is hasonlít ahhoz a citadellához, hogy a hasonlóság véletlen legyen. Az Uralkodó nagy hatalmú, és ráadásul intelligens ellenfél, nem szabad lebecsülni. Azonban ti is elég sokat fejlődtetek, amióta utoljára összecsaptatok.

Csapatotok felkészült, és némán indultok meg a hatalmas építmény felé. Társaid a falakat kémlelik, a lőréseket fürkészik, de nem találkoztok látható fenyegetéssel. Amikor a citadellát vagy kétszáz lépésre megközelítitek, a kapuk hirtelen feltárulnak, és üvöltő horda zúdul ki rajtuk. Hatcsápos, egyszemű teremtmények, négylábú, vörös szemű, szarvukat előre tartó lények, tüskés, hernyószerű förmedvények és megannyi más ocsmányság - az Uralkodó csatlósai, megannyi, az Ellenség esszenciájával megfertőzött és különleges képességekkel felruházott torzszülött.

A csata brutális és kíméletlen - már nem először csaptok össze ilyen lényekkel, tudjátok, hogyan kell harcolni ellenük. Hiába vagytok azonban képzettebb harcosok, az ő számbeli fölényük nyomasztó, és ezt a nyílt terepen kiválóan ki is tudják használni. Pengeéles acélkarmok, mérgező leheletek, izzó párafelhők sújtanak le rátok, lassan hátrálni kezdtek. Egyik katonád elesik, majd egy másik is, az őrjöngő torzak pillanatok alatt széttépik őket. Futni kezdtek vissza, a dombok felé.

A tizenkét katonából rajtad kívül csak mindössze négyen éritek el a biztonságos fedezéket, ahová a szörnyek már nem követnek.

- Ezért megfizetnek - sziszeged, miközben sebeiteket látjátok el.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License