58. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

l58.jpg

Egy végzetúr rohanva közelít a táborod felé. Azonnal védekező állást veszel fel, és felkészülsz a harcra. Közelebbről azonban látod, hogy egy hordatársad. A férfi lihegve, kifulladtan áll meg előtted, láthatóan óriási távon át futott, hiszen egy végzetúr nem fárad el egykönnyen.

- Fújd ki magad nyugodtan, futár! Nyilván fontos üzenetet hoztál.

A végzetúr bólint.

- Edralian küldetett érted, és futár ment a többi, portyázó végzetúrhoz is. Azonnal vissza kell térned a horda táborához, valami szörnyűség történt!

- Micsoda?

- A Citadella, amit beomlasztottunk… Néhány felderítő a környéken maradt, hogy megsemmisítse az esetleges elkóborolt Csatlósokat. Ők mesélték, mi történt. Három nappal azután, hogy a vár beomlott, a romok mozogni kezdtek… és valami elképesztően nagy, irdatlan óriásszörny kelt ki a romok közül! A sziklákat csak lerázta magáról, mintha csak kavicsok lennének. Aztán őrjöngve megindult, feldúlva a vidéket.

- Ez valóban sürgős hír - biccentesz. - Induljunk azonnal! - Futni kezdtek a tábor felé. Eszedbe jut egy történet arról, hogy a régi világban őseid különböző állatok hátán utaztak, és így sokkal gyorsabban voltak képesek utazni. Állataid közül egyik sem tűnik alkalmasnak egy ilyen feladatra, de talán megpróbálhatnál keresni valamit…

Az egyik domb mögül, egészen váratlanul egy csoport végzetúr toppan elétek. A kristály horda jelét viselik.

- Üdv az Úrnőtöknek! - köszöntöd őket. - Sürgős ügyben járunk, most nem kívánunk párbajozni!

- De mi igen! - lép elő a vezetőjük, egy kalapos, hosszú szakállú férfi vigyorogva. Mormolni kezd, te is ezt teszed. Hirtelen elillan belőled az erő, lábaid megroggyannak. Mintha valaki elszívta volna az összes manádat! Látod, hogy társaddal ugyanez történik. A következő pillanatban a varázslatok förgeteggént sújtanak le rátok. Egy az egy elleni harcban talán még így is helyt tudnátok állni, de ők túlerőben vannak. A vezető odalép társadhoz, és kezét a homlokához érinti. A kimerült és sebesült vágzetúr felülvölt, ahogy elszívják lélekenergiáját. Aztán csak üvölt, üvölt…

- Hagyd abba! - ugrasz oda, de egy ütés a földre taszít. Társad a földön hever, nem tudod, halott-e, vagy csak eszméletlen.

- Mit műveltek? Voltam az úrnőtöknél, és támogatásáról biztosított! Ráadásul, néhány nappal ezelőtt…

- Tudjuk, mi történt néhány nappal ezelőtt. - vág közbe a kristály harcos. - Egy újabb borzalmat sikerült rászabadítanotok a világra. Most pedig tűnj innét, húzd meg magad a vackodban, különben ugyanúgy jársz, mint ez itt!

- Ezt nem viszitek el szárazon - sziszeged a fogaid közt, de tudod, hogy ha bosszút akarsz állni, akkor most nem harcolhatsz. Hátat fordítasz, és elfutsz arra, amerről jöttél.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License