< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
Hordaparancsnokod táborában vagy, a teljes sereg készülődik, hogy megkeresse az eltemetett Csatlósokból összeállt óriási szörnyet.
- Mi lesz a kristály hordával? - kérded.
- Háború - felel Edralian komoran. - Nem ti voltatok az egyetlenek, akiket megtámadtak. Már megtaláltuk a kristályhorda bázisát is, a dombokon túl kezdték el építeni. Lesújtunk rájuk, amint végeztünk a szörnnyel.
Bólintasz.
- Neked, Név, más feladatot szánok. El kell menned a Halott Kráterbe. Ha minden igaz, van ott elrejtve egy nagyhatalmú fegyver, amire szükségünk lehet ahhoz, hogy ezt a szörnyet elpusztítsuk. Keresd meg a fegyvert, amíg mi a lény nyomai után kutatunk! Ha rábukkantál, a Citadella romjainál találkozunk!
A Felszínt borító kráterek legtöbbje az Ellenség csapásaitól származik, a Halott Kráter azonban sokkal régebbi képződmény. Azért hívják így, mert a környékén semmi nem terem meg, még állatok sem merészkednek oda - azt mondják, valamiféle átok ül a helyen. Fél napi erőltetett menet után érkezel meg a helyszínre. Csak remélni mered, hogy az átok rád nem lesz hatással. A sziklafal nagyon meredek, látványos mutatványnak is beillik, ahogy szép lassan, a kiszögellésekbe kapaszkodva leereszkedsz a Halott Kráterbe. A Kráter mélyén csend honol. Óriási az üreg, a földet sziklatörmelék borítja. És nagyon hideg van itt.
A csendet egyszercsak zizegés töri meg. A föld repedezni kezd, furcsa lények bukkannak elő. Hátrahőkölsz. Legalább két tucatnyian vannak, nagyjából feleakkorák, mint te. Szájukban hegyes fogak sorakoznak, de egyenlőre csak méregetnek, nem támadnak. Ekkor kiáltás harsan.
- Hé, nyugodjatok! Hátrább az agyarakkal!
Megdöbbenésedre, egy apró goblin sétál feléd. A lények meghunyászkodva húzodnak végig a goblin intésére.
- Ők az én kicsinyeim! Én gondoskodom róluk, ők pedig hűségesen védelmeznek. - végigmér téged. - Hű, te aztán nagydarab vagy! A páncélod is nagyon szép. De hogy a fenébe másztál le ide?
- Ezek szerint nem láttál még végzeturat? Miféle szerzet vagy te?
- Tormeggin vagyok, szolgálatára, a Kráter Őre!
- És mit őrzől? Talán egy fegyvert…?
- Hmm, igazándiből nem őrzök semmit, ez csak egy cím, amit adományoztam magamnak.
- Tehát a hely nem átkozott? Növény nem nő, állat nem jár a környéken…
- A falánk drágáim! Mindent megesznek, vagy elhoznak nekem.
- Értem. Azért jöttem, mert egy fegyvert keresek. Kössünk alkut: ha segítesz megtalálni, életben hagylak, a kedvenceiddel együtt.
- Haha! Azt hiszed, félek tőled? Hidd el, nálad már nagyobb vadakat is szétszedtek a drágáim. És most elég éhesek… De tudod mit? Segítek neked, egyszerűen azért, mert tetszel nekem! Mint egy igazi lovag, aki a meséből lépett ki! Nem semmi. Szóval, van itt valami, lehet, hogy ez az, amit keresel. Gyere, megmutatom!
A goblin egy nagyobb sziklához vezet. Az egyik oldalába egy nagy, kék kristály van belesüllyesztve.
- Nem tudom mi ez, és hogy kell kiszedni, de az egész Kráterben nincs ezen kívül semmi említésre méltó! Szóval ha a Kráterben tényleg megtalálható, amit keresel, akkor itt kell lennie, emögött!
Legalább egy órán át próbálod megmozdítani vagy eltörni a sziklát vagy a kristályt, de nem jársz sikerrel.
- Ezzel én nem boldogulok, segítségre van szükségem. Hamarosan visszatérek. Hidd el, Tormeggin, jó döntést hoztál, hogy segítettél!