60. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

l60.jpg

Edralian két képzett mágust ad melléd, akikkel együtt visszatérsz a Halott Kráterbe. A mágusok megjelenésére Tomeggin lényei igen érzékenyen reagálnak: egészen vékony hangon vísítanak, majd megsüketültök.

- Ők rossz emberek - mutat a goblin a mágusokra. Egyikük felemeli a kezét, mire a goblin hátrarepül, és ájultan elterül a földön. A másik varázsló koppant botjával, lökéshullám fut végig a felszínen. A teremtmények vinnyogva húzódnak vissza üregeikbe. Csak megrázod a fejed - talán meg lehetett volna ezt oldani másképpen is…

Edralian mágusai már a feladatra koncentrálnak. Bár a varázslatokhoz te is értesz, az inkantációs igékkel nem sokat foglalkoztál eddig, így aztán nem is érted, hogy pontosan mit csinálnak. A mágusok láthatóan nagyon erőlködnek, végül a nagy, kék kristály megmozdul és elfordul, minek eredményeképp a teljes szikla dübörögve odébbcsusszan, és egy fekete üreg tárul fel alatta. A mágusok várakozóan rádnéznek.

- Szóval enyém a piszkos munka… - lesandítasz, de fogalmad sincs, hogy az üreg milyen mély lehet. Leguggolsz, megfogod az üreg szélét, és lelógaszkodsz. Vársz egy kicsit, amíg a szemed hozzászokik a sötéthez. Az üreg annyira azért nem mély, innen már látod a padlót is. Alattad nincsenek sziklák vagy cseppkövek, amelyek felnyársalhatnának. Leugrasz. Az üregben nincs más, csak egy nagy kőkoporsó. Mögötted lassan leereszkedik a földre az egyik mágus. Botjának fénye megvilágítja a jellegtelen üreg falait.

- Nyisd ki! - mutat a koporsóra. Nem igazán szereted ezt a modort, de vitázni sem látod értelmét. Nekiveselkedsz, irtóztató izmaid megfeszülnek, ahogy a több mázsás kőlapot leemeled. A koporsóban egy kard van. Egy hatalmas kard. Még a magadfajta nagyhatalmú végzetúrnak is nehézkes két kézzel felemelni, hát még forgatni.

- Ezért jöttünk - biccent a mágus. Közben a társa is lelebegett az üregbe. Megfogja mindkettőtök vállát, egy szót mormol, és máris a hordád táborában találjátok magatokat. A parancsnok szélesen mosolyog, amikor lerakod elé a kardot. A fegyver nyelét drágakövek díszítik, tökéletesre csiszolt pengéjén pedig ősi rúnák sokasága látható.

- Dirmedonhil, a szörnygyilkos. Ősi fegyver, a szörny megsemmisítéséhez rá van szükségünk.

- Uram! Hogyan képes valaki ezt forgatni….

Edralian megragadja a fegyvert két kézzel, és egy elegáns mozdulattal megforgatja a feje fölött.

- Van még mit tanulnod, Név! - vigyorog a képedbe.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License