< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >
A Rúvel hegyhez való visszatérés fájdalmas emlékeket ébreszt benned. A Felszínre lépés, az irtóztató fényesség, a csata az Ellenséggel… Jól emlékszel, amikor megérkeztek a közeli hegylánc csúcsai közt megbúvó bizarr építményhez. Most ismét felkapaszkodsz a meredek hegyi ösvényen, igaz, ezúttal egyedül. Wyhetrqaxx citadellája a legvisszataszítóbb mind közül. Egy fekete, kaptárszerű építmény, ami a sziklafalhoz tapad. Annak idején nem a főbejáraton kereszül jutottatok be, hátulról, egy szűk sziklaösvényen keresztül támadtatok. Tested azóta hatalmasat nőtt, óriási páncéloddal, fegyvereddel nem valószínű, hogy még most is be tudnál azon a járaton jutni, ezért nincs más lehetőséged, a főkapun próbálkozol. A citadella mellett kiégett energiakerítés maradványai hevernek, egykor torzszülötteket tartottak itt fogva - táplálékként a lord számára. A fattyak ugyan elkotródtak és elpusztultak, de a hely aurája nem lett kevésbé nyomasztó. A sötét, nem evilágból származó energia örökre megfertőzte itt a földet, átszőtte a falakat.
Odabent émelyítő sötétség és természetellenes hideg fogad. Hosszú ideje már, hogy ilyen sötétben kellett tájékozódnod, beletelik néhány percbe, amígy szemed teljesen hozzászokik. Mindenhol csontok, és ismeretlen rendeltetésű szerkezetek romjai. A hatalmas teremben több, ismeretlen fémből készült lépcső vezet fel a kör emelvényre, amelyen a Lord fészke foglal helyet. Ahogy közelebb érsz, látod, hogy az óriási, gubószerű építmény még mindig áraszt valami furcsa, zöldes sugárzást magából egészen halványan. Lassan megkerülöd az építményt. Életnek, vagyis az Ellenségre utalva, inkább "nem-életnek" nincs jele az építményen kívül. Bármennyire is nincs kedved hozzá, beljebb kell menned.
Ahogy belépsz a még sötétebb belső szentélybe, visszaemlékszel, hogy itt vívtátok a csatát Wyhetrqaxxszal. A második lord volt, aki elpusztult - vagyik akiről azt hittétek, hogy elpusztítottátok.
A terem távoli végéből neszezésre leszel figyelmes. Közelebb óvakodsz. A falakat ismerősnek tűnő nyálka borítja… Aztán meglátod a nyálkás bábokat is, nyüszögő, kétségbeesett orglingokat látsz, amelyeket mint a pók hálójába, teljesen befontak. A xenomorfok az Ellenség "csótányai", túlzottan elszaporodtak ahhoz, hogy könnyen ki lehessen irtani őket. Itt, egykori gazdájuk fészkében nyilván kiválóan érzik magukat. Fegyvert rántasz, miközben varázslatoddal lángra lobbantod a nyálkás hálót. Az orglingok felvisítanak, megkönnyebbülten, hogy véget érnek szenvedéseik. Csupa fog és karom xenók, az evolúció legtökéletesebb gyilkológépei szökkennek eléd nesztelenül. A fegyvered villámgyorsan mozog, közben igyekszel elkerülni a maró savat, amely a sebekből fröccsen elő. A harc örökkévalóságnak tűnik, de végül a támadók áradata elfogy. Hosszú ideig csak lihegve állsz ott, várva, hátha jön még egy, de nem. Az egyik, hálóból kiszabadult orgling még holtában is markol valamit - egy könyv vagy napló lehet, már ami megmaradt belőle. Majd odakint áttanulmányozod. Itt több keresnivalód nincs, láthatóan sem az Uralkodó, és szerencsére Wyhetrqaxx sincs itt. Elhagyod az épületet.