8. fejezet
l8.jpgAz elmúlt napokban sokat töprengtél a hordákon. Annak idején, amikor a négy sereg felvonult, hogy szembeszálljon az Ellenséggel, a galetkiket a képességeik alapján osztották be egy-egy csapatba. A fizikailag legerősebbek, a harcosok lettek a rubin horda tagjai. Ők voltak a legtöbben, de a háborúban, mivel az első vonalban harcoltak, is a legtöbb közülük halt meg. Az ő feladatuk volt, hogy a smaragd osztag fizikailag gyengébb, de komoly mágikus potenciállal bíró varázslóit megvédjék. A zafíroké volt a felderítői szerep: igazi túlélőművészek voltak, teljesen ismeretlen terepen is képesek voltak élelmet találni, elrejtőzni, nyomokat követni. A gyémánt horda katonáit mindhárom másik egységbe tartozók lenézték. Ők voltak a sereg gyilkolóművészei, a többiek által megsebesített Ellenség gyenge pontját keresték, és irigylésre méltó precizitással csaptak le rá - és ezért persze a babérokat is ők aratták le. A hordák közti vetélkedés, viszálykodás már a háború előtt is megvolt, de ez inkább afféle egészséges versengésnek számított. Az sosem volt kérdés, hogy akkor jól döntöttél-e, hogy melyik hordához csatlakoztál - hiszen a döntés nem a tiéd volt, képességeid alapján feljebbvalóid soroltak be. De most, amikor egyedül vagy, magadra utalva, nem mindegy, hogy melyik hordába tartozol, melyik horda tagjaként van a legnagyobb esélyed az életben maradásra. A lélekkufár beleültette a bogarat a füledbe: néhány héten belül tudni fog megfelelő mennyiségű őskőért bármilyen hordajelvényt szerezni neked. Márpedig a hordák szétszóródása óta semmi más alapján nem tudjátok eldönteni, ki hová tartozik. Nem mintha bármelyikőtök is hajlandó lenne megválni a jelvényétől - a horda nélküliek renegátok, szabad prédák, akárcsak a kóbor állatok, levadásszák őket lélekenergiájukért. Csak az Ősök tudhatják, a lélekkufár honnét tud hamis jelvényt szerezni…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License