84. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Csillagok és iszonyatos dübörgés.

Nem valami szerencsés párosítás, főleg, hogy csukott szemmel fekszel a földön. A csillagok akkor is ott táncoltak a szemed előtt, amikor az előbb megpróbáltál feltápászkodni, és most sem hagynak magadra, amikor visszazuhantál a fekhelyedre. A dübörgés koponyádon belül hallatszik. Nem segít, ha befogod a füledet.

Vannak reggelek, amikor nem igazán érdemes felkelni. És ez most nagyon is ilyen.

Ami pedig különösen kellemetlen, hogy amúgy kőkemény szervezetednek semmi oka sincsen arra, hogy ilyen tünetekkel lepjen meg napkeltekor. Tegnap este ugyanis nem öntöttél fel a garatra. Nem mulatoztál a többi végzetúrral és végzetes úrnővel.

Akkor meg miért döntött le a lábadról ez az iszonyatos másnaposság?

Hiszen tegnap csak egy korty kristálytiszta patakvizet ittál! Éhségedet a vadállatokból kinyert lélekenergiával ütötted el, ahogy az elmúlt napokban mindig. Olyan sok az állat, hogy a legtöbbjüknek nagylelkűen megkegyelmeztél. Hagytál bennük annyi energiát, hogy életben maradjanak. Azelőtt ebben a kegyben csupán a legyőzött végzeturak részesülhettek. Amióta Zarknod felébredt, azóta sokkal kényelmesebbé, egészen kellemesebbé vált az életetek.

Egészen ma reggelig.

Csukott szemmel feküdsz a földön. Kiszállt az erő belőled, kezed, lábad remeg, a gyomrod görcsöl, és koponyádban csak lassan, nagyon lassan csendesedik a dübörgés. Ha egy végzetúr rád találna, könnyedén elragadhatná értékes lélekenergiádat. Ha pedig valamelyik nagyobb ragadozót vezetné errefelé a balsors, akkor már nem is kéne aggódnod az olyan nagy kérdések miatt, hogy mi a helyzet Wyhetrqaxx-szal, vagy az Uralkodóval. És persze az Ellenség legújabb, nagyhatalmú bábjával, a császárral. Teljesen váratlan, kellemetlen helyzetben találod most magadat.

Te, a félelmetes végzetúr! Nagyon régen történt meg veled, hogy megijedtél valamitől.

Most azonban, amikor minden ésszerű ok nélkül, magatehetetlenül fekszel táborhelyeden, a kialudt tűz parazsa mellett, hirtelen elfog a rémület. Mi lesz, ha felbukkan egy ragadozó? Vagy egy falkányi dögevő? Mert ezek a kistermetű, undorító dögök is egyre veszélyesebbé váltak mostanában. Egyre jobban elszaporodtak, és egyre messzebbre kószálnak a hegyektől. Normális esetben semmi okod sem lenne arra, hogy tartsál tőlük, de így!

Nem tudod pontosan, mennyi ideje fekszel a sziklán. Amikor annyira lehalkult a zúgás a fejedben, hogy újra hallod környezeted hangjait, megpróbálod kinyitni a szemedet.

Ez nagy hiba volt.

A napfény olyan erővel csap le rád, mintha egy ellenséges horda bajnoka mért volna pörölycsapást fedetlen fejedre. Felüvöltesz a fájdalomtól.

Ez, ha lehet, még nagyobb hibának bizonyult.

Hörgésedet meghallotta valami. Hasra vergődsz, és mindkét kezedet a halántékodra szorítod. Hirtelen megváltoznak körülötted a hangok. Csak most vetted észre, hogy eddig csicseregtek a madarak. Most, amikor elhallgattak. A hirtelen beálló csendben jól hallod, hogy valami közeledik feléd.

Valami nagytestű dolog.

Valami, aminek a karmai hangosan koppannak a sziklán.

És ekkor megérzed egy állat bűzét.

Nem egy harcedzett végzetúr illatát, nem egy mitikus, más dimenzióból érkező szörnyszülött gyomorfacsaró bűzét, hanem egy egyszerű hétköznapi ragadozóét. Hallod, ahogy halkan morogva, lassan, óvatosan közeledik feléd. Tegnap ilyenkor nevetve szálltál volna szembe vele. Nem is olyan régen, amikor még húsodban tombolt a Fertőzés emésztő tüze, pillanatnyi gondolkodás nélkül a zsákmány torkának ugrottál volna. De most tehetetlen vagy!

Valóban?

Ez lenne a vég? Egy élet ilyen hirtelen, ilyen értelmetlenül érne véget? Hát nem tartogat neked semmi mást a Sors? Tegnap még erős vagy és legyőzhetetlen, most meg csak fetrengsz a kövön mint egy! Ki fog neked segíteni? Kire számíthatsz ebben a helyzetben?

Csukott szemmel is érzed, hogy valami eltakarja előtted a napot. A vadállat egyre hangosabban morog. Egyre erősebb a bűze is. Még nem éreztél hasonlót. Lehet, hogy ez a vég? Itt ér véget az életed?

Kezed ökölbe szorul, és megcsikordul a fogad.

Nem lehet. Egyszerűen nem lehet, hogy ilyen dicstelen módon haljál meg. Hogy meghaljál. Hiszen még annyi minden vár rád. Hiszen még nem tettél semmi olyat, amitől megváltozott volna a világ. Csak egy voltál a felszínre törő seregben. Szerencsés és ügyes harcos, aki életben maradt, aki megélte a nagy győzelmet. De nem lettél ünnepelt hős. Megtetted ugyan, ami tőled telik, de nem emelkedtél ki társaid, a többi végzetúr közül.

Még nem!

Szégyen lenne most meghalni. Szégyen lenne hagyni, hogy egy állat végezzen veled. Hiszen azzal te is lealacsonyodnál az állatok szintjére.

A ragadozó nagy hibát követett el, amikor eltakarta előtted a napot. Szemed elől eltűntek a csillagok. Véred dübörögve megindult, ahogy szívverésed felgyorsult. Kinyitod a szemedet, és lassan felemeled a fejedet.

Tekinteted végigsiklik a ragadozón. Alig néhány lépésre hatalmas termetű, torz, zömök humanoidra emlékeztető, fekete bundájú állat tornyosul előtted. Nagy, busa feje valamilyen kutyára hasonlít, de biztosan nem az. Hirtelen eszedbe jut egy gyermekkori emlék. Mélyen a hegy gyomrában játszottatok. Az egyik kislánynak hirtelen sikítva bukkant elő egy oldalsó járatból. Megsárgult, hatalmas csontokat talált odabent. Egy hatalmas agyarakkal teli állkapcsú, vicsorgó koponyát. Amikor odahívtatok néhány felnőttet, azok is megrémültek. Sokáig nem is mertetek azon a környéken játszani. Később aztán valaki elmesélte neked, hogy egy császári bölcs megvizsgálta a csontokat. Kiderült, azok sok tízezer éve hevertek a barlang sötétjében. A bölcs szerint egy genrath vérmedve maradványaira bukkantatok játék közben. Előtted most egy ilyen vérmedve áll.

Az állat kihúzza magát, szája kinyílik. Töredezett, sárga fogcsonkok bukkannak elő. A torkából előtörő bűz valósággal arcul csap. Beteges bűz. Ez az állat beteg! .

Sohasem voltál lassú, de most a harag villámgyorssá tesz. Egy beteg állattól rémültél meg! Te? Magad alá húzod a lábadat, majd elrugaszkodsz a szikláról. Mint egy ostromgép lövedéke, úgy vágódsz a vérmedve mellének. Az előbbi rosszulléted semmivé foszlott, mintha csak a benned tomboló harag és szégyenérzet kimosta volna ereidből a gyengeséget. A vérmedve legalább kétszer olyan magas lehetett mint egy galetki, a súlya pedig akár négy átlagember súlyát is kitette volna.

De te nem vagy átlagember! Oldalra csapsz két kezeddel, és félresöpröd a mancsait. Tőrnyi karmai éppen csak megkarcolják mellvérted oldalát. A vérmedve megpróbálja leharapni a fejedet, de tehetetlennek bizonyul, amikor a hóna alá nyúlva átöleled, és mocskos bundájába kapaszkodva iszonyatos erővel magadhoz húzod. Arcodat a pofájának szorítod, és elkezded oldalra nyomni a fejét. A fenevad rettenetesen erős. Ha nem szereztél volna olyan sok lélekenergiát az elmúlt napok során, talán még rád is veszélyes lehetett volna. De most egyforma erősek vagytok.

Nem látod, de érzed, ahogy felhők takarják el fent az égen a nap gyilkos sugarait. Elméd teljesen kitisztul, és ismét a magad ura vagy. A vérmedve megpróbálja karmával szétszaggatni a hátadat, de a kőkemény hátizmaidra feszülő vért ellenáll támadásának. Nyakizmaid megfeszülnek, ahogy ellenszegülsz az állat erejének. Undorító hab folyik végig az arcodon, amikor az állat megpróbálja hátranyomni a fejedet, hogy sárgás agyarait a nyakadba vágja.

Éhes az állat.

És te is éhes vagy.

Az egyik pillanatban még az életedért küzdöttél egy szörnyeteg ellen, a következőben viszont már két kézzel szorítottad magadhoz a zsákmányodat. Lassan elkezded kivenni a lélekenergiát a ragadozóból. A vérmedve azonnal megérzi a változást, állati ösztönei parancsára akkorát taszít rajtad, hogy majdnem elengeded. Ujjaid azonban olyan erővel markolják az oldalát, hogy körmöd átszakítja az bőrt, a zsírréteget és a húsába mar. Vér folyik a mocskos bundán. Az állat felvonyít, és menekülni próbálna, de nincs esélye. Vadállatként szorítod magadhoz, és most már téged is csak az ösztöneid vezetnek, ahogy átveszed belőle az életerő utolsó cseppjét is. Szerencsére közben senki sem látja az arcodat.

Szerencsére te sem látod az arcodat.

Felhördülsz, és elengeded a dögöt. Eltelve az újonnan nyert erővel a földre huppansz, és lihegve meredsz magad elé. Ezt most megúsztad, de csak kevesen múlott. Ha nem takarják el felhők a napot!

És azt sem tudod, hogy egyáltalán mitől lettél rosszul kora reggel!

Felállsz, és körülnézel.

A környező dombokon egyre több a zöld folt. Lent, a patakmederben most már jó lábnyi széles a vízfolyás. Odasietsz, és megmosakszol. A túlsó parton kisebb állatok tűnnek fel. Ahogy megpillantanak, rémülten elmenekülnek.

Összeszeded a holmidat, és felkészülsz az útra. Folytatod a járőrözést, és majd jelented a hordaparancsnokodnak, ha valami szokatlant tapasztalsz.

Könnyedén, elegáns mozgással futni kezdesz. Lépéseid alig hangosabbak a szél zúgásánál, pedig alig vagy könnyebb vagy kisebb mint a genrath vérmedve, aminek teteme most ott fekszik éjszakai pihenőhelyeden. Csak egy kicsit kell futnod, hogy elméd kellemes kábulatba merüljön. Tested magától mozog, acélnál is keményebb izmaid könnyedén visznek előre. Bár tekintetedet semmi sem kerüli el, elméd mégis szabadon tud kószálni. Felidézed magadban az ijedtség szörnyű pillanatát, amikor az előbb magatehetetlenül feküdtél, a halált várva. Annyira egyedül voltál. Nem volt kihez fohászkodnod segítségért. Senki sem állt melletted.

Ahogy könnyedén haladsz felfelé a domboldalon, hirtelen furcsa dolog jut az eszedbe. Odalent, a Hegy gyomrában gyermekkorodban néha elmentél a régi istenek romba dőlt templombarlangjai előtt. Amióta feljöttetek, azóta egyszer sem gondoltál a régi istenekre. Nem is hallottál róluk, sem a híveikről. Senki sem akart templomot vagy szentélyt építeni. Nincsenek híveik. Vajon mi történik az istenekkel, ha senki sem hisz már bennük?

Lehet, hogy meghaltak az ősi istenek?

De mert szép az idő, és jóllaktál az előbb, nincsen igazából kedved ilyesmivel foglalkozni. Futva elindulsz a távoli hegyek felé, és már cseppet sem érdekelnek a letűnt korok égi hatalmasságai.

Pedig talán eszedbe juthatott volna, hogy nagyon távoli őseid még magányosan sem voltak egyedül, mielőtt az Ellenség elől menekülve visszabújtak volna a föld méhébe.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License