90. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

A Borzalom Szíve.

Két hete még fogalmad sem lehetett arról, mit is takar ez a különös, cseppet sem barátságos hangzású név. Igaz, két hete még egészen más dolgok kötöttek le. Például tizenkét lábnyi mágikus lánc. A saját hordád tartott rabságban. Azt hitték, valamilyen idegen dimenzióból érkező szörnyeteg fészkelte be magát az elmédbe. Majdnem elégettek. Elevenen.

De szerencsére a barátaid megmentettek. Nem mintha tudtál volna a létezésükről, de akkor is eljöttek érted, és kimentettek a halálos csapdából. Utána pedig olyan ajánlatot tettek neked, amit nem lehetett visszautasítani.

Mindezek következtében most itt állsz, véres fegyverrel a kezedben a lángoló falu közepén, és próbálod kitalálni, hogyan tovább.

Ez már a harmadik orgling falu, amit a kincsszerző expedíciód során új barátaiddal, a titokzatos Szent tanítványaival elpusztítottatok. Az ellenség kemény küzdött ellenetek. Nem kért, és nem adott kegyelmet. Az apró kis lények a sarokba szorított mérges szilmillek elszántságával harcolt. Néha nőstényeik és kölykeik is fegyvert ragadtak, hogy végezzenek legalább egy-egy végzetúrral. Társaid gyíkoknak vagy férgeknek hívják őket. Van, aki a bőrükből készített övet vagy kesztyűt magának. Itt, a Szent zászlaja alatt nem tűnt szerencsésnek azt felemlegetni, hogy egykor ti is ugyanúgy a mélyben éltetek mint ők. Hogy az Ellenség miatt egyformán szenvednetek kellett.

Cseppet sem tűnt szerencsésnek.

Új társaid között ugyanis akadtak olyanok is, akik azzal kérkedtek, hogy ők a galetkikeket is csak állatnak tartják. És ha majd eljön a nap, őket is úgy fogják pusztítani, mint most az egykori felszín alatti szolganép tagjait. Már a puszta gondolattól is megborzongtál.

Viszont amióta kiszabadultál, nem nagyon éhezel. Ellentétben új társaiddal, te nem szívod el a legyőzöttek minden lélekenergiáját, de csak idő kérdése, hogy mikor kell majd szabad galetkik ellen harcolnotok. Akkor pedig igen könnyen lelepleződhetsz, mert még saját hordaparancsnokod kedvéért sem lennél hajlandó kiszívni tehetetlen áldozatok életerejét. Az, hogy szinte minden más lénynél erősebb és keményebb lettél, számodra nem jelenti azt, hogy mindenkit le kell gyilkolnod.

Aki fegyverrel száll szembe veled, az lehet, hogy meghal. De a legyőzött ellenséget nem gyötröd, és nem falod fel. Különösen nem a nőstényeket és a kölköket

Amikor kiszabadítottak, hamarosan a Szent előtt találtad magadat. Az alacsony termetű, hosszú ősz szakállú végzetúr hófehér köntöst, mellényt és turbánt viselt. Körülötte hatalmas termetű végzeturak és iszonyatosan fenyegető, ragadozó nagymacskára emlékeztető pillantású végzetúrnők álltak. Látszott rajtuk, egy rossz mozdulatod elég, hogy felkoncoljanak.

A Szent barátságosan fogadott. Kristályba zárt lélekenergiával kínált, és saját kezűleg kötött fehér kendőt a nyakadba.

- A testvériség acélgyűrűjét majd akkor kapod meg, ha tetteid alapján mindenki láthatja, hogy igaz testvérünk vagy - jelentette ki, és fejével az egyik mellette álló végzetúr felé biccentett.

- Mester! - kiáltott fel az óriás, és féltérdre ereszkedett. - Bocsáss meg, de szerintem hibát követünk el. Ne bízzunk benne. Ez a fickó kém lehet. Öljük meg, és vegyük el a lélekenergiáját.

- Látod, barátom - nézett most rád a Szent -, az életed még az igazság mérlegének serpenyőjében pihen. Kérlek, mondj el mindent. Győzd meg tiszta szándékodról Kríszisz mestert, akiről kitalálhatod, hogy ő véd meg minket rossz akaratú, sötétben bolyongó testvéreink cselszövéseitől!

A Szent leült fehér márványból faragott trónjára, és figyelmesen hallgatta, ahogy Krísziszt és társait győzködöd. Amikor néha közbeszólt, mindig udvarias és kedvességtől valósággal csepegő hangon szólt hozzátok. Emberei végül úgy döntöttek, hogy életben hagynak.

Egyenlőre.

Nem kételkedtél abban, hogy Krísziszt nem tudtad meggyőzni. Érzi, hogy felderítő vagy. Ez a végzetúr halálos ellenséged, bárhogy is mosolyog most az ura előtt.

Aznap este már a Szent táborában aludtál. Nagyon szokatlan érzés volt ilyen sok végzetúr között lenni. Ha ezek egymás torkának ugrottak volna, akkor abból olyan vortexek robbanhatnak ki, amelyek hatását még elképzelni s nehéz lett volna. Ám a különféle hordákból származó hitehagyottak szemmel láthatóan jól kijöttek egymással. És cseppet sem tűntek éhesnek.

Azóta velük vadászol. A zsákmány nem más, mint az errefele élő rengeteg galetki. Hogy honnan kerültek ide? Biztos, hogy nem a te Hegyed alatti tárnákból. Érthetetlen nyelven karattyolnak.

Amikor elnyerted a gyűrűt, a Szent maga elé hivatott.

- Amikor egy testvérünk eljut erre szintre, kívánhat valamit. És én teljesítem a kívánságát. Mivel jutalmazzam meg odaadásodat?

- Mester, egy orgling falut keresek. A közelben egy éjfatty lakótornya magasodik. Hegyes, fogakra emlékeztető sziklák gyűrűjében, egy mély völgyben fekszik. Ha tudnál segíteni!

Hatalmasat villant a szeme, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Megparancsolta, hogy hozzák oda az Örök Szemet, azt az ősi, mágikus berendezést, amivel mindent meg lehet találni, mindent, az Ég alatt.

Sajnos azonban azon a ponton az események nem várt fordulatot vettek. Ennek következtében neked iszonykeltőkkel és mutáns gladiátorokkal kellett megküzdened, majd egy expedíció élén el kellett indulnod, hogy megkeresd a Borzalom Szívét.

Amiről még most sem tudod pontosan, hogy micsoda. Egy személy? Egy misztikus tárgy? Vagy egy birodalom neve? Vagy mindegyik egyszerre?

Itt, a halottak között állva megint hiába vársz válaszra. Esetleg, ha rá tudnád venni a többi végzeturat, hogy ne öljék meg azonnal a foglyaitokat?

Talán a következő faluban több szerencséd lesz…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License