91. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Szorul a hurok a nyakad körül.

Valahogy tudatni kellene a hordáddal, mit sikerült megtudnod eddig. Fogalmad sincs azonban arról, hogyan léphetnél kapcsolatba Uriással. Kríszisz fehér kendős besúgói állandóan ott vannak a nyomodban. Szinte egy pillanatig sem lehetsz egyedül. Pedig már azt hitted, hogy kivágtad magadat a bajból.

Amikor kérésedre a Szent előhozatta az Örök Szemet, még csak nem is sejtetted, hogy a következő pillanatban majd az életedért kell küzdened. A tanítványok vezetője a hófehér asztalra fektette a szemfájdító rúnákkal díszített, rendkívül finoman megmunkált tárgyat. Zavarba jöttél, mert ehhez hasonló mintákat utoljára Wyhetrqaxx citadellájában láttál. Már, ha jól emlékszel

- Tedd rá a kezedet, csukd be szemedet, és képzeld magad elé az orgling falut.

Így tettél, bár kicsit zavarba jöttél, hiszen a saját szemeddel sohasem láttad azt a helyet, ahol néped egyik legnagyobb ellensége tanyázik. Már ha sejtésed igaznak bizonyult. Ennek ellenére alkalmaztad a Hegy mélyében tanult összpontosító technikákat, és lassan, árnyalatról-árnyalatra megteremtetted a keresett falu képét. Alacsony orgling veremházak jelentek meg előtted. Terméskőből rakott, tőzegtetős ólak, tövises ágakból jól-rosszul összerakatott kerítések, és középen egy nagyobb, jobban kidolgozott építmény. A gerendákból ácsolt zömök toronyból vastag kötélen fényes fémkorong lógott. Egy díszes lepelbe öltözött orgling állt előtte. Két karját a magasba emelte, és az ég felé nézett. Mögötte megvetett fajtájának tagjai feküdtek a földön.

Mi a csudát művelhetnek? És miért egy ilyen kép jelen meg előtted?

- Nagyon jó! - hallottad meg a Szent hangját. - Most pedig az Örök Szem meg fogja mutatni neked, hogyan juthatsz el oda, ahová a szíved kívánkozik. Ahol beteljesítheted a végzeted

Kinyitottad a szemedet, és a készülékre néztél. A rúnák ragyogása füstössé vált, és fényüket elnyomta a fényesre csiszolt bronzba és csontba ültetett drágakövek izzása.

Abban a pillanatban azonban csattanás hallatszott a szemközti, sűrű erdővel borított domb felől. Valami süvítve átszelte a levegőt, majd hatalmas robbanás kíséretében bevágódott a tanítványok táborába. A Szent háta mögött azonnal lángra lobbant a patyolatfehér díszsátor. Újabb csattanások, és újabb süvítő hang hallatszott. Fegyvert rántottál, és hangok forrása felé fordultál. A szemed sarkából még éppen észrevetted, hogy most a másik domb irányából emelkedik a magasba a fák közül egy jókora olajoskorsóra emlékeztető valami. A korsó fekete füstcsíkot húzva maga után a tanítványok közé zuhant. Jó páran lángba borultak, ahogy rájuk fröccsent a lángoló olaj. Orrodat a pokolkén jellegzetes bűze csapta meg.

- Iszonyatkeltők! - kiáltotta valaki, és kardjával a trópusi erdő pereme felé mutatott. - Támadnak!

- Lehetetlen! - próbálta meg valaki más túlharsogni a pokoli zűrzavart, a haldoklók és a sebesültek üvöltését. - Ezek katapultok vagy balliszták! Azoknak a férgeknek nincsen tüzérségük!

A Szent felé fordultál, de ő már nem volt sehol. Testőreivel együtt eltűnt, és csak akkor bukkant elő, amikor a végzeturaknak sikerült visszaverniük a váratlan, és sok halálos áldozattal járó támadást. A fehér öltözéket viselő, idős végzetúr szomorúan nézett rád a darabokra tört Örök Szem mellett állva. A gépezetből csak kiégett roncsok maradtak.

- Ne ess kétségbe, NÉV, mindenképpen teljesíteni fogom az ígéretem. Újjáépítem az Örök Szemet. Ehhez azonban szükségem lesz a segítségedre.

A pontos feladatodat másnap reggel ismertette a Szent egyik alvezére. Két tucatnyi végzetúr élén büntető expedíciót kellett indítanod az északi hegyek orglingjai, az iszonyatkeltők feltételezett bűntársai ellen. Valahol ők rejtegetik a Borzalom Szíve nevű hatalmas gyémántot, amivel ki lehetne cserélni az Örök Szem összetört, megszenesedett alkotóelemeit. A romokban heverő tábort magatok mögött hagyva gyorsan elindultatok. Elnyelt benneteket a végtelen vadon. Útközben mindenki egyedül haladt, egyedül vadászott, csak akkor gyűltetek össze, ha valamelyik felderítő rábukkant egy mit sem sejtő, védtelen falura.

A Borzalom Szíve azonban sokáig rejtve maradt előled. Csak nemrég sikerült valami közelebbit megtudnod róla. Például azt, hogy amit keresel, az nem is egy drágakő. Hanem egy személy. Vagy inkább egy tartomány? Egy erős hadúr magánbirtoka valahol a hegyek és az erdő mélyén?

Most itt lapulsz egy szikla tetején, és a mélyben rejtőző orgling falut figyeled. Fehér kendős társaidat sikerült leráznod, így talán tudsz majd beszélni a helybeliekkel, mielőtt a fanatikus tanítványok mindenkit lemészárolnának.

De nem!

Hátad mögül halk füttyszó hallatszik. Valamelyik tanítvány most is titokban figyel. Akkor pedig ismét vérfürdő vár rátok. Dühösen összeszorítod a fogadat, és várod, hogy gyűlölt társaid megérkezzenek, és elkezdődjön a szokásos kegyetlenkedés.

Annyira gyűlölöd őket…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License