92. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Veszélyes ingoványban jársz.

Egy rossz lépés és véged. Nem csoda, hogy éjszakánként nyugtalanul alszol, és a legkisebb neszre is felriadsz álmodból. Ez persze nem annyira nagy baj, mert amikor igazán mélyen alszol, akkor álmodban újra- és újra meghallod azt a két furcsa, beteges hangot. Azokat a hangokat, amelyek új kalandod legeleje óta kínoznak. És ezzel nem vagy egyedül. A körülötted lévő végzeturak közül jó páran panaszkodnak valami hasonlóra. Akik pedig befogják a szájukat, azokon is látszik, hogy nem ismeretlen számukra ez a furcsa, éjszakai fenyegetés. A Szent varázslatos ereje ezek szerint nem védi meg a tanítványait.

Mintha két, ellentétes erő munkálkodna elmétekben. Az egyik nyugalomra, békességre int. A másik viszont szítja bennetek a haragot

és a dühöt. Az erdei vadállatok viselkedése azt mutatja, hogy a különös, nemrégiben érezhetővé vált erők rájuk is hatással vannak. Persze lehet, hogy csak a mind gyakoribb esőzések miatt vadulnak meg.

Sajnos te nem érsz rá ezekről a furcsaságokról töprengeni. Életveszélyes helyzetben vagy. Halálos ellenségek vesznek körül, és minden pillanatban meg kell játszanod magadat. Úgy kell tenned, mintha te is a Szent engedelmes híve lennél, nem pedig dicsőséges hordád felderítője. Olyan hírszerző, aki nem retten meg a halálos fenyegetéstől sem, csak hogy kiderítse az igazat a tanítványok különös közösségéről.

Akad azonban egy dolog, amire nem számítottál. Miközben a Szent megbízásából a távoli, erdős hegyek között keresed a Borzalom Szívét, és pusztítod a meglepő módon elszaporodott orglingok közösségeit, nincs alkalmad arra, hogy jelentést tegyél megbízóidnak.

Mi van akkor, ha ők azt hiszik, hogy te átálltál az ellenség oldalára? Hogy azért nem keresed őket, mert a Szent állandó zsolozsmázása kimosta az elmédet? Ha már nem bíznak benned, és aláírták a halálos ítéletedet?

Nem kellene komolyan elgondolkozni azon, amit a Szent ígér? Nem lenne neked jobb, ha teljes odaadással szolgálnád a fehér kendős végzeturak vezetőjét? Hiszen annyi széppel kecsegtet! Az ezeréves birodalommal, amelynek ti, teljhatalmú végzeturak lesztek a fejedelmei! Gazdagság és dicsőség vár rátok!

Megőrjítenek a kételyek!

Csak akkor vagy a régi, magabiztos önmagad, amikor vadászol. Ellentétben társaiddal, te nem a szinte védtelen orglingokat sanyargatod, hanem a hegyek és az erdők ragadozóit üldözöd. Valamiért úgy érzed, hogy ízletesebb a belőlük kinyert lélekenergia. Amíg harcolsz, amíg táplálkozol, addig nem érzel kételyt.

Az utolsó büntetőexpedíció után rengeteg orgling rabszolgát hajtva magatok előtt, visszatértetek a Szent központi táborába. A környező barlangokban őrzitek nyomorúságos foglyaitokat. Hogy mi célból, azt nem kötötték az orrodra. A mozgalom vezetője nem volt ott, így te kihasználtad az alkalmat, és azzal az ürüggyel, hogy vadászni mész, egyedül indultál el a hegyek közé. Úgy érzed, jó az esélye annak, hogy sikerült leráznod Kríszisz nagyúr kémeit és besúgóit. Végre fellélegezhettél, és gondtalanul vadászhattál a mind magasabb fák árnyékában.

Jókedved azonban egy pillanat alatt semmivé foszlott, amikor megpillantottad a lélekkufárt. A kereskedő galetki és orgling szolgái elkeseredetten harcoltak a vadul üvöltöző, rozsdás, de igencsak élesnek látszó fegyvereket lengető mutáns gladiátorok ellen. Az eltorzult testű támadók még fegyvertelenül is félelmetes ellenfélnek bizonyulhattak volna. Csonttöviseik, páncélkesztyűre emlékeztető szaruval borított, bütykös öklük egymás után végzett a szolgákkal. Egy pillanatnyi habozás után a lélekkufár segítségére siettél.

Mint minden jó cselekedet, nemsokára ez is elnyerte méltó büntetését.

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License