94. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Jutalom vagy büntetés?

A Szent egyik alvezére előtt állsz. Az alacsony termetű végzetúrő közelében már az első találkozásotokkor is rosszul érezted magadat. Azt beszélték róla, hogy ő a testvériség vezetőjének a jobb keze, és ha a Szenttel valami szörnyűség történne, akkor ő venné át a tanítványok irányítását. Egy dolog viszont mellette szól: biztos lehetsz abban, hogy ki nem állhatja Kríszisz nagyurat, a tanítványok kémfőnökét. Kríszisz megfogadta, hogy megöl, és biztosra veszi, hogy te a NÉV horda kémje vagy.

Sajnos, teljesen igaza van.

- Gratulálok NÉV - néz mélyen a szemedbe a végzetúrnő. - Fontos dolgokat tudtál meg az ellenségeinkről. Hálásak vagyunk neked, és ne hidd, hogy a feladat, amit most kapsz, büntetés lenne.

- Értem - feleled, pedig igazából fogalmad sincs róla, miről beszélhet.

Csak nem rég számoltál be a legutóbbi felderítőutad eredményeiről. A hegyek között megismert szabad és vad galetkik segítségével eljutottál a Borzalom Szívébe. Az erdő gyermekei így nevezik azt a távoli, apró birodalmat, ahonnan rajtad kívül még egyetlen végzetúr sem tért vissza.

A halál földje.

- Vissza kell menned oda, hogy megöld Karcot, a Borzalom Szívét. Ha ő meghal, akkor összeomlik az ellenállás, és könnyedén kiterjeszthetjük uralmunkat azokra hegyekre is.

- Ha tudtátok, hogy micsoda és merre található a Borzalom Szíve, akkor miért nem mondtátok el? - kiáltasz fel dühösen.

A végzetúrnő egyik szemöldöke a magasba emelkedik. Nem szokott hozzá, hogy üvöltöznek vele. Arckifejezése azonban továbbra is semmitmondó marad.

- Azokat a hegyeket ősi, kifinomult, de elképzelhetetlenül erős mágikus védelem övezi. Nem lehet erővel áttörni. Csak bizonyos személyeket enged be. Nem tudjuk miért, nem értjük, hogyan működik. Elképzelheted, mennyire dühít ez minket. Rengeteg felderítőt küldtünk oda. Legtöbbjük semmit sem talált vagy elpusztult. A határvidéken hemzsegnek a szörnyetegek és a könyörtelen, emberevő galetki hordák. Ha azonban valaki öntudatlanul ráhangolódik a hegyek mágiájára, az nagy ritkán átjuthat a védelmen, és ellátogathat a titkos völgyekbe. Ha megmondjuk, mit kell keresni, sohasem találod meg.

- Azt hittem, hogy egy hatalmas drágakőért kell oda mennem.

- Így igaz. Ismét bemész, megszerzed a drágakövet, a Mester beépíti az Örök Szembe, és megmutatja neked azt, amit látni akarsz. Közben pedig megölöd Karcot, a terület urát, a kő jelenlegi gazdáját. A kő mágikusan rá van hangolva az urára. Ha Karc életben marad, nem tudod felhasználni a gyémántot.

- Még mindig nem mondtál el mindent. Ha győzni akarok, többet kell tudnom az ellenségről.

- Nos legyen. De amit elmondok, az titok. Nem tudhatja meg senki sem, még a tanítványok sem. Éppen ezért kell neked visszamenned a Szívbe. Karc valamikor a Szent egyik leghatalmasabb erejű tanítványa volt. Az első és az egyetlen, aki szembefordult a Mesterrel. És életben maradt… Odafigyelünk arra, hogy a hitehagyottak megbánják az eretnekségüket. Előtte Karc egymás után foglalta el a hegyek völgyeit és a titkos barlangokat. Amikor szakadni kezdett az égből jövő víz, és visszatértek az erdők, őt ez sem zavarta meg, pedig számos végzeturat veszítettünk, miközben megpróbáltunk alkalmazkodni az új körülményekhez. Aztán egyszer csak nem jött vissza. És azok sem, akiket utána küldtünk. A legnagyobb harcosok, a legügyesebb fürkészek sem. Karc ma már az ellenségünk. Egy felpuffadt, eltorzult szörnyeteg. Talán az Ellenség bábja

- És azt akarod, hogy visszamenjek, és a saját birodalma szívében végezzek vele?

Amikor a végzetúrnő elbocsátott, még egy pillanatra megállított a kerek parancsnoki nemezsátor ajtajában.

- NÉV, még tudnod kell, hogy előtted az egyik legerősebb, harcedzett, telesen megbízhatónak tartott végzeturat küldtük Karc ellen.

- Meghalt?

- Nem. Sokkal rosszabb. Átállt az ellenség oldalára…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License