99. fejezet

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Két bestia…

Eljött hát a bosszú rég várt pillanata. Utolérted a mutáns gladiátorok rettenetes menetoszlopát. Éppen időben, mert a hatalmas barlang mélyében már javában tombolt a harc. A gladiátorok, akárcsak sok napi járóföldnyire a hátad mögött a Szent pribékjei, igyekeztek eleven elfogni minél több galetkit. Az előző nap, vadászat közben jutottál el arra a helyre, ahol a gladiátorok elhagyott gyűjtőtábora volt. Ugyanolyan holttestekkel teli vermeket, őrtornyokat és tüskés ágakból növesztett, eleven karámokat találtál, mint a Szent főhadiszállásán. Most már nem kételkedsz abban, hogy ugyanaz az erő mozgatja a tanítványokat, mint az erdei pusztítókat.

Majd ma megpróbálod kiszedni valakiből, hogy mi az egész összeesküvés oka.

Most óvatosan megközelíted a gladiátorok ideiglenes táborhelyét. Nem is igazi tábor ez, csupán megálltak, és néhányan itt őrzik szerencsétlen foglyaikat, míg a többiek lecsaptak a barlang szájánál fekvő falura. A megviselt galetkik a tisztás közepén összebújva fekszenek a sárban. Testük melegével próbálják megoltalmazni kicsinyeiket. Csupán véres rongydarabok védik őket a szakadatlanul hulló égi víz elől. Mocskosak, halálosan kimerültek. Amikor felőlük fúj a szél, megérzed a betegség, a rengeteg élősködő féreg és a mélységes kétségbeesés szagát.

Segítened kell, segíteni fogsz.

Felszerelésed nagy részét lerakod egy sziklakiszögellés alá. Néhány nagyobb levéllel eltakarod holmijaidat, majd nesztelenül a folyó partjára sietsz. A víz a barlang felől folyik, és elég mély ahhoz, hogy eltakarjon. Az ég víz olyan sok sarat és földet mosott bele, hogy a patak sötét és zavaros lett. Tökéletes hely egy ragadozónak.

Tökéletes hely neked.

Az őr háttal áll, és a csatazaj irányába bámul, amikor kiemelkedsz e háta mögött. Csak kicsivel gyengébb mint te, de váratlanul lecsapva rá, könnyedén berántod a vízbe. Fejét olyan erővel csapod a meder szélén fekvő egyik kődarabhoz, hogy azonnal elájul. Egy perc a víz alatt, és már halott. Miközben lenyomod, kiveszel belőle egy nagy adag energiát. Belsődben a bestia azonnal felébred. Úgy dorombol mint egy elégedett nagymacska.

A másik őr sem veszi észre, ahogy mögé kerülsz. Egy suhintás fegyvereddel, és lemetszett feje a sáros földre hullik. Megragadod holttestét, és lassan, csendben leengeded a talajra. Szinte fekete vére téged is sötétre fest, miközben öntudatlanul táplálkozol.

A többi őr még mindig nem vett észre, viszont a foglyok már tudják, hogy itt vagy. Tucatnyi szempár figyel rá. Némelyik reménykedve, mások iszonyattal.

Füled mellett egy nyílpuska lövedéke süvít el. Kékes fényű, mágiabűzű füstöt hagy maga után.

Észrevettek.

Felüvöltesz, és a lefejezett őr tetemét a magasba emeled. Csatakiáltásodtól szinte megremegnek a fák. A hullát a foglyokat körbevevő tüskés karámra dobod. A halott gladiátor átszakítja a kerítést. Zöldes mágikus kisülés villan. A foglyok köré szőtt őrzővarázslat semmivé foszlik.

Két gladiátor támad rád. Egy vágás, egy taszítás és két kegyelemdöfés. Nincs időd táplálkoznod, jön a többi. A bestia csalódottan felüvölt elmédben. Enni akar. Körülötted a foglyok egy része kijött a karámból. Felragadták a halottak fegyvereit, és a többi őr ellen fordultak. Ököllel véres melledre csapsz, majd a csatazaj irányába mutatsz. A legmagasabb galetki bólint, és érthetetlen nyelvén, hadonászva kiabálni kezd a többieknek.

A következő pillanatban egy nagy csapat vadember élén rohansz megmenteni a barlangfalu lakit. A bestia elégedetten morog. Élvezi, hogy vezér lettél.

Ha csak átmenetileg is…

< Előző fejezet Legenda Következő fejezet >

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License