Mennyei Démonok I.

737-es kaland

hid.jpg

A lábaid előtt ott volt a híd. Erős kötelekből font szerkezet, melybe vastag edzett fából készült padlózat volt beleszőve. A kanyon melyet átívelt kb. 50 lépés széles lehetett. Úticélod már nincs messze a túloldalon. Habozás nélkül rálépsz a hídra, és magabiztosan elindulsz. Félúton megállsz, és az alattad lévő 10 embernyi mélységben lassan hömpölygő folyóra tekintesz. Nem volt igazi folyó, nem víz alkotta. Valami matt fekete massza volt az. Aztán ráeszmélsz, hogy valami nincs rendjén. Síri csend volt. Semmilyen nesz, zaj, zörej nem hallatszott. Se madárcsicsergés, szellő vagy szél zúgása, fák leveleinek halk súrlódása, állatok neszezése vagy a szokásos zubogása egy átlagos folyónak. Semmi. Csendben vetsz még egy pillantást a sötét masszára, és már indulnál tovább, ekkor észreveszel valamit ami megállít. Alattad a sötét folyamban két óriási szem formálódott, egy fenyegető bíborvörös szempár. Egy pillanattal később két éjfekete csáp csapódik ki a folyamból és elérik a lábfejeid. Mintha önálló életre kelt volna, körbefollya a lábaid, és gyorsuló iramban elindul felfelé. Sem a lábad, sem a kezeid nem mozdulnak, mintha lebénultak volna. A nyers pánik uralkodik el rajtad. A massza eléri a nyakad, bekúszik lassan az orrodba, a torz ordításba meredt szádba, a füleidbe és végül beborítja a szemeid. Minden elsötétült.
Félelem. Zuhanás. A végső belenyugvás az elkerülhetetlenbe.

Ordítva ébredsz. Iszonyú fáradtság járja át minden porcikád. És fájdalom, sajgó, égető fájdalom.
- Magához tért végre. - hallod az ágyad mellől. Lassan odafordulsz. Nehezen megy. Egy végzetúrnő és egy végzetúr áll két karnyújtásnyira tőled. Mindkettő nagyhatalmú varázserővel bír. Smaragdok! Akkor nyilván az erődítményükben vagy.
De hogy és mikor kerültél ide? És főképpen miért? Nem tudod. Nem bírsz visszaemlékezni. Nem megy.
A nő odafordul a mellette állóhoz:
- Szólj mindenkinek, hogy magához tért. 2 óra múlva legyenek az Akadémia nagytermében. Kihallgatjuk.
- Meg kellene ölnünk!
- Nem Laze. Azok után ami történt, a lehető legtöbbet meg kell tudnunk róla. Mindent.
A távozó végzetúr gyilkos pillantást vetett Rád.
Vajon mi történhetett? Megpróbáltad kinyitni a szád, hogy megkérdezd, de csillagokat láttál a fájdalomtól.
- Ne erőlködj. Csoda, hogy életben vagy. Találtunk még egy gyógyitalt a zsákodban, idd meg. Aztán pihenj. 2 óra múlva pedig mindent elmondasz nekünk.

1. próba: gyógyital

magustorony.jpg

Az italtól új erőre kapsz, a szemed láttára tűnik el néhány seb a karjaidról.
- És most jól figyelj rám! - szólal meg szigorúan a végzetúrnő. - Linának hívnak, az egyik vezetője vagyok a szövetségünknek. 2 óra múlva meghallgatjuk a mondanivalód. És ajánlom, hogy elfogadható érveid legyenek mindazzal kapcsolatban, ami tegnap történt. Igen, másfél napig voltál eszméletlen, mielőtt megkérdeznéd. Ugyanis az életed egy hajszálon múlik. Ha megpróbálsz félrevezetni minket, ha csak a gyanúja is felmerül, hogy hazudsz, nemcsak a lélekenergiád vesszük, hanem meg fogunk ölni.
Ez utóbbit vészjóslóan hideg tekintettel mondta.
- Minden homályos. Sötétben tapogatózom. Nem emlékszem szinte semmire. Képek, hangok, villanások. Szagok. - gondterhelten sóhajtasz.

2 óra múlva nyílt az ajtó. 3 végzetúr lépett be.
- Most velünk jössz - szólal meg az egyik. Komor, mogorva, fáradt arcok.
Elindultok az Akadémia óriási épülete felé. Az erődítmény északi oldalán van. Lassan vágtok át a főtéren, nehezen mozogsz, habár gyorsan regenerálódsz az italnak köszönhetően.
Körbepillantasz. Az erődítmény hatalmas. A magas, vaskos falakon körben jókora őrtornyok vigyáznak, mind eltörpülnek a csillogó Mágustorony égbeszökő alakja mellett, mely előtted magasodik szikrázva a koradélutáni napsütésben. Körbe a falakon, az őrhelyeken és őrtornyokban illetve a főbejárat közelében egyetlen végzeturat sem látsz. Viszont mindenhol ott rostokolnak, fekszenek, vigyáznak a követőik, a beidomított teremtmények. Különös, biztos, hogy nem ez a megszokott rend.
Beértek az Akadémia nagytermébe. Amint belépsz a terembe az egyik végzetúrnő feléd lendül:
- Silvoya hagyd! - hallod többfelöl is, de már késő. Akkorra pofont kever le, miután hasba rúgott, hogy hirtelen elsötétül minden előtted.
- Rohadék! A hűséges és egyetlen Kristálytündérem miattad pusztult el tegnap előtt!
A többiek visszahúzzák.

2. próba: szerencse

akademia.jpg

Kicsit megkönnyebbülsz, hogy senki más nem támadt rád komolyabban. Szerencséd van, gondolod.
Lina és két másik végzetúr áll a szövetség teljes tagságával megtöltött terem túlvégében. Odavezetnek.
- Ők ketten Senkise és Bloodbowl - mondja Lina - mi vagyunk a vezetői a szövetségnek. És most beszélj!
- Mondj el mindent - néz a szemedbe Senkise.
Minden tekintet Rád szegeződik.
Emlékezned kell, koncentrálnod és a homályos emlékezetedből felvillanó képeket össze kell raknod!

3. próba: tudatturbó

kard.jpg

- Rendben - szólalsz meg - minden amit most elmondok igaz. Már amire emlékszem. Megölhettek, ha akartok, de csak ennyi emlékképem van.
Egy Lélekkufártól kaptam egy tippet egy barlangról és abban esetleges kincsekről, többek között Lélekgyémántokról. Megtaláltam a barlangot, persze nem találtam semmit, kivéve egy Manapuffancs kolóniát. Egy élmény volt a találkozás mondanom sem kell. Persze eltévedtem. Legalább 1 napi kóborlás után egy ősrégi, ismeretlen rúnákkal és jelekkel borított ajtóra bukkantam. Két szobor fogta közre. Amint közelebb mentem, kiderült, hogy nem szobrok voltak, hanem kőtrollok. Amint a második is porrá omlott, az ajtó kinyílt magától. Beléptem. Valamiféle teleportkapu lehetett, mert egy völgy bejáratában találtam magam.
Sziklás és kopár volt a völgy. Elvétve volt csak pár csenevész bokor, semmi erdő vagy fa. Kies táj. Négy ökölbe szorított kéz alakú hegycsúcs határolta…
Ekkor Bloodbowl mögül egy öreg, méregzöld csuklyás végzetúr lépett elő:
- Minden részletet alaposan! - kiált rád izgatottan - Beszélj!
- Lemásztam a völgybe, hogy felderítsem. Óvatosan haladtam előre egy sziklafal mellett, amikor egy tőr zuhant le mellém a semmiből. A következő pillanatban egy test csapódott mellé, majd hangos robajjal több tonnányi sziklatömb és kőgörgeteg érkezett meg ráadásként. Ekkor hátrálni kezdtem, mert ha ezek után valami még nagyobb érkezik, akkor bajban leszek. De ezzel vége volt. Visszamentem, hogy megkeressem a tőrt és a hullát, már ami megmaradt belőle. A tőr markolatig fúródott a sziklába. Óvatosan közelítettem meg, mert körülötte már egy lépésnyi sugarú körben a szikla szemkápráztató fénnyel villogott, izzott és lüktetett. A teremtménynek csak az egyik keze lógott ki a sziklahalom alól. Három karmos ujja volt. Egy tetoválás volt az alkarján, egy rúna, ami ugyanúgy izzott, mint a tőr körül a szikla. Nem hagyhattam ott a tőrt!! Nyilvánvalóan igen nagy mágikus hatalommal bírt. Megmarkoltam és kihúztam.
Innen már egyre kevesebbre emlékszem, csupán képekre, villanásokra:
Kezemben a tőr. Az izzó tetoválás eltűnt a halott karjáról. Az enyémen van. Mászok felfelé a sziklafalon. Egy barlang. Egyre beljebb megyek. Hideg van. Egy Földelementál áll előttem. Belevágom a tőrt. Egy kör alakú terem. Körben szobrok. Egy ajtó. Kinyitom. Belépek.
- Minden istenekre! Átment az ajtón! - kiállt fel az öreg - Tovább! - lép közelebb.
Egyre nehezebben tudsz koncentrálni. Remegni kezdesz. Izzadsz. Mintha a tested újra átélné a megpróbáltatásokat.

4. próba: életpont

vegzetur.jpg

Minden erődet összeszedve folytatod.
- Innen már nem is tudom… Sötétség. Kapuk. Izzó gömb. Hőség. Harc. Csaták. Rengeteg vér. Vérvörös szempár. Fájdalom. Izzó szemek. Valamit megragadok. Magához vonz. Sötétség… És itt vagyok. Ennyi az, amire emlékszem. Hinnetek kell nekem!
Senki nem szól egy szót sem, csak figyelnek. Most veszed észre, hogy mindenki fáradt, sokan könnyebben sebesültek, véresek, koszosak.
- Mi történt, amíg eszméletlen voltam? Mondjátok!
- Ostrom alatt állunk az van! - kiáltja az egyikük.
- Rendben Bachtass- mondja Bloodbowl - Majd én.
- Tegnap előtt egy térkapu jelent meg a főkapu előtt és kizuhantál belőle eszméletlenül. Silvoya és Lemonflower volt éppen őrségben, kimentek hozzád. 1 percre rá újabb térkapu nyílt és eddig nem látott kéttucatnyi vérszomjas teremtmény özönlött ki belőle. Szerencsére Gordi és Alex a közelben voltak. Lemon élete egy hajszálon múlott! A kapu eltűnt. De azóta négy újabb támadást vertünk vissza, és mindegyik nagyobb volt az előzőnél. Nem tudjuk mik ezek, honnan és miért jönnek, de amióta itt vagy, folyamatosan harcban állunk.
- Lehet, hogy azt keresik nem? Amit elloptál tőlük! - kiáltja az egyik végzetúr.
Magad mellé pillantasz és látod, hogy egy egylábnyi hosszú jogar fekszik a mellettetek álló asztalon. Egy mélybíborvörös szemet formázó drágakő csillog a tetején.
- Lehet Tristam, lehet. - lép előrébb a kámzsás öreg.
- Olyan dologra bukkantál – fordul feléd – ami elfeledve, elrejtve, háborítatlanul pihent már ősidők óta. És itt a szószerinti ősidőket értem. Az ősi három istenség fénykorát majd távozásuk korszakát. Arra nincs időnk, hogy elmondjam, mindezt honnan tudom. Tudom és kész! De mennünk kell! Mindenkinek. El kell hagynunk az erődöt, meg kell találnunk a völgyet, és be kell mennünk a barlangba. Ha ott leszünk, mindent elmondok majd a továbbiakról. Még sötétedés előtt el kell indulnunk!

Egy pisszenést sem hallani a teremben, mindenki az öregre figyel. Aki tágra nyílt szemekkel mered maga elé, és magában suttogva mondja:
- Ha nem járunk sikerrel, mindennek vége szakadhat. Mindennek!
Fölemeli a fejét, és lassan körülnéz.
- Ha elbukunk, a galetkik faja pusztulásra lesz ítélve, minden más élőlénnyel egyetemben. És valami olyan veti meg a lábát itt, aminek léteznie sem lenne szabad. Ami elől még az Ellenség is vinnyogva menekülne…
Fülsiketítően magas bömbölés szakítja meg a csendet.
Lina felkiált:
- Ez az asztrálsárkányom vészjelzése! Újabb térkapu fog megnyilni hamarosan!
Mindenki fegyvert ránt, védő és támadó varázslatokat készít elő. A szemed láttára vesznek körbe végzeturakat mágikus pajzsok, világító védő és támadó aurák. Villannak, izzanak a mágikus fegyverek, szorosan tapadnak a kezekbe a pajzsok.
- Shark! - kiálltja Senkise – még mindig semmi hír Death Lordról és Rayvanhurról?
- Sajnos még semmi – szól vissza az ajtóban őrt álló végzetúr – még nem értek vissza!
Kirohantok az akadémia épületéből. Minden erőtartalékodat össze kell szedned, hogy lépést tartani.

5. próba: erő

manaspiral.jpg

A Nekrofon fókuszhoz! – ordítja az öreg. Már nem értek oda.
A tér szövete kidomborodik, megfeszül. - Ez nem hagyományos térkapu lesz! Egyszerűen széthasad a teret alkotó szövet! Ilyet még nem láttam! Készüljetek!
Bíbor ragyogás veszi körül a kámzsás mágust, és delejes villámok kezdenek cikázni a kézfejei körül. Elszánt arcok, tettre kész tekintetek, vibráló, sercegő, zümmögő mágiák vesznek körül. Felkészültek a harcra.
Hirtelen erő költözik beléd, felélénkülsz és érzed, hogy képes vagy fókuszálni. Segítő kezet kaptál! Az öreg ebben a pillanatban kapja el tekintetét rólad.
Minden mágikus hatalmadra szükség van, hogy koncentrálhass és kivédd azt az elementáris erőt ami megjelenni készült.

6. próba: mágia

Irtóztató erővel, földöntúli hangorkánnal szakad szinte cafatokra a tér egy függőleges darabja mintegy húsz lépés hosszan a Nekrofon fókusz tetejével egy magasságban. Körülbelül kétlépésnyi széles rés keletkezik. Aztán csend. Majd hirtelen két óriási karmos kézfej ragadja meg a térszövet két szélét és lassan, fokozatosan széthúzza, kitágítja a háromszorosára. Óriásiak a kezek, éppen hogy átfértek a résen. Ezután a hatalmas rést egy szem takarja el a túloldalról. Egy óriási, a rést betöltő nagyságú bíborvörös szem! Nem pislog, csak figyel. Úgy érzed a lelked legmélyéig hatol, a csontjaidat is átjárja a fagyos hideg. Érzed, szinte tudod, hogy az a szem tartozik valamihez, valami olyan borzalmas dologhoz, aminek a puszta gondolatától is jéghideg üresség bénítja le az agyad. - Be kell zárnunk a hasadékot! – ordítod habzó szájjal. - Erre nem lesz szükség, nem tudja sokáig nyitva tartani! – mondja az öreg. És valóban a tér szövete záródni kezd. - A legerősebb védőmágiákat mindenki! Azonnal! – próbálja az öreg túlharsogni azt a bömbölést, ami a másik dimenzióból ered. Elvágódsz, vérzik a füled, a földhöz nyom valami iszonytató erő. Az életedért küzdesz, ahogy mindenki más melletted. Aztán hirtelen vége. Felülsz. - Indulnunk kell azonnal! – adja ki az utasítást az öreg és Bloodbowl szinte egyszerre. Visszarohansz a szobádba, ahol ápoltak. A hátizsákod érintetlenül fekszik a sarokban. Megtapogatod, az erszény a lélekgyémántokkal még benne van. Kirohansz a főkapu felé a többiek után.

Vissza a kalandokhoz

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License